Negyvenöt éve halt meg Lajtha László zeneszerző és népzenekutató, s tavaly júniusban ünnepeltük születésének 115. évfordulóját. A kettős jubileum kapcsán készített közös fotó- és dokumentumkiállítást a Hagyományok Háza és a Néprajzi Múzeum Lajtha László, a népzenekutató címmel, amely csütörtök óta látható a Hagyományok Háza első emeleti kerengőjén. A tárlat – melynek szakmai tervét Pávai István, a Hagyományok Háza Folklórdokumentációs Központjának vezetője készítette – Lajtha életének jelentősebb pillanatait, állomásait idézetekkel, népzenei feljegyzésekkel, kortársai gondolataival és archív fotókkal illusztrálja. A tablókiállítás kizárólag kutatómunkájára összpontosítva mutatja be a XX. század első felének, Bartók Béla és Kodály Zoltán mellett legjelentősebb magyar zeneszerzője, népzenekutatója és zenepedagógusa pályáját.
A kiállítás ma a Zenetudományi Intézetben is látható lesz, a Tisztelgés Lajtha László emléke előtt című egész napos konferencia és hangverseny idején. A tanácskozáson Lajtha műveiről, francia kapcsolatairól és gyűjtőútjairól egyaránt szó esik majd, s első alkalommal hallhatunk tudományos értékelést arról a nemrég előkerült négykezes zongoraátiratról, amelyet Lajtha Bartók I. szvitjéből készített. A konferenciát követően különleges hangverseny kezdődik: ezen nemcsak Lajtha Három noktürnje és a Koncertszonáta fuvolára és zongorára című darabja, hanem széki és szépkenyerűszentmártoni gyűjtései is megszólalnak. Az utóbbiakat Gombai Tamás és barátai, Herczku Ágnes, valamint Iván Ildikó kelti életre, a két kompozíciót pedig Matuz István fuvola-, Szilvásy Júlia hárfa-, Oppitz Berthold és Kerek Attila hegedű-, Láng András brácsa-, Vas Katalin cselló-, valamint Szakács István zongoraművész adja elő Matuz Gergely vezényletével.
Droggal fizetett a bátorterenyei család a munkásoknak