Búcsú a királyságtól

A hindu vallású, himalájai országban 240 éven át ült a trónon a mostani uralkodócsalád. Uralmuk véresen kezdődött, ám most talán a fő politikai erők egyetértésével fog véget érni. A nepáli ideiglenes parlament 2007 decemberében megszavazta a monarchia eltörlését. A törvényhozók ezzel a döntéssel szeretnék visszacsalogatni a maoistákat az ideiglenes kormányba. A döntést az áprilisban megválasztandó alkotmányozó nemzetgyűlésnek kellene megerősítenie, ám kérdéses, hogy sikerül-e megtartani a kétszer már elhalasztott választásokat.

A mai, modern Nepál alapjait
a XVIII. században a Sáh-dinasztia vetette meg. 1846-tól a miniszterelnöki hivatalt egy évszázadon át a Rana klán bitorolta. Tagjai állandó cselszövésekkel keserítették meg az uralkodók életét. A nepáli királyt alattvalói hagyományosan istenként tisztelik. Az uralkodóház mostanáig Nepál egységét jelképezte. A legutóbbi döntés után mégsem tiltakoztak az utcán tömegek.
A jelenlegi király, Gyanendra 1947-ben született. Egy udvari asztrológus akkor azt jósolta, hogy a gyermek szerencsétlenséget hoz, ezért Gyanendrát eltávolították a palotából. Hároméves volt, amikor a Rana család cselszövése következtében a királyi család Indiába menekült. Egyedül Gyanendra maradt Nepálban. A gyereket 1950. november 7-én királlyá koronázták. Első uralkodása mindössze három hónapig tartott. A következő évtizedeket az elnyomás, a rendőruralom, a korrupció, a falusi szegénység jellemezte. A tömeges elégedetlenség hatására az ország csupán a 90-es években vált alkotmányos monarchiává. Nepál 25 milliós lakossága továbbra is nehéz körülmények között él. A szegénység mellett gondot okoznak a kasztrendszer igazságtalanságai, az etnikai konfliktusok, lázadások. A maoisták 1996-ban robbantották ki fegyveres felkelésüket. Konkrét céljaik között szerepelt egy széles körű földreform, az Indiához fűződő szoros kötelék elszakítása, a külföldi segélyek elutasítása és a királyi család hatalmának megszüntetése. A lázadók semmitől sem riadtak vissza, az akkori király viszont igen óvatosan bánt velük, nem vetette be a hadsereget. A politikai hatalom három centrum között oszlott meg: a király, a megosztott, választott kormány és a növekvő népszerűségű maoisták számítottak mérvadónak.
A fordulat 2001-ben következett be, amikor az akkori – szerelmi bánatban szenvedő – trónörökös egy családi vacsorán kiirtotta a jelenlévők többségét, köztük szüleit, a királyi párt. Ezután önmaga ellen fordította fegyverét. Három nappal később az életben maradó Gyanendra herceget másodszor is királlyá koronázták.
Az uralkodó a kemény kéz politikáját alkalmazta a maoistákkal szemben. Trónra lépése után rendkívüli állapotot hirdetett ki. Felfüggesztette a polgári jogokat, a hadsereget pedig bevetette a maoisták ellen. A rendkívüli állapot hat hónappal később megszűnt, ám az emberi jogi problémák maradtak. A királyi hadsereg számára fegyver és pénz áramlott a maoistákat terrorista szervezetként számon tartó Egyesült Államokból. A maoisták közben párhuzamos közigazgatást építettek ki: 2005 januárjára a Kathmandu-völgyön kívül szinte az egész vidéket az ellenőrzésük alá vonták.
2005. február 1-jén a király ismét rendkívüli állapotot hirdetett. Az újságírókat, politikusokat, diák aktivistákat internálótáborokba gyűjtötték. A királyi puccs miatti tüntetéssorozattal azonban valami új vette kezdetét. A harcban kifáradt maoisták megegyeztek a demokratikus erőkkel, letették a fegyvert, és sikerült megegyezniük egy ideiglenes kormány életre hívásában. Ezzel megpecsételődött a királyság sorsa is. Elméletben még Gyanendra uralkodik, ám valószínűleg már nem sokáig.
Egyelőre úgy tűnik, nincs komoly politikai erő, amely visszasírná a monarchiát. A fő kérdés azonban nem is a monarchia jövője, hanem az, vajon képes lesz-e a világ legszegényebb országai között számon tartott Nepál politikailag stabilizálódni. Megindulhat-e a gazdasági növekedés útján, úrrá lesz-e a déli síkvidékein ki-kitörő lázongásokon? Ehhez elengedhetetlen, hogy áprilisban valóban megtartsák a demokratikus választásokat, és a kormányba bekerülő maoisták ténylegesen a demokrácia útjára lépjenek. Ez utóbbiban azonban számos elemző kételkedik.