A fény nemzetközi műhelye

A szó szoros értelmében rávilágít a kortárs magyar és egyetemes művészet értékeire és gondjaira az a kiállítás, amelyet a néhány hónapja megnyílt A 22 Galériában rendeztek, mert a tárlat a Nemzetközi fényműhely címet kapta. Mintegy két tucat művész művei szerepelnek a galériában, a festmények, grafikák, plasztikák mellett kinetikus művek, hologramok, filmek várják az érdeklődőket.

A XX. századi magyar művészet nemzetközi rangú alkotókkal gyarapította a látás törvényszerűségeivel, a fény művészetével foglalkozó művészek táborát. A Nemzetközi Kepes Társaság tagjai az örökségüket viszik tovább. Néhány hónappal ezelőtt a kassai Kelet-Szlovákiai Galériában rendeztek nagyszabású közös kiállítást, ennek a tárlatnak a szűkebb válogatása látható most a budapesti A 22 Galériában. Jöjjön velünk a jövőbe! – ez volt a címe a kassai tárlatnak, s ebben a szellemben állították össze a galéria első, programadó kiállításának anyagát. A galéria tulajdonosai olyan művek bemutatására, olyan tárlatok rendezésére törekednek, amelyek a művészet-tudomány- technika határterületén elhelyezkedő témákat dolgoznak föl. Nem is lehetne ez másként, hiszen a magángaléria tevékenysége szorosan kötődik a Nemzetközi Kepes Társaságéhoz, illetve a társaság Nemzetközi fényműhelyéhez, amelynek tagjai az A 22 Galériában állítanak ki először közösen ilyen nagy létszámban.
Kifejezetten a fénnyel, annak törvényszerűségeivel, esztétikai hatásával foglalkozó alkotások kerültek egymás mellé az A 22 Galériában, érzékeltetve a technikai megoldások, az anyaghasználat sokféleségét. Térben elhelyezett elemekre vetítenek például geometrikus formákat Bortnyik Éva és Tubák Csaba közös alkotásukon. Csáji Attila, a társaság spiritus rectora Fényforrás című hologramját állítja ki, a holográfia művészetének egyik legkövetkezetesebb képviselője, a dán Frithioff Johansen pedig Kő című 1985-ös művével szerepel. A finn Esa Laurema, aki a sevillai világkiállításon nagydíjat kapott, munkája hatásmechanizmusát a fény véletlenszerű beesése révén keletkező esztétikai hatásra alapozza, Mengyán András Kényes egyensúly, Kölcsönhatások című művei viszont kifejezetten azokat a törvényszerűségeket mutatják meg, amelyek a különböző rendszerek együttélését jellemzik. Az Angliában dolgozó Bolygó Bálint mobil szobránál látszólag véletlenszerű hatások érvényesülnek, valójában azonban kifejezetten az anyagmozgás törvényei irányítják a mű részeinek elmozdulását, a munkába épített „emlékező fém”, a nitinol memóriája működik. Az olasz Carlo Bernardini kis mérete ellenére is monumentális hatást keltő munkája a száloptika és a rozsdamentes fémszál ötvözetéből épül föl. Paizs László plasztikája az átlátszóság problematikáját vizsgálja, a fotogramokat idézik Lonovics László fénynyomatai.
A Svájcban élő Kuchta Klára A fény nyomai című összeállítása, amely a Kiscelli Múzeumban rendezett kiállításának anyagát dokumentálja, átvezeti a látogatót azokhoz a művekhez, amelyek projektor segítségével jelennek meg a kiállítótérben. Városléptékű terek formálásának igényére utal a holland építész, Kas Oosterhuis és felesége, Lénárd Helena variábilis formaalakítása, az amerikai Seth Riskin viszont az emberi test mozgásából kiindulva elemzi a fény és az árnyék kapcsolatát. Ő volt egyébként az a művész, akit Kepes György halála után fölkértek, hogy komponáljon gyászkoreográfiát, azt az egységet megidézve, amely az építészet és a test arányai, a zene, a mozgás, a színpadi és a hétköznapi tér közötti viszonyból kialakul. Ennek az egységnek az igézetében dolgozott a nemzetközi művésztársaság névadó mestere és az A 22 Galériában kiállító művészek többsége is.
(Nemzetközi Fényműhely, A 22 Galéria. A kiállítás február 28-ig tekinthető meg.)