Cáfolhatatlan, hogy a kommunizmus által lejáratott más eszmékhez – például a feminizmushoz – hasonlóan a dialektikus materializmus bukása után néhány évvel a „tudományos” jelzőt ismét magának vindikáló, a politikai mozgástérben is határozottan helyet követelő ateista mozgalom magához tért, sőt az elmúlt években – részint a tömegtájékoztatás segítségével – új meg új pozíciókat szerzett. A mozgalom persze a kor követelményeinek megfelelő új alakot öltött, harcos szimbólumok, vérvörös ötágú csillag helyett most a rózsaszín unikornis jelképezi a világ ateistáinak eszméjét, és mozgalmuk sokkal több játékosságot és nyitottságot mutat, mint elődeiké. Ám az általuk használt érvrendszer és a terjeszkedés módja kísértetiesen emlékeztet a XIX–XX. századból már megismertekre. Egy-egy napjainkban született harcos ateista írás argumentációját olvasva a sorok közül Engels Anti-Dühringjének tudatlanságtól torz szelleme vigyorog ránk.
Az elmaradt pápai látogatás politikai viharokat is kavart, elsőként a baloldali Giorgio Napolitano köztársasági elnök ítélte el az akciót, amelynek alapja egy Ratzinger bíborostól származó mondat volt, amely szövegkörnyezetéből kiragadva ellentétes értelmet nyert, és így alkalmassá vált az egyházfő állítólagos tudományellenes nézeteinek demonstrálására. A javarészt természettudósokból álló tiltakozó gárda érthető módon nem filológiai pontosságáról nevezetes, így történhetett meg, hogy a szövegrészletet mindössze egy internetes oldal közléséből ismerték, és különös módon egyiküknek sem jutott eszébe, hogy ellenőrizniük kellene forrásukat, meg kellene ismerniük a teljes szöveget. De az is könnyen elképzelhető, hogy nem tulajdonítottak nagy jelentőséget akciójuknak, mivel maguk sem számítottak ekkora hatásra.
De ha ők maguk nem is reméltek világméretű figyelmet és felzúdulást, mégis volt valami különös kiszámítottság az egész tiltakozásban, amely mintha illeszkedni látszana a „tudományos ateizmus” világméretű újjászerveződéséhez. Frank Furedi, a neves magyar származású kenti szociológus arra figyelmeztetett a skandalum után megjelent cikkében, hogy a tudomány egyre inkább a vallás szerepében kíván tetszelegni. A dolog különös pikantériája, hogy a szociológiaprofesszor írásának közreadója a korábban marxista nézeteket propagáló Spiked magazin volt, amely napjainkra libertáriussá változott; a szerző viszont néhány évvel ezelőtt olyan világi humanistának nevezte magát, akit zavar a fanatikus moralizálás. Ennek szellemében emelt többször szót a vallást ért diszkrimináció ellen, például rendkívül visszatetszőnek találta, hogy egy természetfilmet, A pingvinek vándorlását a liberális kritika homofóbnak nevezett, egy mesefilmet, a Narniát pedig vallási propagandának könyvelt el.
XVI. Benedek pápa egyetemi látogatásának megakadályozása kapcsán Furedi arra hívta fel a figyelmet, hogy a modern tudomány, amely szerinte a vallási dogmák elleni harcból nőtt ki, egyre inkább vallásként viselkedik. Kutatásokra hivatkozva előírja a szülőknek, hogyan neveljék a gyermekeiket, mit fogyasszanak; megmondja, mennyit napozzanak, mikor és mennyit igyanak, egyszóval minden apró mozzanatban meg akarja határozni az életüket. Ez pedig ellentétes a dogmák ellen harcoló tudomány szellemével. Még inkább különös, hogy a tudomány megfellebbezhetetlen tekintélyként lett ultima ratio olyan kérdésekben, amelyek voltaképpen nem tudományos természetűek. Furedi példaként idézi a globális felmelegedés elleni küzdelem élharcosának, Al Gore-nak, a 2007-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett volt amerikai alelnöknek a megállapítását, aki az éghajlatváltozással kapcsolatban így fogalmaz: a tudomány igazságokkal szolgál. Ez Furedi szerint nem igaz, hiszen a tudomány tényeket tud feltárni, az igazság pedig erkölcsi természetű kategória.
