II. Erzsébet aggódik az érsek miatt

Ki szabadít már meg ettől az izgága paptól? – kiáltotta haragosan II. Henrik angol király. Kérdésére négy lovag válaszolt: lóra szálltak, elnyargaltak Canterburybe, és az oltár előtt felszabdalták Thomas Beckett canterburyi érseket, akit ma Beckett Szent Tamás néven tisztel a katolikus egyház. Egy másik canterburyi érsek máglyán fizetett az életével Mária királynő rövid életű katolikus restaurációja alatt.
Manapság, az alkotmányos monarchia feltételei között – Rowan Williams érsek szerencséjére – a királyi nemtetszés formái enyhültek. Az uralkodó mint az anglikán egyház feje elvben útilaput köthet az egyház első püspökének talpára, de gyakorlatilag még ezt sem teheti a miniszterelnök óhaja vagy beleegyezése nélkül. II. Erzsébet – aki fél évszázadon át sosem árulta el személyes véleményét nyilvánosságra hozható módon semmiféle vitás kérdésben – csak odáig ment el, hogy szóvivői közölhették, a királynőt aggasztják Williams érsek kijelentései, mert megrendíthetik az egyház tekintélyét. Hasonló óvatossággal nyilatkozott az ügyről Károly trónörökös is. Megjegyzendő, hogy II. Erzsébet a Brit Nemzetközösség feje is, és Nigériában – ahol a lakosságnak sokkal nagyobb része mozlim, mint Nagy-Britanniában – az érsek szavait követően nőhet a feszültség a keresztények és a mozlimok között.
Rowan Williams canterburyi érsek, az anglikán világegyház (és a brit államvallás) első püspöke jogászok előtt tartott beszédében – és a BBC-nek adott interjújában – azt mondta, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik a mozlim sarija jogrendszer összeegyeztetése a brit jogrendszerrel. Szavait felzúdulás követte, élesen reagált rájuk mindhárom országos párt, a miniszterelnök, a belügyminiszter, az anglikán hívők többsége és az egyház parlamentjének mondható zsinat jelentős része, sőt érdekes módon még a brit lakosság több mint két százalékát kitevő mozlim közösség jó néhány vezetője is. Ez utóbbiak – a trónörököshöz hasonlóan – attól tartanak, hogy ez az elképzelés, de kivált esetleges gyakorlatba tétele nem egyesítené, hanem még jobban megosztaná a különböző vallási és kulturális közösségeket, és még inkább a muzulmánok ellen hangolná a közvéleményt.
Az érsek minden nyomás ellenére nem változtat álláspontján, bár annyit elismert, hogy „talán ügyetlenül fogalmazta meg véleményét”. Kifejtette, hogy félreértették vagy félremagyarázták szavait, amikor a hitalapú jogrendszerek „szabad piacáról” beszélt, sem a meglevővel egyenrangú párhuzamos jogrendszer, sem erkölcsi relativizmus nem járt az eszében, azt pedig kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy kizárólag a sarija magán- és családjogi vonatkozásaira gondolt, nem házasságtörők megkövezésére, hitehagyottak meggyilkolására, nyilvános korbácsolásokra. Még szép – mondják ellenfelei, akik számára a modern demokrácia fontos ismérve, hogy a megválasztott parlament által alkotott jog mindenkire vonatkozik, megengedhetetlen, hogy eltérő meggyőződésre, kulturális örökségre hivatkozva különbséget tegyenek állampolgárok között.
Rowan Williams nem vonja
vissza szavait. Az is valószínűtlen, hogy az uralkodó, miniszterelnöke tanácsára, meneszti az érseket. Ha Williams lemond, ezt a nyilvánosság előtt saját döntésének kell tulajdonítani, senki sem fogja sokat firtatni, hogy ki hogyan befolyásolta ezt a döntést.
Közben Gordon Brown kormányfő életét megkönnyíti, hogy a közvélemény az érsekkel van elfoglalva, miközben az alsóház gyorsított eljárással, az ígért népszavazás elkerülésével, a közvélemény nemtetszésének ellenére ratifikálja az uniós reformszerződés névre átkeresztelt európai alkotmányt.