Magyarok kivonulása

Kár-e a Feszty-körképért? Persze hogy kár. Ne egye meg a gomba, ne ázzon-fázzon, ne omoljon rá a körtető. Ki vigyázzon rá? A gazdája. És ki a gazdája? Az állam. Csakhogy nálunk az állam olyan gazda, amelyik szereti a dicsfényt, de hárítja a felelősséget. Ez utóbbit úgy oldja meg, hogy kimunkál olyan, az állami vagyon kezelésére irányuló társasági, működési formákat, amelyekre hivatkozva sikerrel hárítja át magáról a gazda feladatát. Így megeshet, hogy a Feszty-körkép elvész a sok bába közt.
Feszty Árpád két évig (1893–1894) festette a Magyarok bejövetelét, a 120 méter hosszú, 15 méter magas és 38 méter átmérőjű kört formázó panorámaképet. (Restaurálása a kilencvenes évek elején négy évig tartott.) Gondoljuk el, a millennium idején, tévé és mozi nem lévén, mekkora élmény lehetett a látványosságra vágyó közönségnek egy körcsarnokban a hatalmas diaporáma. Szédítő! A körkép eredeti üvegkupolás épülete a mai Szépművészeti Múzeum helyén állt. A kép természetes megvilágítást kapott az épület üvegkupolájából. A fényt felfüggesztett vászonlamellákkal terelték a képre! Az ország Feszty képéért indult zarándoklatra.
Ám a szenzációk ideje véges. Mikor az 1890-es évek végén a körkép visszaért a londoni világkiállításról, ideiglenes faépületbe került, a városligeti mutatványosbódék szomszédságába. Az ideiglenesség a második világháború végéig tartott, sőt egy gyújtóbombától súlyosan meg is sérült az alkotás. Negyvenöt nyarán ezért körképmentő egyesület alakult Budapesten, tagjai a megmaradt vásznat nyolc méter széles csíkokra darabolták, fahengerekre göngyölték és raktárakban tárolták. Lehet, hogy nem tették jól, de legalább jól akarták.
Aztán hosszú csend. Erdei Ferenc 1970-ben kezdeményezte, hogy Ópusztaszeren, az első magyar országgyűlés helyén alakítsanak ki nemzeti emlékhelyet, és László Gyula azt javasolta, hogy a körképet a leendő emlékparkban állítsák fel. A pályázatnyertes lengyel restaurátorok 1991 őszén kezdtek munkához (2,7 millió dollár), az újjászületett körképet 1995. július 14-én avatták fel. És ismét megindult a zarándoklat. Az emberek látni akarták Feszty körképét. Az eltelt 12 évben több millióan nézték meg. A szenzáció ideje azonban ismét lejárt. A körképre egyre kevesebben kíváncsiak, tehát egyre kisebb a nemzeti park bevétele (gazdálkodjon maga, mondta egykor az állam), és most ebből a kevesebből kellene helyrehozni, ami az évtized alatt elromlott. Ilyenkor mindenki a másik zsebében kezd kotorászni. Miért kényszerít minket az állam arra, hogy kedvezményeket adjunk nyugdíjasnak, diáknak, mindenféle csoportnak, ha nem adja meg a kedvezmények ellenértékét? – így az egyik. Miért nem akkor gondolt a nemzeti emlékpark vezetése a felújításra, a karbantartásra, amikor még jól ment a kocsi? – így a másik. Most sürgősen 200 millió kellene, mert befolyik a víz, a szakértő gombásodási veszélyről ír, és a körkép rámehet a huzavonára. A kulturális minisztérium ígérgethet, de nincs pénze. Ami van, abból fizeti a Művészetek Palotája PPP-díját. Ezt is jól kitalálták.
Nagyon igaz nálunk, hogy az állam rossz tulajdonos. Olyan országban élünk, amelyben ha valaki nagyon alkalmatlan, ha nagyon eltol valamit, akkor nagy végkielégítéssel felmentik, és magasabbra buktatják, nehogy több kárt csináljon. Felelősségre vonás nuku. Szegény Feszty Árpád, ha ezt látná, bizonyára megfestené bánatában a Magyarok kivonulását.