Igazából persze nem a tudományról van szó általában, hanem arról, hogy mind a tudomány egyes képviselői, mind pedig a tudományra hivatkozó emberek (politikusok, környezetvédők stb.), esetenként különféle célok érdekében fellépő manipulátorok, egy közvélekedéssel visszaélve akarnak nyomatékot szerezni megállapításaiknak. Persze az egyszerű földi halandó nehéz helyzetben van, ha némelyek a tudomány nevében a globális felmelegedés rémképét vetítik elé, mások viszont úgy vélik, a tudományos monopóliumok segítségével megvalósuló ijesztgetésnek voltaképpen az a szerepe, hogy komolyabb problémákról (esetleg a felmelegedés veszélyére hivatkozással megindult nagy gazdasági átrendeződésről) terelje el a figyelmet. Elégséges ismeret a kérdés eldöntéséhez nem áll rendelkezésünkre; mint ahogy sajtóhírek, tekintélyes nemzetközi szervezetek előrejelzései vagy egy-egy kormány vészintézkedései sem elégségesek annak a több éve terjesztett – szintén tudományos érvekkel alátámasztott – rémhírnek az elfogadásához, hogy a hamarosan mutálódó madárinfluenza-vírus képében új halálos és kivédhetetlen veszedelem fenyegeti az emberiséget.
A „tudománnyal” érvelhetnek a felmelegedéshívők és a felmelegedésszkeptikusok egyaránt, politikai mozgalmak tűzhetik zászlajukra a „tudomány” eredményeit, és „tudományosnak” nevezhetik magukat a rózsaszín unikornis, az új ateizmus hívei is.
Pedig ez tiltott határátlépés, és annál inkább az, minél jobban irányul a „tudomány” érve a hit és főként az istenhit ellen. A helyzet visszásságára éppen XVI. Benedek pápa hívta fel a figyelmet legutóbbi, Spe salvi című enciklikájában, amikor a valódi tudomány korlátaira figyelmeztetett: sem a tudomány, sem a társadalmi haladás nem tud igazi reményt adni az embernek, nem képes megváltani bűneitől. Az elmúlt évszázadok története világosan bizonyítja ezt, ezért aztán napjaink harcos ateistái nem is szívesen beszélnek a huszadik század diktatúráinak szép reményeiről, amelyek nevében embermilliókat öltek meg.
Ellenkezőleg. A „tudományos ateizmus” világszerte ismert, nagy hatású képviselője, Richard Dawkins genetikus inkább úgy érvel, hogy az istenhit, a vallás az, aminek a nevében merényleteket követnek el, embereket ölnek és öltek, míg az ateizmus nevében még soha senkit nem öltek meg. A BBC karácsonykor készített beszélgetésében úgy igyekezett a riporter kérdésére e szembeötlő tévedést korrigálni, hogy kijelentette: Lenin vagy Hitler maguk is új vallást teremtettek, követőik egy vallási rögeszme nevében gyilkoltak, és nem voltak az igazi ateizmus képviselői.
Ez azért figyelemre méltó, mert Dawkins is szeretné, ha az Egyesült Államokban és Angliában virágzó új ateizmus mozgalma, amelyet a hitetlenek egyházának is neveznek, valóban egyházszerűen működne, kvázi vallást teremtve. Egyesek szerint Amerikában csaknem harmincmillió ateista él, s ha az új ateistáknak sikerülne őket egységbe szervezniük, hamarosan olyan jelentős politikaformáló erővé válhatnának, mint amilyenek például a homoszexuálisok. Ez lenne Dawkins legfőbb célja, amíg ugyanis csak a médián keresztül fejthetik ki áldásos tevékenységüket, a hatás bizonytalan marad. Ha azonban a törvényhozásban harcos ateisták (vagy ahogy magukat nevezik: erős vagy pozitív ateisták) ülnének, tüstént jobb lenne a világ, mint John Lennon Imagine-jében.
Ne legyünk naivak a „tudományos ateizmus” támadási felületének kérdésében: a fő célpont a kereszténység, leginkább a katolikus egyház. Igaz, 2001. szeptember 11-e után előszeretettel érvelnek a mozlim fanatizmus veszélyeivel, ez azonban olyasféle megoldás, mint Csokonai Vitéz Mihály Konstancinápolya. Az impresszum nélkül megjelenő és majd két éve nem frissített magyar „Ateizmus Honlap”-on például Bertrand Russel Miért nem vagyok keresztény című művét olvashatják az idelátogatók; majd Dan Barkernek, a hivatását vesztett lelkésznek a bibliai ellentmondásokból összegyűjtött írását böngészhetik.
A kereszténységellenességet mutatta a 2005-ös indiai ateista világkongresszus, majd néhány hónappal később a Nemzetközi Humanista és Erkölcsi Szövetség (IHEU) párizsi kongresszusa is. Ez utóbbi rendezvényen például a haladás vívmányaként üdvözölték, hogy az Európai Unió alkotmányába nem került bele a kontinens keresztény gyökereire való utalás, míg visszalépésként értékelték, hogy az ENSZ elhatározta, az éves emberi jogi jelentésekbe ezentúl a világ keresztényüldözésének adatai is bekerülhetnek az antiszemitizmus és az iszlámgyűlölet megnyilvánulásai mellett. A híradásokban nem találtam indoklást arra vonatkozóan, miért bántja az új ateistákat, ha az ENSZ nyilvánosságra hoz egy adatot, ezért úgy vélem, mindenki maga vonhatja le a következtetéseket.
