Korrupt állam és rablótőke

A háttérben pedig minden jel szerint a titkosszolgálatok tevékenysége áll. Mert mi mással magyarázhatnánk, hogy hónapok óta zavartalanul küldözgethetik ismeretlen személyek a sós lisztet tartalmazó leveleiket közéleti szereplőknek? S miért nem derült ki: ki lövöldözött tavaly február 13-án, a nemzeti ünnep sajátságos előkészítéseképpen a Teve utcai rendőrpalotára?

Egy hónappal a március 9-i referendum előtt, az elmúlt napokban az állami ellenkampány a maga teljességében megmutatkozott. A Gyurcsány-kormány egyrészt csaknem minden olyan elemet bevetett, amelyekkel korábban már találkozhattunk. A folyamat ugyanakkor különbözik is az eddigiektől, hiszen azt a társadalombiztosítás privatizálása körüli hercehurca és a március 15-i nemzeti ünnep közelsége is színezi.
Az SZDSZ most is adócsökkentéssel kecsegteti az agónia jeleit mutató gazdaságot. Azt ígéri a vállalkozóknak, hogy a Gyurcsány Ferenc által említett 200 milliárd forint helyett 600 milliárdos tételben van mód a közterhek csökkentésére. A Gyurcsány választotta volt gazdasági miniszter, az SZDSZ bábelnöke önfeledten beszél a ránk váró szép jövőről, a gazdaság élénkítéséről, a polgárok boldogításáról. Azt nyilatkozza: tesznek róla például, hogy mi valamennyien az egészségügyi szolgáltatók ügyfeleivé váljunk. Úgy tünteti fel, hogy ez valami pozitív státus. Nem az. Nem szeretnénk az egészségügy ügyfelei lenni. Az ügyfél a felettes állami hatalom, a hatóság alárendeltje. Kiszolgáltatottja. Vele a hivatal úgy packázik, ahogy akar. Mellérendelt személyként partneri viszonyra törekszünk: üzletfélként szeretnénk részt venni az egészségügyi ellátásnak nevezett közszolgáltatásban. Ezért nem fogadhatjuk el az újratárgyalásra beterjesztett jogszabályt. A szabad demokraták kívánalmai szerint megfogalmazott törvény jogi, üzleti diktátum, a biztosítónak és a szolgáltatónak alárendelt ügyfél szerepét osztja ránk, mi viszont a polgár, a megrendelő egyenrangú státusára tartunk igényt. Különben ugyanis bármikor úgy járhatnánk, ahogyan a Horváth Ágnes által dirigált egészségügy nem egy résztvevője járt az utóbbi hónapokban. Ebben a szisztémában bármikor, bárkivel előfordulhat, hogy műtéti előkészítés közben hagyják leesni a műtőasztalról, eszméletlen állapotban naphosszat hurcolják a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező gyógyítókhoz, egészen a halálig. A törvény szelleme azt is lehetővé teszi, hogy a nővér kereken kijelentse: az idős beteg, akit az ápoló a keleténél nagyobb határozottsággal helyezett el a vizsgálóasztalon, csak azért nem halt meg, mert még nem jött el az ideje.
A társadalombiztosítás részleges, erőszakos privatizálását elvégző kormánypártok helyett a köztársasági elnökkel értünk egyet. Úgy véljük: az a terápia, amit ez a törvény tartalmaz, nem alkalmas a gyógyításra. Csupán az 1500 milliárdos tb-kassza átjátszásáról, a profitérdek szolgálatáról van szó. Miként Sólyom László tavaly augusztus 20-án, Székesfehérváron megfogalmazta: a korrupt állam és a rablótőke egy pár. Most egymásra találtak. Normális viszonyok között az erős állam és az erős, tiszta versenygazdaság tartozik össze. Ahogyan a szolgáltató és a vele egyenrangú megrendelő: a polgár.
