Csupán toldozgatás-foldozgatás történik

A magyar kisvállalkozók, de még a multinacionális nagyvállalatok helyzetét sem befolyásolná érdemben a kormányzat által több hete lebegtetett „adóreform” – véli Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkaadók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára, akit az időközben szerény mértékű, a GDP egy százaléka alatt maradó csökkentéssé szelídült adóváltoztatások realitásáról kérdeztünk. A VOSZ szerint a fedezet hiánya mellett a jövő évi európai parlamenti, majd a 2010-es általános választások miatti időszűke is visszahúzó tényező.

Legutóbbi elnökségi ülésükön Veres János pénzügyminiszter az eddigi 200 milliárd helyett már csak 100 milliárd forint közvetlenül adócsökkentésre fordítható összeget emlegetett „adóreform” gyanánt. A kormányzat ötéves adócsökkentési ígéreteit követő drasztikus adóemelések, majd a folyamatosan lebegtetett adóreform-tervezetek bizonytalan forrása miatt ön szerint mire lenne elegendő az említett összeg, ha egyáltalán megvalósul az elképzelésekből valami?
– Nehéz komolyan venni az utóbbi hetekben elhangzott különböző, egymásnak sokszor ellentmondó adócsökkentési számokat: nem tartom reformértékűnek, ha egy bizonyos összeg pusztán szétosztásra kerül, még akkor sem, ha az említett 200 milliárd forint példának okáért csak a munkaadók terheit csökkentené. Ez pontosan két és fél százalékos társadalombiztosítási járulékcsökkentést eredményezne – csak a munkáltatók oldalán. A magyar kisvállalkozások helyzetén ez különösebb mértékben nem könnyítene, az itthon tevékenykedő multinacionális cégeket pedig szintén nem érintené jelentősen. A foglalkoztatottsági arány növekedését mint legfontosabb célt ilyen arányú csökkentéssel szintén nem lehetne érdemben befolyásolni. A 2009-es európai parlamenti, illetve a 2010-es országgyűlésiképviselő-választások előtt csak az adószerkezet toldozgatására-foldozgatására látok reális esélyt, ennek pedig nem sok értelme van. Olyan rendszerértékű változást tartanánk kedvezőnek, amely hatásában erős, és legalább egy közös pontban találkozik a munkaadók, a munkavállalók és a költségvetés érdekeivel. A VOSZ álláspontja szerint a térségben kiugróan magas élőmunkatehernél (nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási járulék stb.) lehetne úgy átrendezni az adózást, hogy valamennyi adóteher a munkavállalók munkabérének részét képezze. Ezzel tiszta képet lehetne adni az egyén számára munkabére tartalmáról, és érdekeltté tenni a járulékfizetési kötelezettség teljesítésében is. A ma nem adózó minimálbéresek bevonása a személyi jövedelemadó hatálya alá szintén szükséges lenne.
– Mit jelentene ez a munkavállalók szempontjából?
– A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a jelenlegi bruttó átlagbér havi 185 ezer forint, az öszszes bérköltséggel együtt 248 ezer forint, a munkavállaló számára kifizetett nettó átlagbér pedig 116 ezer forint, vagyis a kifizetett összeg aránya mindössze 47 százalékos. Az arányon úgy kellene változtatni a VOSZ szerint, hogy 55–60 százalékra emelkedhessen, 148 ezer forintos nettó bérrel. A lépés az egyéni felelősségvállalás szerepét is megerősítené, javulna a fizetési fegyelem is, valamint rálátásunk lehetne befizetett pénzeink felhasználására, vagyis pontosan tudhatnám, mennyi volt a nyugdíj- és tb-járulékom, illetve az egészségbiztosítási hozzájárulásom.
– Jelenleg több mint ötvenféle adót, járulékot és hozzájárulást fizetünk. Lát esélyt arra, hogy a rendszer egyszerűbb és átláthatóbb lehessen?
– Bátran kellene lépnünk. Nem támogatjuk az olyan félmegoldásokat, mint például a négy kisadó öszszevonásának tervezete, amely öszszességében adóemeléssel járt volna. Ezt elképesztően szakmaiatlan javaslatnak tartottuk. Mind a VOSZ, mind a kamarák tiltakoztak a törvényjavaslat elfogadása ellen.
– A költségvetési mozgástér bővülését sokan a feketegazdaság szürkítéséből, illetve kifehérítésétől várják? Mennyire valós az innen behajtható közteher-hozzájárulás tervezete?
– Érdekes, amikor a feketegazdasággal kapcsolatban konkrét számokkal állnak elő szakmai szervezetek, és ennek alapján próbálják megsaccolni a kiesett bevételeket. A feketegazdaság éppen attól láthatatlan, hogy nem tudni, valójában mekkora, de egy biztos: a költségvetés szempontjából nagyon nagy tételről van szó. Fontosnak tartom, hogy a költségvetési szférában az adóhatóság és az Országos Munkaügyi és Munkavédelmi Főfelügyelőség nagyobb létszámot kapott. A legális vállalkozók köre egyre nehezebben bírja ugyanis a versenyt ezekkel a maffiaszerű tevékenységekkel. Ebben a kérdésben elsősorban a helyi önkormányzatok szerepét emelném ki: a nagyvárosokat leszámítva egy-egy településen hozzávetőlegesen minden döntéshozó tisztában van azzal, hogy ki milyen illegális gazdasági tevékenységet végez, sokan mégis szemet hunynak a közterület-fenntartóktól kezdve egészen a helyi adóhatóságig.
– Mi lehet ennek az oka?
– Bizonyos összekacsintást lehet érzékelni. A teljesen illegális szférát ma már az sem igazolja, hogy szociálisan szükség lenne rá, hiszen olcsó és alacsony minőségű termékeket immár legális formában is be lehet szerezni. El kell távolítani a törvénytelen tevékenységet folytató csoportokat a társadalmi környezetből.
– Miért tekinthető ebből a szempontból állatorvosi lónak az ön által többször is emlegetett józsefvárosi piac esete, amelyet a VOSZ elnökségi ülésén ön maffiaszerű tevékenység színhelyének nevezett?
– A józsefvárosi piacon nem kamerákat működtetni és büntetni kell, hanem az egész helyet megszüntetni. Állami tulajdonban lévő, nagyon értékes területről van szó, amelyet a működtető bérel, az önkormányzat pedig szinte semmit nem tesz a működés megszüntetése ügyében. A tisztességes vállalkozók ellehetetlenítését is jelenti ennek a tevékenységnek az eltűrése, ugyanakkor nagyon rossz üzenetet is hordoz a következő nemzedék számára is. Kampányszerű ellenőrzésekkel, mint például a legutóbbi, egyébként sikeres Csillagszóró-hadművelet, nem lehet féken tartani ezt a gazdaságot. A nagy felindulásból szerveződő, időben korlátozott akciók másrészt sok esetben a tisztességes, de apróbb vétségeket elkövető vállalkozókat is sújtják, miközben a nagyhalak kicsúsznak a hálóból. Szimbolikusan: a hibájukat elismerő, „tisztességes gyorshajtók” ellenőrzésére fordított hosszú idő alatt ne engedjük elsuhanni a lopott autókat.