Magyarország lehetőségeit jelentősen behatárolja, hogy nincs tengerpartja, mégsem állíthatjuk, hogy a vitorlázás nem népszerű hazánkban. Elegendő a Balaton vitorlákkal teletűzdelt nyári látképére gondolnunk. Persze aki versenyszerűen űzi eme sportágat, az szinte kikéri magának az összehasonlítást a balatoni „hajókázókkal”. Vitorlázásban eddig egyetlen olimpiai érmet szereztünk a Detre fivérek, Szabolcs és Zsolt révén repülő hollandiban 1980-ban. Ugyanebben a hajóosztályban többszörös világbajnok a Majthényi Szabolcs, Domokos András kettős – fájdalom, hogy a repülő hollandik versenyét 1992-ben levették az olimpiai műsorról.
Jelenleg kilenc hajóosztály sportolói versenghetnek az olimpián. Ebből hat férfi (finn dingi, 470-es, csillaghajó, laser, 49-es, tornádó) és három női (laser radial, 470-es, yngling), a férfi és a női szörfösökkel együtt tizenegy a típusok száma. Bár a szörfösöknek önálló szövetségük van, az olimpián mégis a vitorlások alá tartoznak, ami magyar szempontból előnyös, hiszen így már biztosan lesz magyar induló e sportágban. Gádorfalvi Áron (immár az ötödik olimpiájára!) és Detre Diána ugyanis már megszerezte a pekingi kvótát.
A szörfösökön kívül finn dingiben, a 470-eseknél, laserben és csillaghajóban van még magyar érdekelt, illetve előbbi kettőben már csak volt. Az egyszemélyes finn dingiben Pál Gaszton és Pallag Tibor, a kétszemélyes 470-eseknél pedig Sallai Gábor és Olosz Dávid, Vígh András és Perjés Bálint, valamint Bakóczy Róbert és Joó Kristóf nem tudta teljesíteni a pekingi szintet. Éppen ma kezdődnek a laser versenyei két magyar indulóval, Fazekas Györggyel és Berecz Zsomborral. Még hátravan a kétszemélyes csillaghajó kvalifikációs küzdelme, Tenke Tibor és Bendicsek József áprilisban száll vízre Miamiban.
Nem igényel hosszas magyarázatot, hogy a vitorlázás költséges sportág. Nem elegendő a felszerelést beszerezni, a szállításáról is gondoskodni kell, mondjuk éppen Ausztráliába. Kerekes Kázmér, a Magyar Vitorlásszövetség főtitkára érdeklődésünkre elmondta, a „központi támogatás” (a Magyar Olimpiai Bizottságé, a szövetségé és az egyesületeké összesen) a versenyzők költségeinek durván a felét adja, a másik felét mindenki maga teremti elő. Avagy inkább a családja. Ez a kiegészítés azért indokolt, mert a kvalifikációnak nekivágó magyarok többsége egyetemista, de van köztük két középiskolás is. A vitorlások tehát szerelemből hódolnak sportáguknak; másképpen ők színtiszta amatőrök. Bár ezen megállapítás ellen a magyar csapat doyenje, az 55 esztendős Tenke Tibor tiltakozik:
– Az Amerika-kupának világszerte nagyobb a nézettsége, mint a Forma–1-nek. További adalék a népszerűségéhez, hogy 2007-ben egyedül az atlétikai világbajnokságnak volt több résztvevője, mint a vitorlásnak. Hajóosztályonként a világranglista első húsz helyezettje kivétel nélkül profi sportoló. Véletlenül sem akarok senkit sem megbántani, de a vitorlázásról Magyarországon kicsit torz kép alakult ki. A Balatonon csordogáló hajósoknak körülbelül annyi közük van az igazi versenyzőkhöz, mint a kedvtelésből telente egy-két hetet sízőknek a Világkupában induló profikhoz.
Tenke Tibor a nehéz magyarországi körülmények dacára egyszer, 1992-ben már kijutott az olimpiára. S bár elismeri, hogy az idén nagyon nehéz lesz a dolga, eszébe sem jut, hogy felhagyjon a vitorlázással. Számára ez életforma:
– Informatikusként dolgozom, évente két-három hónapot tudok a vitorlázásnak szentelni. Ami rendkívül összetett sport. Nem csak fizikai, szellemi erőfeszítést igényel, előre kell gondolkozni, segít a reális önértékelésben. Ez alapján tisztában vagyok azzal is, hogy bravúr lenne az olimpiai kvóta kiharcolása, a verseny öröme mégis sok mindenért kárpótol.
Márki-Zay Péter is elszabadult
