Sine ira et studio? Kárpátaljai válasz Rácz Andrásnak

Az elmúlt hetekben két, a kárpátaljai magyarsággal és Ukrajnával kapcsolatos hír körül forgott és forog a diskurzus. Az egyik Sebestyén József tragikus halála, aki a mozgósítását követően a beregszászi elmegyógyintézetben vesztette életét. A másik pedig a palágykomoróci görögkatolikus templom felgyújtásának ügye. Azt már megszokhattuk, hogy az Ukrajnával (és nem csak Ukrajnával kapcsolatos eseményeket) a magyarországi kormánypárti és ellenzéki sajtó egymással ellentétesen szokta bemutatni, de ezekkel az ügyekkel kapcsolatban egy új jelenség is kibontakozik a szemünk előtt. Persze ez sem teljesen új keletű, de az intenzitására és összehangoltságára talán először kaphatjuk fel a fejünket. A független-objektív sajtó után a szemünk előtt bontakoznak ki a független-objektív szakértők kasztjai. Ennek az új kasztnak az egyik leismertebb alakja Dr. Rácz András Oroszország-szakértő. De miért is van szükség a független-objektív szakértőre? Nagyon egyszerű a válasz: elég, ha csak megnézzük az anyaországi függetlennek mondott sajtó írásait. A független-objektív szakértő megfelelő hivatkozási alapot, értelmezést biztosít a „független” sajtó számára.

Aki Rácz úr független-objektív elemzői kvalitásai felől szeretne bizonyosságot, annak ajánlom néhány elfogulatlan elemzését az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban, ezekből az elemzéseiből is láthatjuk, hogy a szakértő úr inkább drukker, mint objektivitásra törekedő elemző. Rácz András a fent említett két kárpátaljai esetet is a már tőle megszokott objektivitással járta körül. „Sine ira et studio”, azaz harag és elfogultság/részlehajlás nélkül. Ami különösen feltűnő, hogy „elemzésében” az ukrajnai történések tisztára mosására, relativizálására és a magyar kormány jogos kiállásának gyengítésére törekszik. Teszi ezt az általa is oly sokat emlegetett orbáni diktatúrában, úgy, hogy „elemzését” arra hegyezi ki, hogy a görögkatolikus templom incidense egy, a magyar kormány hamis zászlós művelete.

Néhány pontban reagálnék Rácz úr felvetéseire:

1. A felvételek kapcsán tett elemzése megmosolyogtató. Mindenesetre, ha Rácz úr tisztában lenne az ukrajnai „demokrácia” állapotával, akkor talán elgondolkodna azon, hogy miért csak néhány kép került ki az esetről. Ha ez egy hamis zászlós művelet, akkor nem dokumentálják jobban az esetet? Úgy tudni, hogy az Ukrán Biztonsági Szolgálat azonnal hírzárlatot rendelt el, viszont nem biztos, hogy hamarabb a helyszínre ért, mint a helyiek. A hírzárlat elrendelése előtt kikerültek az ominózus fotók. Bármilyen meglepő is Rácz úr számára, de már Kárpátalján is rendelkeznek az emberek fényképek készítésére alkalmas mobiltelefonokkal és mobilinternet is van már.

Rácz úr azon felvetése pedig, hogy esetleg a pap készítette a képet, egyenesen veszélyes. Elsősorban azért, mert felvetésével veszélybe sodorhatja azt a magyar atyát, aki a településen szolgál – és ha tényleg körbe járta volna az esete –, akkor tudná, hogy az atya a helyi karitász vezetője, nemzetiségtől függetlenül segíti az ukrajnai rászorulókat.

Ami az eset leellenőrzését és idő és távolságbeli kérdését illeti. A palágykomoróci görögkatolikus templom és az ungvári főkonzulátus között körülbelül 18 kilométer a távolság, amely a rossz ukrajnai utakon is körülbelül harminc perc, tehát az sem látom irreálisnak, hogy a konzulátus munkatársai miért nem ellenőrizhették a helyszínt. De hát már megszoktuk, hogy a független-objektív szakértőnek és sajtónak csak a saját narratívája fontos.

2. Rácz úr második posztjában leírja, hogy az Ukrán Biztonsági Szolgálat egyik első lépése volt, hogy azonnal lefestették a gyűlöletkeltő, megfélemlítő magyarellenes feliratokat. Vajon miért volt ez olyan sietős az ukrán titkosszolgálatnak? Csak nem el akarták tussolni az ügyet? Nem merül fel Rácz úr úrban a kérdés, hogy Ukrajnában miért csak csütörtök délután, miután a magyarországi sajtóban nyilvánosságra került az eset, jelentek meg az első hírek a gyújtogatásról:

Abban talán egyet fogunk érteni, hogy Sebestyén József ügye után rendkívül rosszkor jött Ukrajnának, de ez nem épp egy elszigetelt, egyszeri eset, hanem rendszerszintű.

