Megtartott illúziók

Komoly magyar felhozatallal folytatódott a 19. Trieszti filmfesztivál. Mint arról már beszámoltunk, a mustra Gaál István életműve előtt tiszteleg vetítésekkel, kiállítással, könyvbemutatóval, kerekasztal-beszélgetéssel, most pedig az utódok következtek. A Szalontüdő és a Csapás című rövidfilmek után az Iszka utazása folytatta világjáró útját. A szlovének is tovább menetelnek.

A 19. Trieszti filmfesztivál díjazottai

Játékfilmek
Plac Zbawiciela (Megváltó tér) – Krzysztof Krauze és Joanna Kos-Krauze (lengyel)
Instalacija ljubezni (A szerelem installációja) – Maja Weiss (szlovén)
Pora umierac (Ideje meghalni) – Dorota Kedzierzawska (lengyel)

Rövidfilmek
Anyám filmezni tanul – Nesimi Yetik (török)
Az én fordulatom – Ismet Ergün (török)
Az Alpok napos oldalán – Janez Bürger (szlovén)
Pornó – Jan Wagner (lengyel)

Dokumentumfilmek
Az élet egy különös, hosszú nap – Svenja Klüh (német)
Kalinovszkij tér – Jurij Csaszcsevatszkij (észt)

Közönségdíjat kapott többek között a lengyel Dorota Kedzierzawska alkotása, az Ideje meghalni, a szlovén rendező, Metod Pevec nagyjátékfilmje, az Estrellita, valamint Srdan Golubovic szerb–német–magyar koprodukcióban készült műve, a Csapda. A nézők elismerését Anca Miruna Lazarescu dokumentumfilmje, a Déva titka, valamint Szirmai Márton Szalontüdő című rövidfilmje is megkapta.

(Trieszt)

Az afroszlovének vidám életét bemutató, Az Alpok napos oldalán című parádés szösszenet után A szerelem installációja is elsöprő sikert aratott. Maja Weiss műve film a filmben, még egy csavarral, tripla pszeudó. A főhősnő, Mojca negyvenes éveinek közepén jár, férje gazdag hentesáru-forgalmazó, több autójuk van, mint fülük. (A volt jugoszláv tagköztársaságok filmművészetében egyébként megfigyelhető, hogy az autó – különösen, ha német – állandó szimbólum, egyfajta fétis.)
Mojcának mindene megvan, viszont retteg az idő múlásától, hogy a gyerekei elhagyják a családi fészket, és hogy hamarosan kihuny benne a vágy és a szenvedély. Vissza is szerelmesedik egy időre régi iskolatársába, Milosba, aki éppen egy videoinstalláción dolgozik, asszisztense pedig nem más, mint Mojca lánya.
Mojca, miközben újabb kaland után kutat (meg is találja), tudtán kívül szereplővé válik az installációban és ezáltal egy játékfilmben is, amelyet egy másik stáb forgat az installáció készítéséről. Mi pedig ülünk a moziban, és egyszerre nézzük a filmeket. Az illúziók világa ez, szerelmi és művészi illúzióké, és persze a legnagyobb illúzióé, a filmé. Esetünkben egy jól nézhető, szerethető, nagyon női filmé, amely megkímél minket a feminista szereotípiáktól, viszont elgondolkodtatva szórakoztat.
Csakúgy, mint Kaveh Bakthiari svájci színekben induló, La Valise (A bőrönd) című rövidfilmje, ez a kis szívszorító vázlat az öregedésről, a szenvedélyről és a sírig tartó indulatokról. A tizenkét perces sztori hősei, Jeanne és Michel a hetvenes éveikben járnak, ötven éve házasok. A konfliktus látszólag bagatell, Jeanne el szeretne menni három hétre nyaralni, Michel viszont maradna otthon, lehetőleg Jeanne-nal. Ezért aztán először bezárja a fürdőszobába az utazás mellett eltökélt asszonyt, majd meggondolja magát, és „csak” az útlevelét nyúlja le a bőröndből. Jeanne elmegy, Michelben felhorgad a lelkiismeret, és utánaviszi az okmányt, cserébe kap egy irtózatos pofont és egy ölelést. A nő elutazik, a férfi hazamenne, de kizárta magát. Leül a lépcsőre. Vége. Gyönyörű mese a különbözően működő agyféltekékről és az összetartozásról.