A farizeusoknak abba kellene hagyni az aggódást

Bár a megszólított nem én, hanem főszerkesztőm, Liszkay Gábor volt, mégis csak van valami közöm a témához. Én írtam ugyanis azt a cikket, amely január 18-án jelent meg a Magyar Nemzet 7. oldalán Karó, kisbalta, lapát, kard és egy pár bokszkesztyű címen, ami aztán nyomtatásban a „Beérett a liberális vetés” címet kapta.
Mivel az írás a publicisztikai oldalra került, értelemszerűen véleményt közvetít, ezért dr. Kende több kifogásával ily módon nem tudok mit kezdeni. Az írás megjelenése óta folyamatosan kapok telefonokat, és ezek között még egyetlenegy sem volt, amelyik ellenséges vagy kirekesztő felhangot vélt felfedezni cikkemben. Pedig a telefonálók között akadt cigány szervezet képviselője is. A liberálisokra való hivatkozás nem igazán szerencsés: dr. Kende tudja a legjobban, hogy az a fajta megosztottság, melyet annyira fájlal (!), pontosan azoknak a liberálisoknak köszönhető, akik az elmúlt húsz évben mindent megtettek azért, hogy a magyar nemzet tagjait folyamatosan rasszistának, kirekesztőnek és nácinak tartsák. Amennyiben nem hiszi, hallgassa vissza Kolompár Orbán vagy Horváth Aladár beszédeit, elemezze Tamás Gáspár Miklós vagy Hell István írásait, de elég néhány liberális internetes fórumon megmártóznia ahhoz, hogy világos legyen, ki uszít ki ellen.
Dr. Kende szerint én általánosítok, ami, mint tudjuk, nagyon csúnya dolog. Igaz, de egyetlen roma sem mutatkozott még be, akik nyakonvágást, pofozást és más gusztustalan megnyilvánulást ígértek be a villamosokon, könyékig a táskámban turkálva.
Nem kaptam választ például arra, hogy miért történt a Vas utcában „a borzalmas bűneset”. „Történt, ami történt, most nem erről van szó”, írja dr. Kende. De bizony, most és itt erről van szó.
Mert mi történt? Szeretném hallani. Szeretném, ha részletesen beszámolna dr. Kende saját olvasatában arról, hogy miként sikerült K. Rajmundnak agyonverni egy osztálytársát. Ugyanis pontosan „ez” történt, de erről Kende nem akar beszélni. Mert ha beszélne, nem lehetne megkerülni, ki verte agyon a fiút, és kik voltak a segítői. És akkor nem lehetne a higgadt közíró szerepében tetszelegni. Ami egyébként is nehéz, megterhelve két olyan könyvvel Orbán Viktorról, amelyekkel Kende teret nyitott a politikai pornográfiának mint műfajnak, ami meghatározás a két könyvére tulajdonképpen még hízelgő is.
A levél további részében dr. Kende saját problémájával küszködik, szembe kell néznie azzal, hogy az Orbán Viktorról írott könyvei nyomán az egyik legellenszenvesebb férfiúvá küzdötte fel a közvélemény szemében magát.
Elképesztő, hogy dr. Kende szerzetesi elhivatottsággal figyelmeztet arra, hogy ne kövessem el az általánosítás szörnyű bűnét, miközben rajta nevetett a fél ország, amikor Orbán bűneit, mi több, „rettenetes” bűntetteit úgy tolmácsolta, hogy: „azt beszélik”, „úgy hallottam”, „a pesti folklór mondja”, „a pletykák szerint”. Egyik könyvben egyenesen ügyészi kihallgatást fabulál, ahonnan Orbánnak nagyjából csak a börtönbe vezethet az útja. Ügyes. Dr. Kende, nagyon ügyes. Ennél már csak ez ügyesebb: „A pesti folklór úgy emlegeti: a papa félig cigány, a mama félig zsidó. Egyik sem igaz.” Akkor miért került ez a mondat a könyvébe? Talán csak nem azért, hogy mégis zörögjön a haraszt? Avagy ez egyfajta módszer, ami végigvonul a két Viktor-könyvön?