A teljesség igénye nélkül felsorolnék néhány esetet, amely valószínűleg elkerülte Rácz úr és a hozzá hasonló független-objektív szakértők figyelmét. A felsorolás kapcsán arra is felhívnám a figyelmet, hogy ezek a megfélemlítő, provokatív, magyarellenes események jóval a Voks 2025 előtt történtek. A független-objektív sajtó és a független-objektív szakértők a magyar kormány Ukrajnával kapcsolatos álláspontjának eredményeként próbálják beállítani az eseményeket és relativizálják azt, pedig ezek már 10-15 éve zajlanak Ukrajnában. Persze az elmúlt 15 év valamiért elkerülte a figyelmüket.

– 2011. február 19-én a nacionalista és soviniszta Szvoboda (Szabadság párt) kárpátaljai tagjai megrongálják a vereckei emlékművet.

– 2012. augusztus 11.: ismét megrongálják a vereckei honfoglalási emlékművet. Az emlékműre ukrán nyelven az alábbi feliratokat festetik fel: „Ez Ukrajna”, „Halál a magyarokra”.

– 2014. március 10.: két ismeretlen elkövető gyúlékony anyaggal locsolja le és gyújtja fel a vereckei honfoglalási emlékművet.

– 2015. április 20.: az Ungvári járás több településének magyar feliratú falunév tábláit fekete festékkel fújták le, több településről a középületekre kihelyezett magyar nemzeti lobogót is elvitték.

– 2016. március 13-án szélsőséges ukrán nacionalista szervezetek magyarellenes, „Kést a magyarok torkára!” jelszavakat skandálva vonultak Ungvár utcáin.

– 2016. november 25.: ismeretlen elkövetők Ungváron megrongálják a holokauszt áldozatainak a magyar kormány támogatásával elkészített emlékművet.

– 2017. március 15.: a Karpatszka Szics ukrán nacionalista szervezet magyarellenes felvonulást tartott Ungváron: „Idegen, vésd az eszedbe, itt ukrán a gazda!” – lózungot skandálva.

– 2017. november 12.: ukrán nacionalisták magyarellenes felvonulást tartottak Beregszász utcáin, a hang és füstgránátokat dobáló, maszkok mögé bújt tüntetők eltávolították a magyar nemzeti lobogót a polgármesteri hivatal épületéről.

– 2018. február 4.: első sikertelen kísérlet a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség központi ungvári székházának felgyújtására.

– 2018. február 27.: hajnalban felrobbantják a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség székházát, amelynek következtében az épület földszinti része kiégett (az elkövetők elleni tárgyalás mind a mai napig zajlik).

– 2018. június 5.: az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) szeparatizmus gyanújával büntetőeljárást indít az Egán Ede Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ Jótékonysági Alapítvány ellen.

– 2018. szeptember 22.: az ukrán belügyi szervekhez közel álló, a hivatalos tájékoztatás alapján nem kormányzati Mirotvorec (Béketeremtő) nevű ukrajnai nacionalista portál a Csisztiliscse (Tisztítótűz) nevű adatbázisában folyamatosan teszi közzé a magyar–ukrán kettősállampolgárok személyes adatait. Jelenleg több száz ember személyes adata szerepel a szervezet nyilvános adatbázisában.

– 2018. október 12.: az ukrán parlament honlapján hivatalos petíciót indítottak a kárpátaljai magyar közösség kitelepítéséről.

– 2020. november 28.: az internetre felkerült egy rövid videóüzenet, amelyben egy katonai egyenruhát viselő maszkos egyén Beregszász város névtáblájánál egy Jobb Szektor-os zászlóval a háttérben fenyegető, uszító üzenetet fogalmaz meg a kárpátaljai magyarok irányába.

– 2020. november 30.: az SZBU fegyveres munkatársai összehangolt akció keretében házkutatást végeztek a KMKSZ ungvári székházában, az Egán Ede Gazdaságfejlesztési Központ ungvári irodájában, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán és Brenzovics László ungvári lakásában. A titkosszolgálati akció során az SZBU emberei olyan tevékenységre kerestek bizonyítékokat, amely az ország területi egységének megbontására és a határok erőszakos megváltoztatására, valamint az ukrán államnak való károkozására irányul

– 2020. december 3-án újabb sajtóhír jelent meg, amely szerint az ukrán igazságügyi minisztérium kezdeményezheti a KMKSZ Ukrajnai Magyar Párt ukrajnai hivatalos bejegyzésének törlését.

