Még néhány szó Reagan elnökért

Hálásan köszönöm Császár Zoltán bevezető sorait, de inkább támadott volna meg engem akár igaztalanul, mint Ronald Reagan életét árnyalta volna úgy, ahogyan – érzésem szerint – nem érdemelte meg. Ugyanis ennek az amerikai elnöknek köszönhetjük, hogy a volt KISZ-vezető Gyurcsány Ferenc ma elzavarható miniszterelnök, és nem – esetleg – a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, akinek hatalmát a belső terrorrendszeren kívül a megszálló szovjet csapatok biztosítják. Mely esetben talán még ma is Bolgár György, Avar János és Kulcsár István tájékoztatna bennünket arról, hogy mi folyik Amerikában, és milyen elnök is volt Reagan.
Udvariatlanság a válasznál hosszabb viszonválaszt adni, tehát igyekszem a szívem szerinti terjedelmet korlátozni.
Kétségtelen, hogy minden történelmi személyiséget, sőt bárkit, szinte mindennek el lehet adni. Példák erre az Eörsi-féle történészek, akik ötvenhatos mártírokból akár köztörvényes bűnözőket is formálnak. Úgyszintén: vannak, akiknek Churchill nagy ember volt, míg sokan – például térségünkben is – undorodva és dühvel gondolnak arra, hogy brit miniszterelnökként egy cetlire firkált számokkal dobta oda sorsunkat a tömeggyilkos Sztálinnak és nem sokkal visszafogottabb utódjainak. Reagant is sokan támadták és bírálták. Annak idején leginkább az Irán-kontra-ügy miatt, amiért az Iránnak az amerikai túszok kiszabadításáért juttatott amerikai fegyverszállításból származó pénzek egy részét a Nicaraguában, a kommunisták uralma ellen küzdő ellenállóknak juttatta. Én ennek akkor is örültem, és a véleményem ma sem változott.
Császár Zoltán Reagan kárára két „szerencsétlenséget” hoz fel fő érvként. Az első az, hogy Jaime Roldós váratlan repülőgép-balesete mögött „a latin-amerikai sajtó CIA-merényletet sejtett/sejtetett”. A zsigerből Amerika-ellenes latin-amerikai sajtó sejtetése lenne az egyik fő bizonyíték a Reagan-kormány ellen? A „második szerencsétlenség” Torrijos panamai elnök repülőgép-szerencsétlensége. Ezt is Reagan intézte el? Igen: „Torrijos nemcsak … Reagan számára volt zavaró tényező, hanem …” Bizonyíték helyett ez a „zavaró” szó igazán sovány. Hogy ezután vitapartnerem miért ír hosszan Panama megtámadásáról, amelyet nem Reagan, hanem utódja, az idősebb Bush rendelt el, nem egészen értem.
Azt sem értem, hogy miért Reagan a hibás, ha körülötte „figurák” „ólálkodnak”? Azt sem, hogy Reagannek mi köze Dick Cheney alelnökhöz. Ellenőriztem: Edmund Morris 874 oldalas Reagan-memoárja rendkívül részletes névmutatójában egyetlenegyszer sem szerepel a neve. Cheney egyébként nem a Kellog Brown & Root vezérigazgatója volt, hanem magának a Halliburtonnek. Vitapartnerem érvelése szinte szó szerint követi a John Perkins Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai című könyvében felhozott vádakat. Perkins derék ember, de forrásként kritikátlanul felhasználni nem szabad. Mint ahogyan nálunk még meg nem jelent két könyvét sem, amelyek címe Alakváltoztatás: a globális és személyi átalakulás sámáni technikái, illetőleg Pszichonavigáció: hogyan lehet az időn túl utazni.
Csupán egyetlen példa, hogy a Perkins-könyv minden állítását miért nem érdemes kritikátlanul elfogadni: amikor a szerző könyve 27. fejezetének végén azt állítja, hogy Torrijos meggyilkolását a Reagan- és a Bush-kormányzat tervezte, a szöveghez megadott lábjegyzetben egy 1973-as Watergate-meghallgatás és egy 1975-ös szenátusi meghallgatás jegyzőkönyve szerepel. Reagan viszont csak 1981-ben lett az Egyesült Államok 40. elnöke.
Továbbá: tudatlanságomat nyílt színen megvallva, most hallottam először, hogy Reagan „hite szerint az USA egyfajta »világrendőrség« szerepét hivatott betölteni…” Azt sem tudtam, hogy (habár ez a mondatból nem világos, vajon ez is Reaganre vonatkozik-e) Amerika „isteni” feladata a világ lehető legtöbb olajlelőhelyének fennhatósága alatt tartása. Végül: szintén nem teljesen világos számomra, mit keres érvként a vitaszövegben Matolcsynak Robert Kagan könyvéről írt ismertetője, amely diszkréten elhallgatja, hogy Kagan neokonzervatív, sőt a neokonok egyik fő ideológusa.
Az pedig végképp nem fair, hogy Reagant hibáztassuk, amiért a neokon csoportosulás – és ezt ismét nem értem – „Reagan magasztos céljait a (saját) tőke forgási sebességét maximalizálandó”. Hogyan? Reagan a hibás, amiért halála után a neokonok maximalizálják tőkeforgási sebességüket Reagan egykori céljait felhasználva? De ha már Matolcsyt idézi: szerinte a „XX. század végéig egyértelműen nyertünk azzal az Amerikával, amely nemzeti céljait követve fellépett más birodalmak és elnyomó rendszerek ellen”.
Hogy ez az „egyértelmű nyereség” mennyire igaz 1989, vagyis Ronald Reagan elnöksége után egészen a XX. század végéig, vagyis Magyarország sorsának szomorúan tragikus 11 évnyi történetére, azt talán nálunk egy közvélemény-kutatás jobban el tudná dönteni. Elvégre mégiscsak a megkérdezettek a legilletékesebbek abban, hogy elmondják, ők miként látják saját sorsuk alakulását.
Erősen tartok tőle, hogy sokak nemcsak Matolcsy „egyértelmű” jelzőjét, de azt is elutasítanák, hogy ezt a korszakot „nyereségnek” nevezzék. És pontosan ez az, ami ezt a rendkívüli embert – aki nekünk szabadságot hozott – elválasztja globálisan elutasított utódaitól, akik a világra értelmetlen, de veszélyes konfrontációt, civilizációs ütközéseket, háborúk sorát, országok lélektelen tönkretételét és/vagy felvásárlását hozták.