Állandó mozgás, Kós Károly-i formák dús színkavalkádban feloldva – ebben rejlik Petkes József, az idén nyolcvanesztendős, a határon túli Tasnádon született festőművész budapesti, Vármegye Galériában tartott kiállításának elemi ereje.
Petkes Kolozsvárott festészet és pedagógia szakon diplomázott, majd rajztanárként működött előbb a moldvai városokban, később Szatmárnémetiben, ahol több száz munkájában örökítette meg a Partium magyar tárgyú néprajzának még meglévő emlékeit. 1985-ben az anyaországba települt, ettől kezdve külföldön is számos tárlata gyönyörködtette a közönséget többek között Hollandiában, Svédországban, Franciaországban, Svájcban és Ausztriában. Képei, központi témájukat tekintve – az alkotó szavaival élve – a valóban festői falusi házak, a történelmi levegővel telített erdélyi tájak, a régi, sajnos mára jobbára letűnt hajdani falusi világ még létező szellemi és tárgyi emlékei. Az évszakok színei játszanak, örök dinamikában tartva a téli erdő suttogását, a nyári tanyasi világ izzasztó napsütését, a viharok fákat tépő süvítését. Külön érdekessége és egyedisége a tárlatnak, hogy a realisztikus ábrázolási mód némi mesét és álomvilágot enged a látótérbe. Köszönhető ez a vallásosság, kultúra és egyéni hitvallás jelenlétének és a perspektíva szerteágazó irányultságának. Petkes József ízig-vérig tájképfestő.
Nagy Lajos Imre szerint tehetségét ebben a műfajban és ezzel a technikával tudta kibontakoztatni legjobban. Kijelentése legitimitásáról minden látogató meggyőződhet a belvárosi Vármegye Galériában március 14-ig.
NB I
Nagy fába vágta a fejszéjét az Újpest, és ebben az MLSZ sem akadályozhatja meg