– 2020. december 4-én több kárpátaljai egyházi, civil, kulturális és önkormányzati szervezet és a magyar külképviseletek újabb fenyegető üzenetet kaptak, amelyben felszólítják a magyarokat, hogy egy héten belül hagyják el Ukrajnát, különben megmérgezik őket, mint a patkányokat.

– 2021. március 4-én elnöki rendelet jelenik meg, amely az ukrajnai kettős állampolgárok listázását célozza.

– 2022. március 21-én, Kárpátalján ismeretlen ukrajnai mobilszámról több kárpátaljai magyar fenyegető sms-t kapott, amelynek a szövege a következő: „Ukrajna az ukránoké. Dicsőség a nemzetnek! Halál az ellenségre! Késre a magyarokat!”

– 2022. október 12-én a Munkácsi Városi Tanács végrehajtó bizottsága dönt a turulszobor eltávolításáról. A turulszobrot október 13-án a délutáni légiriadó alatt lefűrészelik a talapzatáról.

Még hosszasan sorolhatnák az elmúlt 15 év kárpátaljai magyar nemzetrészt ért támadásokat, atrocitásokat. Sok esetben nem zárhatjuk ki, hogy az orosz szolgálatok is közrejátszottak az eseményekben, de nehezen lehet orosz szimpátiával, kollaborációval vádolni a Szvoboda nacionalista kárpátaljai vezetőit, akik felgyújtották a vereckei emlékművet vagy az ukrán nacionalista szervezetek aktivistáit, akik fényes nappal Ungvár utcáin skandálták, hogy kést a magyarok torkára.

Az elmúlt évek ukrán jogszűkítő intézkedésit is nehezen értelmezhetjük orosz akciónak, hisz az ukrán parlament fogadta el azoknak a törvényeknek a tömkelegét, amely drasztikusan szűkítette a magyar kisebbség meglévő oktatási és nyelvi jogait. Illetve Ukrajna volt, aki eljárást indított a magyar érdekvédelmi szervezetek, alapítványok ellen. Mindezeket az eseményeket még kiforgatva is nehezen magyarázhatnánk orosz akciónak. Bízom abban, hogy független-objektív szakértőként Rácz úr legalább abban egyet ért velem, hogy Ukrajna mindent megtett annak érdekében, hogy a palágykomoróci esethez hasonló magyarellenes megnyilvánulásoknak megfelelő környezetet teremtsen.

3. Rácz úr posztjában különösen aljasnak tartom, hogy megpróbálja elbagatellizálni az esetet. „Orbán arról beszélt, hogy »felgyújtották« a templomot, miközben valójában szerencsére »csak« a sekrestye ajtaja égett meg.” Tehát ha jól értem, a szakértő úr szerint, ha csak egy ajtót gyújtanak fel és az ég „csak”, az nem is gyújtogatás. Teszem azt, ha nekem, vagy bárkinek valaki felgyújtja a háza ajtaját, az nem is jelent semmit, hisz csak aprócska kár keletkezet benne. Az, hogy nem történt nagyobb baj a tűz korai észlelésének és a tűzoltók gyors kiérkezésének köszönhető, köszönet ezért mindannyijuknak. De ettől függetlenül nem kicsinyíthetjük a történések súlyát. Valaki megpróbált felgyújtani egy kárpátaljai magyar templomot. Az, hogy nem járt sikerrel nem rajta múlt.

4. Elemzésének végkifejlete különösen „lenyűgöző”. Először is arra következtetésre jut, hogy az eset egy hamis zászlós művelet lehet. Majd azt is valószínűsíti, hogy az eset akár magyar–orosz közös akció lehetett és „az Orbán-kormány a saját belpolitikai céljai érdekében habozás nélkül kész konkrét veszélybe sodorni a határon túli magyarokat, jelen esetben a kárpátaljai közösséget”.

Nyomatékosan felhívnám a „független-objektív” elemző úr szíves figyelmét arra, hogy épp az ilyen kijelentéseivel rajzol célkeresztet a sokat szenvedett és megfélemlített kárpátaljai magyar nemzetrész tagjaira és erősíti, sőt alátámasztja azokat az ukrán propaganda által, több mint egy évtizede szajkózott hamis vádakat, hogy a kárpátaljai magyarok szeparatisták és Ukrajnának biztonsági kockázatként kell kezelnie őket.

U.i.: Nevemet csak azért nem vállalom, mert az ukrajnai demokráciában retorziók érhetnek, míg önnel ellentétben az orbáni diktatúrában bármit, akár névvel is meg lehet írni.