Kivezetés az újságolvasásból (7.)

„A sajtóban a köznapok lehetőségein túl nyújtsunk feledkezést és megtisztulást, révületet és lelkesedést”

MÍG MÁTÉ ÉS LUKÁCS RÉSZLETESEN,
párbeszédes formában számol be Jézus pusztai megkísértéséről, addig Márk szűkszavúan, lényegre törően. Pár szóval tudósít csak e fontos jelenetről, de – mint látni fogjuk – gazdag tartalmú utalásokkal.

EZZEL KEZDI AZ EVANGÉLIUMNAK EZT A PASSZUSÁT:
(Mk 1,12–15) „A Lélek kivitte Jézust a pusztába.”

TEHÁT JÉZUS NEM ÖNSZÁNTÁBÓL,
mintegy aszketikus gyakorlatot elvégzendő megy a kietlenségbe, hanem a Lélek ragadja el. („Perdöntőnek” érzem Tarjányi Zoltánnak ezt a megállapítását. Is!) Ugyanis így kerítette hatalmába a Lélek a prófétákat is az Ószövetség idején (Kir 18, 12; Ez 3, 14).

ÁM LÉNYEGES A KÜLÖNBSÉG
– Az Úr Lelke itt Jézust nem a veszélyek elől menekíti, hanem épp a m e g p r ó b á l t a t á s helyzetébe űzi – ezzel sem vitatkozom T. Z.-vel. (Semmiben sem.) Így szól a Márk-szöveg: „Negyven napig kinn volt a pusztában, és megkísértette a sátán.”

AZ ISTENELLENES SZEMÉLYES ERŐNEK
nyilvánvalóan az volt a célja, hogy eltérítse a Megváltót az Atya akaratától. (Ezt próbálom hangsúlyossá tenni, némi – alapos – segítséggel. Ezt próbáltam kiemelni már múlt héten is, hogy ö n a k a r a t b ó l el lehet jutni…, de csak valameddig. „Segíts magadon s az Isten is…” Ez utóbbit kellene – nemcsak megérteni – elfogadni.)

KIS KITÉRŐVEL
Jankovics Marcell mondta nekem jó pár éve – vagy húsz év után, mikor találkoztunk: korábban olyan képe alakult ki rólam, hogy túlságosan elöl hordozom az egóm. Talán most már, mint csiga a szarvát… talán nem csak taktikázva-okulva be-be húzom… De azért ma is ritkábban mondok hálás köszönetet, és gyakrabban teszek szemrehányást „felfele”: – Istenem, mért teremtettél ilyen hülyének! Ez zömében egy-egy hihetetlen ügyetlenségem megtapasztalásakor jut előtérbe (amikor például az agyam nem közvetíti a kezemnek, hogy a cipőpertlit jól kössem meg. Igaz, a növekvő hasam némileg akadályozza a teljes lehajolást).

VISSZA AZ EVANGÉLIUMI PASSZUS „ELEMZÉSÉHEZ”
Ott hagytuk abba – illetve csak én –, hogy… (Lásd az ISTENELLENES SZEMÉLYES ERŐNEK, vagyis a sátánnak a nyilvánvaló célját, két bekezdéssel följebb.)

HOGY – JÉZUS – GONDOLJON CSAK ÖNMAGÁRA
Tehát ne másokért föláldozva önmagát töltse az életét. Követelje ki, csikarja ki Istentől a földi értelemben sikeresnek minősíthető életutat.

MÁRK KÖVETKEZŐ MONDATÁNÁL ÉRDEMES MEGÁLLNI
„Vadállatokkal volt együtt, és az angyalok szolgáltak neki.” A vadállatok szerepeltetése arra a korabeli felfogásra támaszkodik, hogy a bűnbeesés óta ők az ember ellenségei (azaz a sátán eszközei), s csak Isten tudja megoltalmazni tőlük a földi képmását. De arra is utal e gondolat, hogy a bűnbeesés előtt az első emberek harmóniában éltek a természettel, benne minden állattal; s hogy a messiási jövendölés szerint (Iz 11, 6) majd a Megváltóval érkezik el újra az ember és a vadállatok közötti békesség.

S MIKÖZBEN A VADÁLLATOK EMLEGETÉSE MÉGISCSAK
A TESTI VESZÉLYRE MUTAT
Az angyalok szolgálata a t e r m é s z e t f e l e t t i védettségre teszi a hangsúlyt. Mindenesetre itt (a pusztában) méri föl Jézus az e g é s z kozmoszt (kiemelés tőlem és beemelés a saját szövegrészembe, komolyabb a „téma”, ezt a zárójelest felejtsük el). A kozmoszon kívül Jézus felméri itt az egész t e r e m t é s t. Itt tudatosítja, hogy neki kell elvezetnie a mindenséget Istenhez, mégpedig az atyai terv szerint.

A PUSZTÁBAN EMBERILEG TELJESEN KIÜRESEDIK
S ugyanakkor lelkileg feltöltődik. S amikor lelkében negyven nap múltán teljesen uralkodik az éggel és a földdel kapcsolatos harmónia (nagyon nehéz ezt szavakkal), akkor teljes személyiségével kilép a visszavonultságból. Odaadja magát – és ez a lényeg!!! – az i s t e n i a k a r a t beteljesítésének, s elkezdi hirdetni: „Betelt az idő.”
(Itt a sátán fölötti győzelem ideje.)