Korunk szétesőben lévő társadalma

A férfiak egy csomó mindent elvárnak a nőktől, miközben nem segítik őket. Elvárják azt is, hogy a nő megfelelő külsővel is rendelkezzen, miközben a pasi meg egy dagadt, elhanyagolt disznó, aki zabál, vedel, (…) és röfög – a félreértések elkerülése végett ezt az idézetet nem a radikális feministák kiáltványából, hanem Csernus Imre A nő című új könyvéből vettük. Megnyugtatásul közöljük: ez csak a kezdet, később szépen sorjáznak a germanizmusok mind a 246 oldalon, és bónuszként kapunk néhány cifra trágárságot, amelyek nem a mondanivalót erősítik (a szerző ezt másként látja), hanem azt a hamis illúziót próbálják elhitetni az olvasóval, hogy a kocsmai szókincs használata teszi élővé a szöveget.
Első gondolatunk, hogy ez holmi gyorsan összecsapott magánkiadás, de ketten is jegyzik szerkesztőként, így véleményünk szerint nekik „be kellett volna vállalniuk” egy kis csetepatét a szerzővel, már csak az ő érdekében is. Pedig kár, hogy a stílus sokszor agyonüti a témát, mert a női szerepen keresztül precíz látleletet ad korunk szétesőben levő társadalmáról. Ez a mondat talán túlzónak tűnhet, de amikor a szerző által feltárt léthazugságok rengeteg kapcsolatot, családot s ezáltal a következő generációt is tönkreteszik, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy az ország mentális állapota olyan siralmas, mint amilyen most. Csernus látszólag a nőknek ad tanácsot és túlélési stratégiát, de mint tudjuk, csak „páros kínt enyhíthet alázat”, tehát célszerű férfitársainknak is kézbe venni, mert egy párkapcsolatot általában ketten rontanak el, igaz, a világ nem csak szenvedő, angyali türelmű, mindent elviselő nőből és az említett férfitípusból áll. Ennek ellenére, ha a példákban egy kissé magunkra ismerünk, az nem feltétlenül a véletlen műve.