Mindenképpen ajánlatos volna, ha a tb-vagyonra pályázó biztosítótársaságok figyelembe vennék, miként nyílt meg az út a 49 százalékos részesedésük megszerzése előtt. Az államfő politikai vétójának indokait tartalmazó, az Országgyűléshez címzett levél egyértelműen megfogalmazta, hogy a törvényt a társadalom és a szakma teljes kirekesztésével fogalmazták meg. Mielőtt – egyébként szinte ingyen, mindössze 120 milliárd forintért – belépnének az üzletbe, a cégeknek emlékezniük kell arra is, hogy az ellenzék törvénymegerősítő népszavazást kezdeményezve próbálta elejét venni a későbbi, súlyos következményeknek. S ha ez sem lenne elég, a befektetőknek gondolniuk kell az Albert házaspár népszavazási kezdeményezésére is. Ennek nyomán az év végén ebben az ügyben is sor kerülhet a referendumra.
Mindezen tényeket nem szabadna egy legyintéssel elintézni. Azt mondani: lárifári! Vagy azt: lehet tüntetni a Parlament előtt, de a tüntetők majd megunják, és hazamennek. A társadalom rokonszenve nem szerezhető meg. Azok a biztosítók, amelyek a tb ügyében hajlandók lesznek a kormánypártokkal üzletelni, tisztességtelen szerződést kötnek. Jóhiszeműségük megkérdőjelezhető lesz. Az ugyancsak rosszhiszemű kormányzattal kötendő megállapodásuk a jó erkölcsbe ütközik. Emiatt pedig semmisé nyilváníthatják az ügyletet. Nem remélhetik, hogy a magyar állam később többszörös áron vásárolja vissza üzletrészüket.
Most mindenesetre zajlik a kampány a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj ügyében. Csakúgy, mint a 2004. december 5-i referendum előtt, Gyurcsány Ferenc tűzzel-vassal megpróbálja megakadályozni a közvetlen demokrácia érvényesülését. Teszi ezt annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság 1997. október 13-án máig ható érvénnyel kifejtette: a képviseleti demokrácia elsődleges ugyan, ám amennyiben a népszavazási kezdeményezést jóváhagyják, a közvetlen demokrácia elsőbbséget élvez. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az Országgyűlésnek és a kormánynak teljesítenie kell a nép döntését, hanem azt is, hogy a választott testületek kötelesek elősegíteni a referendum szabályszerű lebonyolítását, a fontos politikai alapjog érvényesülését. Tartózkodniuk kell az alkotmányos folyamat megzavarásától. Az intelem annak idején a Horn-kormánynak szólt. A kabinet a földtörvényről népszavazást kezdeményezett egy olyan időpontban, amikor a kisgazdák már megkezdték az aláírásgyűjtést ugyanabban a tárgykörben.
Gyurcsány is szabálytalanul előzne. Pártja és kormánya bevallottan azért kampányol, ígérget és fenyegetőzik, hogy meghiúsítsa a március 9-re kitűzött népszavazást. Ennek egyik egzotikus eleme, hogy az SZDSZ az 1989-es négyigenes metódustól eljutott a három nemig. A szabad demokraták úgy vélik, ha akkor bejött az antikommunista propaganda, most, a kommunista utódpárttal, a pártvagyon örökösével az oldalán sikert érhet el, ha a Kádár-rendszert tagadja. Az MSZP közben megszavazza a koalíciós partner embertelen ötleteit. Gyurcsány Ferenc a liberális felvetésekhez emellett garantálja a közhatalom, az erőszakapparátus teljes arzenálját. A kormányzati kampányt a kardcsörtetés jellemzi. A háttérben pedig minden jel szerint a titkosszolgálatok tevékenysége áll. Mert mi mással magyarázhatnánk, hogy hónapok óta zavartalanul küldözgethetik ismeretlen személyek a sós lisztet tartalmazó leveleiket közéleti szereplőknek? S miért nem derült ki: ki lövöldözött Kalasnyikovból tavaly február 13-án, a nemzeti ünnep sajátságos előkészítéseképpen a Teve utcai rendőrpalotára? A tévészékház ostromának körülményei sem tárultak még fel. Kinek állhatott érdekében az akkori brutalitás az önkormányzati választások előtt? Minderre nincs válasz, csupán azt tudjuk, hogy – bár ehhez nem volt joga – a Nemzetbiztonsági Hivatal a 2006-os őszi események idején figyelmeztetett: ne merészkedjünk ki az utcára, mert mindannyian bűnsegédek lehetünk. Ez az állítás mellesleg teljességgel hazug volt.