A hidegbéke korszaka

A posztszovjet térség országainak mihamarabbi integrációját sürgeti a nyugati intézményekbe Janus Bugajski, a washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának Kelet-Európa-kutatója. Lapunknak a Budapest Külpolitikai Klubban tartott előadását követően adott rövid interjút.

A „csekisztokrácia” öröksége. Az orosz titkosszolgálatok a pártok fölé emelkedő szerepet játszottak a jelenlegi orosz politikai rendszer kialakulásában – mondta budapesti előadásában Janus Bugajski, aki szerint egyértelmű, hogy a térségbeli pozíciói visszaszerzésére irányuló erőfeszítéseiben Moszkva támaszkodik korábbi külföldi kapcsolatrendszerére. A kutató Európa energiabiztonsága kapcsán az Oroszországtól való függetlenedés mellett szállt síkra, és azzal érvelt, hogy az Egyesült Államoknak és az EU-nak fokoznia kellene a párbeszédet a komoly változásokat élő Iránnal, mert Teherán alternatív földgázforrásként jöhetne szóba. Koszovót ügyét az oroszok arra is felhasználják, hogy éket verjenek az európai országok közé – mondta Bugajski. (Z. G.)

A retorikától eltekintve, beszélhetünk ma egyfajta „könnyű hidegháború” kezdetéről?
– Nem kifejezetten hidegháborúról van szó, sokkal inkább poszthidegháborút követő időszakról, amit én a hidegbéke korának neveznék. Nem a háború küszöbén állunk, hanem olyan politikai konfliktusok ellentétes oldalain, amelyekben nem várható a felek álláspontjának közeledése.
– Miként kommentálja, hogy az utóbbi évek nyugati támogatású demokratizációs erőfeszítései csak korlátozott eredményeket hoztak, vagy egyenesen kudarcot vallottak a posztszovjet térségben?
– Sokkal élénkebb erőfeszítésekre van szükség, hogy Ukrajnát és Moldovát, de a jövőben még Fehéroroszországot is bevonják az európai intézményekbe és a NATO-ba. A legfontosabb azonban, hogy a Nyugat-Balkánt minél előbb betereljék ezekbe az intézményekbe, hogy aztán figyelmünket keletre fordíthassuk.
– Mit gondol a grúziai eseményekről?
– Ugyanezt. Grúziát meg kell hívni a nyugati intézményrendszerbe. A nyitott ajtók politikája kulcsfontosságú Grúzia stabilitása szempontjából. Ugyanakkor maximálisan részt kell vennünk az ezekben az országokban meglévő „befagyott” konfliktusok megoldásában.
– Nem gondolja, hogy Európa túl nagy árat fog fizetni az amerikai rakétavédelmi rendszer kibővítéséért a kontinensen, amely stratégiai eszközként egyértelműen sérti Oroszország érdekeit?
– Nem hiszem, hogy önmagában az amerikai rakétapajzs sértené az orosz érdekeket. Moszkva olyan helyzetet kreált, amelyben úgy tűnik, hogy sérti nemzeti érdekeiket. Moszkva úgy állítja be a lépést, mint a határai közelében folyamatban lévő haderő-telepítések része, amely valamiképpen árt Oroszország stratégiai pozíciójának. Azonban ez nem igaz, az amerikai lépés nem fenyegeti a ballisztikus rakétákkal felszerelt orosz nukleáris elrettentő erőt.