„Talán nem fér bele a gondolkodásmódjába olyan politikai megnyilvánulás, mint a nyílt antiszemitizmus és tevőleges rasszizmus …Viszont – főként a ma sokkal veszélyesebb romaügyben – belefér a hallgatás a mellébeszélés, az üres vádaskodás, titkosszolgálatok, külső és belső összeesküvők ellen, a politikai blöff, a szörnyű újgazdag lesajnálás, a szegényüggyel összekeverés, mi több, a nem cigány szavazók előítéletességnek állandó belekalkulálása.” Itt a kulcsszavak a Talán és a Belefér. Talán mégis antiszemita, és belefér a cigányellenesség. Ügyesen elrejtve mindenféle dágványos mondatszövedékekbe…
Kis Kende-történet az Orbán-kormány idejéből. Állítólag egy fizikus mesélte, aki távozott az országból: „Úgy érzem, megint fürdőszobás idők jönnek. Nem tudom, Te rejtegetnél engem a fürdőszobádban, vagy én téged, de az az érzésem, ismét fürdőszobában bújtatós korszak köszönt be Magyarországon. Én nem várom meg. Elmegyek.”
Én szuggerálom az olvasót? Kende úr, Ön ezt a történetet minek nevezné? „Az Orbán-kormány zsidóüldözésbe kezd.” „Zsidó fizikusok, meneküljetek.” Vagy az alábbi idézet mennyiben megnyugtató a szerző esze járását tekintve? „Vajon liberális korszakában [Orbán Viktor, a szerző] jól elrejtette zsidóellenes érzelmeit? Vagy amint szakított a liberalizmussal… [a jobboldal] megnyerte őt magának a magyar konzervativizmus szokott antiszemitizmusa?” A könyv bravúrja egy történet, ahol egy zsidó származású egyén bekerül Orbán Viktor közvetlen környezetébe, és onnantól kezdve vadul zsidózni kezd. „Asszimilálódott baráti köre – például Orbán Viktor – gondolkodásmódjához” – adja meg az olvasónak a kulcsot dr. Kende. Eme néhány kiragadott mondat egyébként sem adja vissza dr. Kende gyűlölettől és valóságtól elrugaszkodott könyveinek hangulatát. Ugyanakkor most, hogy átfutottam a két Viktor-könyvet, gyengécske kis pamfletecskének, erőtlen kis pletykatóriumnak tűnnek a mai magyar rögvalóság Gyurcsány Ferencének akár egyetlen alakításához képest is.
Ami pedig azt a kitételét illeti, hogy én arra szuggerálnám az olvasókat, ne tűrjék el a „cigánybűnözést”, ne hagyják magukat megfélemlíteni az „erőszakos cigány bűnözőktől”, nagyon vicces. Először is, nem szuggerálok senkit, másodszor, talán azt kellene mondanom, hogy emberek, nyugodtan hagyjátok magatokat meglincselni, agyonverni, szíven szúratni, kifosztani? De nem mondom, mert nem vagyok sem hülye, sem pedig képmutató.
A párbeszéd hiányával tökéletesen egyetértek. A problémám pusztán annyi, hogy úgy nehéz párbeszédet folytatni, hogy az egyik csoportot egyáltalán nem érdekli, mit szeretne mondani a másik csoport. De ha mégis mond valamit, az csak előítéletekkel terhelt nacionalizmus lehet. Hogy beindulhat egy spirál? Hiszen már beindult. És nem azért, mert én „olyan” cikkeket írogatok a Magyar Nemzetbe, hanem azért, mert egyszer minden cérna elszakad. Egy utolsó megjegyzés, dr. Kende: nem a magyarok lincseltek Olaszliszkán, hanem egy magyart lincseltek meg Olaszliszkán. A tárgyalás mai állása szerint ötvenen nem látták, hogy kik?
Üdvözlettel:
Seszták Ágnes
újságíró