Gyurcsány Ferenc szólásra emelkedett a parlamentben, s noha évet nem értékelt, csupán két elvetélt kormányzati periódusát emlegette, garantálható volt a felturbózott háztáji fogadtatás. Egy hete itt az Orbán-beszéd baloldali sajtóvisszhangjából szemezgettem – úgy illik, hogy most Gyurcsányt se diszkrimináljam
Permanens kampány folyik – ezt kizárólag a kormányoldal tagadja arcátlanul. Ők nem kampányolnak az adóforintokból, csupán közérdekűen tájékoztatnak. Amikor viszont az ellenzék kampányol, „megosztja” a társadalmat. Pedig a társadalom definíció szerint mindenről egységesen vélekedne – régen a kádári, most meg a gyurcsányi szájíz szerint.
Gyurcsány Ferenc szólásra emelkedett a parlamentben, s noha évet nem értékelt, csupán két elvetélt kormányzati periódusát emlegette, garantálható volt a felturbózott háztáji fogadtatás. Egy hete itt az Orbán-beszéd baloldali sajtóvisszhangjából szemezgettem – úgy illik, hogy most Gyurcsányt se diszkrimináljam. Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk; mintha nem is ugyanannak a békának a hátsó fertálya alatt tartózkodnánk mindannyian. Az ingyenesen osztogatott, magát függetlenként meghatározó Metro újság a múlt csütörtöki számában a következő eljárást követte. A címlap alsó szalagcímében, alig felfedezhetően beajánlotta a Fidesz elnökének évértékelését a 2. oldalon – ám a 2. oldalra lapozva alig találni meg a cikket. Az írás kereken két MTI-mondat, és kisebb lapfelületet tölt ki, mint a beajánló. Persze ilyenkor lehet azt mondani, hogy a Metrót nem érdekli a politikum. Csakhogy az e hét keddi szám kétsoros, vastag felső szalagcímmel harsogja: „Gyurcsány baloldali polgárosodást hirdet”. A négyhasábos vezető anyagba még a következő kiemelést is beszerkesztették: „Nyugodtabb kormányzás, nyugodtabb élet következik. Gyurcsány Ferenc.” S a tudósítás a 2. oldalt is beteríti, de ott már a „Nem lesz több húsbavágó döntés” a főcím. Aki csakis a Metro újságból tájékozódik, akár fel is lélegezhet: nem hiába mondta Grósz elvtárs, hogy már csak két-három évet kell várni, és jobb lesz – lám, most megint meg lett ígérve.
A független hírújságról azonban vessük tekintetüket az elkötelezett sajtóra: arra, amelyben tulajdonrészt is birtokol a Gyurcsány-párt. A Népszabadság „Polgárosodás részvénnyel” fogalmazásmódja látszólag visszafogottabb szalagcím; viszont segítségképpen öt pontba van szedve a gyurcsányi „új politika”, ami pedig nem volt kihámozható a nagyfőnök parlamenti magánszámából. A foglalkoztatási humbug, a bölcsődefejlesztési vatta meg a közművelődési nagyotmondás keretezve van az adócsökkentési és a népi privatizálási petárdával – nyilván ez a kettő hivatott elterelni a végletesen megroggyant MSZP-s szavazótábor figyelmét a boszszantóan konkrét népszavazási kérdésekről. Az orgánum elképesztő energiát fektetett bele, hogy komoly bejelentéseknek tüntesse fel az itthon és külhonban egyaránt totálisan szavahihetetlen pártelnök legújabb ötletrohamait. Ennek szenteli a lap 2. és 3. oldalait is, beleértve két (!) vezércikket – ám ez még magyarázható volna a belpolitikai rovat összetartáson alapuló hiperaktivitásával. Csakhogy a gazdasági oldalakon tovább folydogál az „osztható közös tulajdon” agyréme: márpedig ez a további két háttérkolumna aligha jöhetett létre ad hoc módon, a rendelkezésre álló pár órácska alatt. Élnünk kell a gyanúval: Gyurcsány éppúgy előre elpróbálta beszédét a lojális sajtónál, mint a saját frakciója előtt. Bukás előtti kétségbeesés? Az ellencsapás összehangolt offenzívája? Bármelyikről van is szó, a készséges Népszabadság az objektivitás álarcában (anélkül, hogy érintené Gyurcsány vállalhatatlanságát) a Szabad Nép szerepét látszik betölteni.
