A felelősség kérdése nem megkerülhető

Na végre, Komár Lajos! Ezt a felkiáltást 60 éve tartó ismeretségünk jogán teszem észrevételeim elejére, afeletti elégedettségemben, hogy Komár Lajos megtette azt a lépést, amelyet évekkel ezelőtt a Mi ez, ha nem államcsőd? című írására reflektálva hiányoltam: a helyes diagnózis után a megfelelő terápiát (Komár Lajos: Feje tetejére állított gazdaságpolitika, február 1.). És amely lépést nem mert megtenni egyetlenegy sem Fekete János neveltjei közül. Most végre leírta (nagy bátorság egy bankártól!), ami ellen Fekete Jánosék rémülten tiltakoztak: adósságátütemezés, moratórium.
Ezt kellett volna tenni 1990-ben. Hogy miért nem tették, jól tudjuk: a globális tőke az ország elnyomorításában volt érdekelt, és ez sikerült is. Az eredmény, a cél, amit Komár vizionál: a pénzügyi összeomlás. Komár felsorol néhány keserű pirulát, nagyon helyesen, mint alapvető, de nem teljes körű terápiát. Igaza van. Ám abban már ellentmondok Komár megállapításának, miszerint „ma már nincs értelme, hogy a bűnöst keressük”. Igenis van értelme, sőt megkerülhetetlen őket néven nevezni és kipellengérezni, megbüntetni, amikor itt lesz az ideje, hiszen nem egyszerű bűnösök, hanem bűnözők: eladták az ország vagyonának javát és tervszerűen kiszolgáltatták a globális tőkének. Büntetés nélkül a magyarság jobbik fele (a rosszabbikat nem érdekli) nem látná értelmét, sem lehetőségét annak a paradigmaváltásnak, amire a gazdaságban és a nemzet értékszemléletében szükség van.
Azt írja Komár, hogy a „nemzetállami keretek között használható gazdaságirányítási eszközök hatástalanul működnek, vagy nem a nemzeti érdekeket szolgálják”. Ez a pillanatnyi tőkeuralmi helyzetben még talán igaz lehet, de a paradigmaváltás után az állítás az ellenkezőjére fordul. A gazdaságirányítási eszközöket minden nemzetnek a saját nemzetállami keretei között saját érdekében kell alkalmaznia. Ezt szolgálná a szükséges paradigmaváltás, nemcsak a gazdaságban, hanem az alkotmányosságban, az igazságszolgáltatásban, a nemzetvédelemben, az oktatásban, a népesség által megtermelt javak elosztásában, a megmaradt és az elorozott, de visszaszerzendő nemzeti vagyon kezelésében.
Valóban: új nemzeti kereskedelmi bankrendszerre is szükség lenne. (Volt már efféle, de felszámolták.) De még inkább szükség lenne a nemzeti érdekek világos megfogalmazására és meghirdetésére. A nemzet felszámolása uniós érdekekért nemcsak hazaárulás, hanem lehetetlen. A nemzetközi tőkét szolgáló unió előírásai közé betagozódott pártoktól elvárhatjuk-e, hogy fellázadjanak, kockáztatva, hogy kegyvesztettekké váljanak? Elvárhatjuk-e, hogy magukévá tegyék Komár Lajos nézeteit? Magányos lázadónak nincs esélye.
Ha a várható világméretű pénzügyi összeomlást, társadalmi káoszt, a gazdaság leállását, a nyomort, a társadalmat feldaraboló anyagi, erkölcsi és tudásszintbeli különbségeket, a nyersanyag-, energia-, környezeti, népesedési problémákat csak magunkra vonatkoztatva szemléljük és csak magunkon akarunk paradigmaváltást végrehajtani, akkor értelmetlen a próbálkozásunk. Paradigmaváltásra globális méretekben van szükség.
Gehl Gusztáv
az Agrobank volt
elnök-vezérigazgatója, Budapest