Rumos csokoládé

Kultusza jócskán túlélte az 1989 karácsonyán kivégzett Nicolae Ceausescu diktátort Romániában, ahol a lakosság számottevő része még ma is az utóbbi száz év legjobb román politikai vezetőjeként tartja számon a suszterinasból lett kommunista vezetőt. Az országot 24 éven keresztül félanalfabéta feleségével együtt irányító „Kárpátok géniusza” január 26-án töltené be 90. életévét.
Ha Ceausescut nem lőtték volna agyon az 1989 végén kitört romániai zűrzavarban, valószínűleg legyőzné Traian Băsescu jelenlegi elnököt a 2009-es államfőválasztáson – illusztrálta a minap egy neves bukaresti publicista, mekkora népszerűségnek örvend ma hazájában az egykori diktátor. Talán igaza lehet az elemzőnek, egy nemrég nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás ugyanis arról árulkodik, hogy a romániai társadalom jelentős része erős nosztalgiával viseltetik általában a kommunizmus, közelebbről pedig annak volt teljhatalmú vezetője iránt. A Gallup Intézet reprezentatív mintán végzett felméréséből az tűnik ki, hogy a román állampolgárok 23 százaléka szerint száz év politikai vezetői közül Nicolae Ceausescu volt a legjobb, ő tette a legtöbbet népéért. Ami egyrészt nem csoda, hiszen óvodások és iskolások nemzedékeinek hosszú sorába sulykolták bele, még mielőtt le tudták volna írni a nevüket, hogy Ceausescu elvtárs a legnagyszerűbb, a legszebb, a legeslegebb… Ráadásul a rendszerváltással járó újabb megpróbáltatások csak növelték a diktátor iránti rokonszenvet: egy 1999-ben készült hasonló kutatás során 22 százalék jelölte meg legkiválóbb politikusnak a néhai kondukátort, aki maga mögé utasítja valamennyi utódját – Traian Băsescu jelenlegi, valamint Emil Constantinescu és Ion Iliescu volt államfőt –, de I. Mihály és I. Károly volt uralkodókat is. Ám a Román Kommunista Párt 18 évvel ezelőtt népfelkeléssel megbuktatott főtitkárának nimbuszához hozzátartozik az is, hogy a megkérdezettek 24 százaléka ugyancsak Ceausescut tartja az előző évszázad legrosszabb politikai vezetőjének.
A felmérés alapján egyre többen teszik fel a kérdést: ilyen hamar képes feledni a román társadalom a Ceausescu-éra nyomorát, valamint a kommunista rendszert gátlástalanul kiszolgáló titkosszolgálat, a Securitate elnyomó gépezetének bűncselekményeit? Annál is inkább, mivel Traian Băsescu éppen egy évvel ezelőtt a bukaresti parlamentben tartott beszédében, egy tudományos szakértői jelentés alapján, elítélte a 44 évig fungáló román kommunizmus rémtetteit. Társadalomtudósok és elemzők szerint Ceausescu népszerűsége azért hág ilyen magasra 18 évvel a rendszerváltás után is, mert a lakosság legnagyobb része vesztese lett a kilencvenes évek átmeneti időszakának, és csak kismértékben részesült a lassan emelkedő életszínvonal jótéteményeiből. További jelentős réteget az a tudat frusztrál, hogy noha jobban él, mint a letűnt korszakban, és még mindig rendelkezik befolyásos kapcsolatokkal, nem sikerült meggazdagodnia nyolcvankilenc után, sőt kulturálisan elszigetelődött. Volt vagy még aktív munkásoktól naponta hallani az élelmiszerboltban, a zöldségpiacon vagy a kocsmaasztalnál: nem akarják ők visszasírni az átkost, viszont jobban éltek a kommunizmus idején. Hiszen a „gondoskodó állam” mindenkinek „hivatalból” biztosított munkahelyet, jövedelmet, lakást, az üzemek ontották az exportra szánt termékeket, a mezőgazdaság rendre túlteljesítette az ütemtervet, vagyis – divatos kifejezéssel élve – dübörgött a gazdaság.