Itt most egy internetes lapra, a hírszerző.hu-ra kell kalandoznunk, mert az olykor szélsőséges véleményeknek is helyet adó, ám gyakran fegyelmezetlenül kibeszélő elektronikus orgánumtól megtudhatunk ezt-azt az ellenkampány (antikampány) valóságos mechanizmusáról. „Rátakarunk a népszavazásra” – hangzik a hívogató cím, ami a szoci szlengben annyit jelent: a népszavazás mindenképp bukta; figyelemelterelésként tehát új frontot kell nyitni. A hírszerzősök jóban vannak az MSZP képviselőivel, s bár anonim módon beszéltetik őket, nincs okunk rá, hogy azt higgyük: amit a politikusok szájába adnak, azt a szerkesztők az ujjukból szopták volna. Többek között az MSZP egyik elnökségi tagja is bátran és büszkén elhallgatja a nevét. „Arról beszélt lapunknak, hogy a mostani helyzet sokban hasonlít arra, mint amikor Szili Katalin nem lett köztársaság elnök.” A nyilatkozatot tünetértéke miatt az alábbiakban szó szerint idézem; elnézést a bárdolatlan szoci stílusért. „Sokáig sodródtunk az eseményekkel, volt egy iszonyatos mélypont, aztán egy őszinte hangvételű kongresszus után összezártak a sorok, és a kettős állampolgárságról szóló népszavazás miatti megingás után sziszifuszi munkával, napról napra dolgoztuk le a hátrányunkat a Száz lépés program segítségével. Most megint megvan a politikához szükséges tartalom, napi szintre lebontott teendőkkel, világos, hosszú távú célokkal. Mindez egyszer már kihúzott a szarból. Szerintem a most meghirdetett új politika alkalmas arra, hogy Gyurcsány Ferencet és minket is visszaépítsen 2010-re, de ehhez végig is kell csinálni.” Összefoglalva: szó sincs semmiféle megújulásról; semmit nem tanultak. A hazugság politikáját „őszinte” kongresszus szentesítette, összezártak (mindig összezárnak), s még azt is elhitték, hogy volt száz lépés. (Senki se tudja mindmáig, mennyi volt és mit fedett. Akárcsak az a másik negyvennyolc. A Népszabadság öt pontja legalább áttekinthető.) Az új politika egyetlen célja Gyurcsány visszaépítése. Ha nem az országról volna szó, legyintenék: megérdemlik a sorsukat.
Azért nem mindenki ilyen szemellenzősen optimista a Lendvai-féle gárdában. „Óvatos várakozás jellemzi a frakciót: túl sokszor hallottunk már ilyen beszédeket, és a hitelességet mindig sokkal könnyebb elveszteni kint és párton belül is, mint visszaszerezni” – mondja „a párt egyik befolyásos politikusa”. Kicsit aggódik a társadalmi vita miatt is: „Könnyen el lehet vinni olyan irányba a vitát, ami tovább erodálja a kormányoldal hitelességét és maradék népszerűségét.” Ezt jól érzékeli: a kisrészvényesek pénzének kicsalása a falánk klientúra étvágyát ismerve (lásd: kárpótlásijegy-biznisz) maga a garantálható erózió. „Vannak kétkedők, akik szerint ezzel az új tulajdonosi programmal tizenkilencre kért lapot a miniszterelnök, mert egyszerűen kiszámíthatatlan a hatása. Mindannyian a nép kezében vagyunk: vagy úgy fogják fel, hogy adnak is valamit; vagy úgy, hogy a pénzünket akarják kicsalni” – fogalmazza meg a dilemmát egy példás önismerettel rendelkező MSZP-s honatya (vagy honanya). De nem rejtik véka alá azt sem: „Az új tulajdonosi programmal most sikerült tematizálni; rátakarunk a népszavazásra.” Azaz hiába vannak mindannyian a nép kezében – a népszavazás népítéletével nem szívesen néznek szembe: inkább ők fogalmazgatnak meg új kérdéseket. A legszebb gyöngyszem azonban alighanem ez: „Elképesztően zseniális politikai logikája van Gyurcsány Ferencnek, de az itt és most szerintem nem működik.” Hát igen, ez a nagy dilemma. Kérdés, hajlandók vagyunk-e azon a gumicsonton rágódni, amit a gazdi elénk vet…
Legyen a levezetés a Népszava, amely szerint „Tulajdont kínál a kormány”. Sebes György publicisztikájából elég csak a kiemelést citálni: „Idén már nem a kényszerek alakítják a politikát. Legalábbis nyugodtabb kormányzásra készül, az ország pedig nyugodtabb időszaknak néz elébe.” Gyurcsány forever! Visszaértünk a Metro újsághoz meg Grósz Károlyhoz. A kétkedő szoci képviselők meg nyilván kényszer hatása alatt állnak. Vagy nem olvassák a pártsajtót.
