Terényi Imre, a párt adminisztratív osztályának munkatársa 1952. június 24-én a tatai edzőtábor hangulatáról a következő információkat adta: „A táborban dolgozó kultúrinstruktorok és pártszervezők értekezleten beszélték meg feladataikat. Az értekezlet legfontosabb tanulsága az volt, hogy eddig nem sikerült a rosszindulatú, sokszor ellenséges tevékenységet megszüntetni, pedig ennek sok jele van. Például. Lantos [Mihály] labdarúgó feleségét ismeretlen személy kereste fel, és azt állította, hogy férjének a repülőgépe lezuhant. Ezzel a sportolókat a szükséges repülőúttól akarják elijeszteni. A Novák Éva–Székely Éva ellentét még most is igen erős. Az úszók általában visszahúzódnak a többi sportolóktól, a legnehezebb emberek a táborban. A sportolók és sportvezetők nagyon várják, hogy Rákosi elvtárs és a párt többi vezetői meglátogassák őket…”
Orosz mondás, hogy a kecskétől elöl, a lótól hátul, az emberektől pedig körös-körül, mindenütt félni kell. Legalábbis az ötvenes években erre épült a rendszer. És a sportolók is ebben éltek. Különben olimpiai bajnok lett Székely Éva is a 200 méteres mellúszásban, Novák Éva pedig a 4x100 méteres váltóban. Utóbbi 1952. december 1-jén levelet írt Rákosinak, hogy belga férjét engedjék be Magyarországra. Később Novák Évát is kiengedték, és Belgiumban telepedett le. Sportberkekben mesélik: úgy kapta meg végül a kiutazási engedélyt, hogy a belga nagykövet csak abban az esetben volt hajlandó vízumot adni a versenyzőket kísérő, népes belügyi küldöttség tagjainak egy soron következő belgiumi versenyre, ha Novák Évát viszont kiengedik a magyar hatóságok.
Feleki László, a Népsport akkori főszerkesztője 1952. május 2-án a párt adminisztratív osztályának címezte levelét. „Az OTSB-ről nem akarok sokat írni, csak annyit, hogy a jelenlegi összetételében nem alkalmas arra, hogy az egyre növekvő feladatokat megoldja. Egy közösség, amelyben még mindig vannak elvtelen és tehetségtelen karrieristák, akiket darabokra szabdal a gyanakvás, a fúrás, az egymástól való félelem, nem tölthetik be megfelelően a hivatásukat. Tudomásom van arról, hogy néhány vezető személynek a leváltása folyamatban van, de ez még csak egyik része a megoldásnak. Azt is tudom ugyanis, hogy azokat az elvtársakat, akiket Hegyi [a sporthivatal elnöke] és Sebes elvtárs [az OTSB elnökhelyettese] kér, nem akarják odaadni.”
Feleki Lászlótól tudom, hogy Rákosinak volt néhány kedvence a közéletben. Az egyik Hegyi Gyula volt. Az állami fogadásokon például Rákosi mindig a közelébe ültette. Hegyinek szép hangja volt, így könnyen ment a nótázás is. Mellesleg Feleki írta Hegyi beszédeit. Kellemetlen volt, amikor Sebes nyomására, az elvesztett világbajnokság után Felekit eltávolították a lap éléről, és ezt Hegyinek kellett közölnie vele.
„Tatai százados elvtárs részére, Államvédelmi Hatóság (…) Közöljük, hogy Kalmár Jenő, Grosics Gyula, Bozsik József, Bártfai Vilmos, Lóránt Gyula, Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, dr. Kreisz László csak Hegyi Gyula elvtárs írásbeli garanciája ellenében utazhatnak ki. Elvtársi üdvözlettel: Keleti Ferenc” [az MDP KV adminisztratív osztályának vezetője].
Hegyi többször tiltakozott Péter Gábornál, az ÁVH vezetőjénél amiatt, hogy nem akarják kiengedni a versenyzőket. „Így nem, nem tudunk eredményt elérni” – panaszolta. Pedig a szóban forgó esetben csak a Honvéd labdarúgóinak az Admira Wacker elleni bécsi mérkőzéséről volt szó…
„Külügyminisztérium, Bizalmas tájékoztatásul!
Másolat a brüsszeli magyar követség 1952. május 25-i jelentéséről
Tárgy: magyar teniszezők Belgiumban
(…) Sok kárt okozott Asbóth és Ádám magatartása… Fent nevezett két sportolónk azzal magyarázkodott [a csapat kikapott], hogy a magyar hatóságok nem engedték őket külföldön játszani, amelynek ez lett az eredménye. Főleg Asbóth volt az, aki ezen túlmenően még fenyegetődzött is, hogy be fog olvasni a miniszter elvtársnak. (…) Tudomásunk van ezenkívül arról is, hogy Ádám és Asbóth egyik este elmentek szórakozni, és reggel négy órakor tértek csak haza. Hogy hol voltak, azt nem tudjuk.
Ugyancsak meg kell jegyezni, hogy ezekre a meccsekre eljött Karády Katalin disszidens színésznő is, akiről tudjuk, hogy Ádámmal és Asbóthtal beszélt, hogy mit, azt nem tudjuk. (…) Az, hogy nem disszidált egyikük sem közülük, véleményem szerint annak a következménye, hogy erős családi szálak fűzik őket Magyarországhoz. Hausler József köv. tan. ügyvivő.”
Karinthy Ferenc idézi a viccet a Leányfalu és vidéke című könyvében:
Már tizenkétezer éve ültek a jégmezőn, és akkor Kohn azt mondta: – Ez van, uram… – Ez, uram – felelte Grün, és azután nem szóltak többet.
„Politikai Főosztály, II/3. osztály, Váczi R.
Bizalmas! Berei [Andor] elvtárs [a Külügyminisztérium politikai államtitkára], Kolozs elvtársnő
Feljegyzés
Tárgy: Az olympiai játékokra történő benevezések lassúsága
Helsinki követségünk jelentésében utal az olympiai játékokra Magyarország részéről történő benevezések lassúságára. Magyarországnak az olympiászra történt hivatalos jelentkezése az utolsó nap [!], az egyes sportágakra szóló személyi benevezések pedig általában későn történnek meg. Ezzel kapcsolatban a kosárlabda- és a futballcsapat benevezésére kell utalnunk, melyek benevezési határideje június 24-én éjjel lejárt, s Magyarország csak a követség telefonon történt felszólítására [!] tett eleget a benevezéseknek. Tekintettel arra, hogy az olympiai szabályok pontos be nem tartása is lehetőséget ad a szervezőbizottságnak arra, hogy formai okora hivatkozva kiszorítsák Magyarországot, javaslom felhívni az illetékes szervek figyelmét, hogy az Olympiásszal kapcsolatos szükséges intézkedéseket időben tegyék meg.
Budapest, 1952. július 14.”
A feljegyzésre az olimpia előtt öt nappal került sor. A játékok ugyanis július 19-én megkezdődtek… A kosárlabdacsapat az előmérkőzések során kiesett, a futballcsapat azonban olimpiai bajnok lett.
Több mint fél évszázad múltán joggal kérdezzük: hogyan nyertünk 16 aranyérmet?
origo.hu
Kiderült, hogy ki a rejtélyes lottónyertes, aki óriásplakátot vett az Oktogonon
