A számok ezúttal sem hazudnak

A szembesítés eredménye egyáltalán nem meglepő, mert kiszámítható volt, hogy a Gyurcsány Ferenc által 2004-ben meghirdetett Sport XXI. létesítményfejlesztési programból szinte semmi sem valósul meg. A jelenlegi miniszterelnök sportminiszterként sem volt olyan szegény, hogy ígérni ne tudott volna.

Magyarországon a sportlétesítmények száma nem csupán kevés, hanem a meglévők jelentős része is siralmas állapotban van. A szakemberek az olimpiai központok állapotát 22–59 százalékosnak ítélik meg, az állami sportvagyon jelentős része veszélyeztetett. A rendszerváltozás után az állam fokozatosan kivonult a fenntartásból, a sportolásra alkalmas létesítmények nyolcvan százaléka az egyre inkább elszegényedő, eladósodó önkormányzatok tulajdonába került.
Éppen ezért volt nagyon aktuális és szükséges a Sport XXI. létesítményfejlesztési program, amelyet 2004-ben a Medgyessy-kormány fogadott el, és Gyurcsány Ferenc akkori sportminiszter jelentett be. A program minden területen változást ígért, a falusi sportpályák felújításától kezdve az olimpiai központok fejlesztéséig. Például 2006-ig ötven tanuszodának és száz iskolai tornateremnek kellett volna felépülnie. Ám mindez csupán a kezdet – lett volna –, hiszen közhírré tétetett, hogy 2010-ig minden kistérségben lesz tanuszoda, és a hiányzó négyszáz tornaterem többsége is megépül.
Vajon a szép tervekből az elmúlt három évben mi valósult meg?
Kérdésünkre Elbert Gábor, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium sportszakállamtitkára a programot és a végrehajtást legjobban ismerő szakemberekkel adott választ. Földi Tibor, a PPP Projektiroda munkatársa pontos mérlegéből kiderült, hogy a tervezettnél később kezdődhettek meg a beruházások. Ezért a PPP-konstrukcióban 2006 végére tervezett ötven tanuszodából az első csak 2007 júniusára készült el Mohácson. Azóta még három tanuszoda épült – Bácsalmáson, Szigetváron és Ibrányon –, és további 14 projekt valósulhat meg az idén.
Az ország félezer tanintézetében nincs sportolásra alkalmas fedett létesítmény, ezért is rendkívül fontos a „Korszerű tornatermet mindenhol” elnevezésű program, amely iránt a 2006-os önkormányzati választások előtt majdnem kétszáz érdeklődő volt, de a voksolás után csak 18 maradt, tehát a 2006-ig tervezett száz helyett 18 épülhet fel az év végig. A hatalmas lemaradás is igazolja, hogy a Nemzeti Sportstratégiában is szereplő, PPP konstrukcióban történő sportlétesítmény-fejlesztéseknek a sok bizonytalanság miatt nem lehet jelentős szerepük.
A vidéki sportpályák leromlott állapotát jelzi, hogy a Sport XXI. kistelepülési programjában a sportpályák korszerűsítésére 1170 pályázat érkezett. Dr. Máté János, a szakállamtitkárság sportlétesítmény-fejlesztési osztályának vezetője elmondta, hogy eddig 647 millió forintos állami támogatásból 231 település kapott 1–5 millió forintot, amelyből a helyi sportpályákat, öltözőket újították fel.
Az olimpiai központok fejlesztésénél természetesen szóba került a Puskás Ferenc Stadion is, amelynek a rekonstrukciós tervére ugyan már sok millió forintot költöttek, de négy éve az ötletek felmérésénél több nem történt. Kérdésünkre Elbert Gábor tömören csak azt válaszolta, hogy a kormány előreláthatólag tavasszal dönthet a központi stadion felújításáról, a beruházás becsült értéke ötvenmilliárd forint.
Arra a felvetésre, hogy az állami sportvagyon értéke csökken, az olimpiai központok állapota csak 22–59 százalékos, Elbert Gábor szakállamtitkár az alábbi pozitívumokat sorolta: a tatai edzőtábort felújították, a szegedi kajak-kenu pályát a világbajnokságra nemzetközi szintűre fejlesztették, a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodát pedig a 2006. évi budapesti úszó Európa-bajnokságra kibővítették, új, korszerű medence és ugrótorony épült. A stadionrekonstrukciós programban pedig 13,6 milliárd forintért 18 sportlétesítményt felújítottak, egyedül a pécsi beruházás nem fejeződött még be. Emellett 2002-től a Bozsik-program részeként hárommilliárd forintért 165 műfüves pálya készült el. A Magyar Labdarúgó-szövetség OLLÉ programjának – amelyhez már négy sportági szövetség csatlakozott – első szakaszában júniusig 129 önkormányzat együttműködésével 225 műfüves pálya épülhet fel. A hitelből épülő sportpályák száma a közeljövőben elérheti a félezret is.
Vitathatatlan, hogy az elmúlt években az országban épültek sportlétesítmények, de az állami szerepvállalást a konvergencia- program jelentősen fékezte, ezért a 2004-ben tervezett beruházásoknak eddig csak töredéke valósult meg. Jellemző, hogy idén mindöszsze ötszázmillió forint jut sportlétesítmény-fejlesztésre, -felújításra és -üzemeltetésre, majdnem annyi, mint az árnyaltan fogalmazva is vitatott egészségügyi reform propagálására. Igaza lett Gémesi Györgynek, a Magyar Olimpiai Bizottság alelnökének, aki négy éve azt mondta, hogy a Sport XXI. létesítményfejlesztési program nem más, mint egy elhamarkodott kampányprogram, amelynek az anyagi feltételei nincsenek meg.
Pedig a végrehajtás a nemzet számára nagyon fontos lenne, mert a rossz létesítményhelyzet is közrejátszik abban, hogy hazánkban a felnőtt lakosságnak csak öt-hat százaléka sportol rendszeresen, amivel Európában sereghajtók vagyunk. Egy felmérés szerint viszont a nem sportolók 38 százaléka nyilatkozott úgy, hogy sportolna, ha lenne rá lehetősége. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke egy tanulmányában nagyon pontosan fogalmazta meg a diagnózist: „A rendszerváltás óta számos tömegsportra is szolgáló sportpálya zárt be, és nem épült elegendő új uszoda, sportpálya a lakosság számára. A magam részéről elsőrendű prioritásnak tartom a jelenlegi helyzet gyors és hatékony javítására irányuló törekvést.”