Kóka szava kicsit ér

Nem szívesen írom át Móra Ferenc Zengő ABC-jét: megtette már ezt a haladó marxista könyvkiadás. Móra a J betűhöz azt a verssort illesztette, hogy „Jó az Isten, jót akar”, ám ezt átjavították úgy, hogy „Jó az anya, jót akar” – ami ugyancsak nemes gondolat, de azért mégsem ugyanaz. Írónk a „Patak partján pipitér, / Róka szava kicsit ér” életigazságával a gyermek-világirodalom csúcsait ostromolja – na, ezt szeretném én most alkalmazni Kóka Jánosra.
Képzeljék el, mi lett volna a szavahihetőségével, ha a pártelnök úr még nem is katolikus iskolában jut hozzá az erkölcsi alapokhoz! Persze minden pártnak olyan elnöke van, amilyet megérdemel: az SZDSZ igazmondás tekintetében is egy Gyurcsány-konform vezetőt keresett. Mindez pártbelügy volna, ha Kóka egyúttal nem férkőzött volna hozzá a közpénzekhez is az egyik legnagyobb – és legzűrösebb – minisztérium élén. Még a miniszteri székből való távozásának valódi okait firtató kérdésre sem kaptunk megnyugtató választ. A fáma szerint az SZDSZ elnöke által vezetett minisztériumot belengő kénköves korrupciószag még Gyurcsány orrát is facsarta.
Kóka a távozása előtt még gyorsan beajánlotta utódjának a volt kabinetfőnökét, így aztán biztos lehetett a szabad elvonulásban. A zűrök viszont folytatódnak. Az újévi vasúti összeomlás ugyan nem a tárca sara (a magas rangú felelősök hiánya annál inkább), de a vasutassztrájk mögötti alapkövetelés már igen. Gaskó István szerint Kóka János még 2005-ben azt ígérte: ha a szakszervezetek nem fekszenek keresztbe a MÁV Cargo privatizálásának, a vasutasok a busás bevételből tízszázalékos béremeléshez jutnak. Az osztrák állammal való álprivatizáció megtörtént, a busás bevételt besöpörték, a miniszternek meg utána a vízözön. Hiába, Kóka szava kicsit ér.
De így van ez más területen is. Kóka úgy lett pártelnök, hogy Baranyában, Wekler Ferenc birodalmában roppant gyanús beléptetések történtek, roma tömegek és egész falvak lettek SZDSZ-esek, és az ő voksaikkal sikerült megverni az ellenlábas Fodor Gábort. A Zuschlag típusú pártépítésnek azonban ára van: hogy, hogy nem, a 2007-es költségvetési maradványösszegekből épp ezek az SZDSZ-es vezetésű települések részesültek feltűnően nagy számban. A technikát a „helyesen” voksoló falvak és városok politikai jutalmazásáról ismerjük Lamperth Mónika kiszivárgott beszédéből – most csupán azt látjuk, hogy a „liberális” SZDSZ egy szemernyivel sem különb az MSZP-nél. A baloldali újságíró kollégák pedig, akik a Fideszt oly előszeretettel vádolták a „bűnös város” rágalomkörének jegyében, most szégyelljék magukat, hogy sunyin lapítanak a kormánypárti protekcionizmus láttán.
A nyilvánvaló politikai korrupciót azonban a létező gyurcsányizmus országában simán el lehet hazudni. Kóka ebben a bicskanyitogató arcátlanságban is élen jár: tagadta, hogy minisztersége utolsó heteiben politikai alapon osztogattak volna támogatást az SZDSZ-es vezetésű településeknek. A mosolygós tévényilatkozat Csanádpalotán hangzott el, ahol éppen egy olyan útszakaszt adtak át, amire pályázat nélkül kapott ötvenmillió forintot az SZDSZ-es vezetésű település. A beruházás fedezetéül szolgáló összeg hamarabb rendelkezésre állt, mint az útépítéshez szükséges tervek. Az év végén a költségvetés egyensúlyi tartalékából hatmilliárdot osztottak szét harminchat település között, amelyek kétharmadát SZDSZ-es polgármester vezeti.
Jó az atya, jót akar.