Európa szégyene?

Mitrovica továbbra is megosztott város. Északon a szerbek, délen az albánok. Északon a háromszínű szerb zászló, délen a fekete sasos albán lobogó – Koszovó új zászlaja még sehol. Északon a dühös szerbek, délen az elégedett albánok. Egy nappal a függetlenség kikiáltása után a déli rész csendes, az északi zajos. Szerbek tüntetnek Koszovó függetlenségének kikiáltása ellen a szerb városrész központjában. A tüntetés előtt bömböl a zene: új keletű hazafias dalok szólnak, a szerb hősöket dicsőítik több évszázadra visszamenőleg. A főtérre négy-öt irányból áramlanak az emberek. „Rabok leszünk, vagy szabadok” – énekli az egyik előadó.
A szerbeknek már alig van szövetségesük. Az érkezőkre a radikális pártelnök, Tomiszlav Nikolics mosolyog le egy óriásplakátról. Mellette Vlagyimir Putyin orosz elnök képe szerénykedik. Egy kifüggesztett transzparensen a felirat: Oroszország, segíts!
A téren 15-20 ezer szerb gyülekezik. Tiltakoznak, mert úgy érzik, hogy igazságtalanság érte őket.
– Európa szégyene, ami velünk történt – mondja az egyik résztvevő. Káromkodnak, amikor megtudják, hogy magyarok vagyunk. – Ti is azt csináljátok, amit Amerika diktál – mondja az egyik. – Kergessétek el őket! – tanácsolja honfitársainak a másik, aki lefasisztáz bennünket.
Megkezdődik a nagygyűlés. Felszólalók váltják egymást: hitet tesznek amellett, hogy Koszovó Szerbia része. Az egyik felszólaló szavazásra szólítja fel a tüntetés részvevőit. Arra kéri őket, hogy bírálják felül Pristina döntését. Kezek lendülnek a magasba, a szerbek közfelkiáltással mondják ki, hogy szerbeknek nem lehet Koszovó a hazájuk. Az egyik szónok azt tanácsolja Borisz Tadics szerb elnöknek, hogy anynyira szeresse a Koszovóban élő honfitársait, mint Vlagyimir Putyin orosz államfő.
Amerika említésére a tüntetők füttykoncerttel reagálnak. A nem-zetközi erőket sem szeretik, mondván, az albánok kezére játszották Koszovót, és hozzájárultak 200 ezer szerb elüldözéséhez.
A tömeg a két városrészt korábban összekötő hídhoz vonul. A híd előtt a tüntetők útját ENSZ-rendőrök állják el. Összetűzés nincs, a szerbek megelégszenek azzal, hogy elégessék a csillagos-sávos lobogót. A tömegben röpcédulát osztogatnak. Azt írják rajta, hogy február 17-én semmi sem ért véget.