Nem csoda hát, hogy a hasonszőrű nosztalgiázók szavazatára minden választáskor méltán számíthat a Ceausescu házaspár egykori udvari költője, a rendszerváltás óta szociáldemokrata szenátorként tevékenykedő Adrian Păunescu. A magyargyűlöletéről is elhíresült politikus nemrég egy televíziós műsorban egyszerűen hülyeségnek nevezte a kommunista korszakban elkövetett rémtettek kivizsgálását, az emberek elnyomásában bűnös apparatcsikok felelősségre vonását. „Kimondhatatlanul szerettem Ceausescut, akinek hírnevét tettek öregbítik” – igyekezett magyarázatot adni nosztalgiává szelídült egykori diktátorimádatára Păunescu. Az ugyancsak idegengyűlölő, ideológiájában a ceausescui nacionalista kommunizmust tovább éltető Nagy-Románia Párt vezetői korábban odáig mentek a kondukátor emlékének ápolásában, hogy azt javasolták: emeljen valamennyi romániai megyeszékhely önkormányzata szobrot a kommunista vezetőnek. Ha az alakulat főtitkári tisztségét is betöltő Gheorghe Funar kolozsvári expolgármester 2004-ben hivatalában marad, a kincses város talán nem úszta volna meg.
Romániai marketing- és reklámszakemberek tucatja esküszik rá, hogy a diktátor alakja kincsesbánya, amellyel szinte mindent el lehet adni. Bizonyíték erre, hogy vele népszerűsítettek már gumiabroncsot, rumos csokoládét, állatvédő szervezetet, mobiltelefon-társaság kedvezményes percdíját, sőt Hitler és Sztálin oldalán nemzetközi óvszerreklámban is szerepelt. (Utóbbinak a diktátorok szüleire utaló csattanója: „Ha óvszert használtak volna…”) Más kérdés, hogy az ehhez hasonló reklámfogások jobbára csak a kommunizmusban szocializálódott fogyasztók számára egyértelműek, márpedig a fiatal generáció ismeretei rendkívül hiányosak a letűnt korszakról. Az 1989-es népfelkelés decemberi évfordulóján a médiában slágertéma volt a forradalom napjaiban, puskaropogás közepette született, éppen most nagykorúvá lett gyermekek bemutatása. Kiderült, többségük számára annak a kérdésnek a megválaszolása is gondot okoz, hogy leváltották vagy kivégezték Ceausescut, a Securitatét összetévesztik a diszkók rendjére felügyelő Security biztonsági szolgálattal, emellett jelentéktelen információnak tartják, ha valakit besúgói múltja miatt lelepleznek. A kommunizmusról többnyire olyan emlékeket őriznek, hogy akkoriban jegyre adták az élelmiszert, amelyért szüleiknek végeérhetetlen sorokat kellett kiállniuk. „Akkor volt pénz, de a boltban nem lehetett kapni semmit. Éppen fordítva, mint ma” – foglalta össze a közelmúltról alkotott tudásanyagát egy székelyudvarhelyi diáklány. A forradalom gyermekeinek nevezett tinédzserek körében persze nyoma sincs a kommunizmus iránti nosztalgiának. A letűnt kort visszasíró polgárokat ezekben a napokban a diktátor házaspár bukaresti sírjánál kell keresni, ahová a román nép néhai „hőn szeretett” fiának születésnapja alkalmából tucatnyian járulnak gyertyával, virággal. Az ügy pikantériája azonban, hogy meglehet, rossz helyen hajtanak fejet. Elena és Nicolae Ceausescuról ugyanis ma sem tudni bizonyosan, valóban azon a helyen nyugszanak-e, amelyet a hatóságok kivégzésük után kereszttel megjelöltek. Zoia, Ceausescuék lánya évekkel ezelőtt pert indított a román állam ellen, követelve szülei holttestének exhumálását és DNS-vizsgálatának elvégzését, a kérést azonban Zoia halála után a törvényszék elutasította, noha a temetőgondnokság és a védelmi minisztérium nem tudta dokumentumokkal bizonyítani az egykori élet és halál urainak nyughelyét. A diktátorpár még életben lévő gyermeke, Valentin hasonló cipőben jár: ő a család 1989-ben elkobzott értéktárgyait követeli bíróságon a bukaresti szépművészeti múzeumtól.
Arra azonban mindenki mérget vehet, hogy Nicolae Ceausescu 1918. január 26-án a dél-romániai Scornicesti-en látta meg a napvilágot, tizenegy évesen innen szegődött Bukarestbe cipészinasnak, majd 1932-ben megkezdte felfelé ívelő karrierjét a kommunista pártban. A „román nép nagy vezetőjének” szülőházához évente turisták százai zarándokolnak, noha a kétszobás ingatlanban családi képeken, a volt pártlap, a Scinteia egyik példányán, valamint a politikus édesanyjának mellszobrán kívül más látnivaló nincs.
A jelek szerint azonban sokan a hely szellemével is beérik.