Magyarországon jelenleg három nagyobb ateista szervezet működik: a Szkeptikus Társaság, az Ateista és Agnosztikus Klub, valamint a Magyar Ateisták és Humanisták Társasága. A három szervezet tagsága között átfedések mutatkoznak, egyes becslések szerint akár több tucat tagot is számolhatnak, de minden kétséget kizáróan a 2006 decemberében alakult Szkeptikus Társaság a legjobban szervezett és legtekintélyesebb csoportosulás. Ennek jele, hogy a Szkeptikus Szervezetek Európai Tanácsa (ECSO) – néhány hónappal a társaságba való felvételük után – őket kérte fel arra, hogy 2009-ben megszervezzék az ECSO európai kongreszszusát.
A tagság relatíve csekély száma, valamint a korábbi jó együttműködés megszakadása miatt figyelemre méltó az a támadássorozat, amelyet a Szkeptikus Társaság néhány tagja a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke ellen indított. A 2004-es budapesti szkeptikus konferenciának még Vizi E. Szilvesztert kérték fel fővédnökéül a szervezők, s ő el is vállalta, nem kis publicitást teremtve ezzel az egyébként szerény médiaérdeklődésnek örvendő rendezvénynek.
Csak találgatni lehet, milyen változások történtek a szkeptikusok körében, hogy a korábbi jó együttműködést heves támadás váltotta fel. Lehetséges, hogy a 2004-ben még lényegesen lazábban szerveződött közösség tagjai számára nem volt nyilvánvaló a kereszténység elleni küzdelem fontossága, és az is lehet, hogy a szervezet hangadói cserélődtek ki, és változtatták meg a Szkeptikus Társaság arculatát. Tény, hogy a honlapjukon ma sem a kereszténységellenes írások vannak túlsúlyban, de az egyesület céljai között szerepel egy meglehetősen tágan értelmezhető kitétel, amely szerint a társaság felvilágosít „az áltudományokról, tévhitekről, dogmákról, vallásokról, a társadalomellenes kultuszokról, szektákról”; valamint azok számára javasolják a Szkeptikus Társasághoz való csatlakozást, akik szeretnék, hogy „kiépüljön egy hazai szkeptikus és ateista közösség”. Ez, ha belegondolunk, több mint különös, hiszen mi köze van az áltudományok elleni harchoz a hazai ateista közösség kiépülésének. Nyilvánvalóan semmi, az árukapcsolás egyetlen célja, hogy – a nemzetközi mintáknak megfelelően – nálunk is az ateizmust legitimálja a tudományosság nimbusza.
Vizi E. Szilveszter korábban sem igen rejtette véka alá vallásos meggyőződését, és nyilvánvaló, hogy ha a tudomány az ateizmus legfőbb támasza, akkor az Istenbe vetett hit megvallása a Magyar Tudományos Akadémia elnökének részéről komoly csapást jelent a mozgalomnak. Ugyanez az oka annak is, hogy nem kelt nemzetközi sajtóérdeklődést, ha XVI. Benedek a tudomány képviselőivel találkozik, ellenben azonnal vezető hírré válik, ha néhány tucat szélsőséges tudományellenes nézetek hangoztatásával vádolja meg a pápát.
A hazai szkeptikusok haragját először a tavaly ősszel rendezett városmisszión elmondott Vizi E. Szilveszter-beszéd keltette fel. A dolog meglehetősen kínos, ugyanis ha hallgatnak a kérdésben, lehet, hogy hamarosan az öszszes akadémikusról kiderül, voltaképpen istenhívő, esetleg még hangoztatni is kezdi meggyőződését. E folyamatnak pedig gátat kell vetni. Ha viszont nagy sajtónyilvánosság mellett támadják meg a tudomány nevében a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, méltán válhatna az akció komikussá. Mert persze minden jelentősebb közvélemény-kutatásból tudni lehet, hogy Vágó István a leghitelesebb, legokosabb, legtudományosabb személyiség Magyarországon, de talán annyira mégsem, hogy a tudomány nevében megtámadhassa az Akadémia elnökének egy nyilvánvalóan nem tudományos igénnyel, szabadon elmondott beszédét.
Szerencsére sikerült megtalálni a megfelelő áthidaló megoldást, és az internet nyilvánosságát fölhasználva publikált két szkeptikus aktivista megrovó és cáfoló szavakat az elnök ellen, egy Ropian fedőnevű harcos ateista, valamint Brendel Mátyás, akinek tudományos munkássága szintén számottevő. A lényeg, hogy az MTA első embere szamárságokat beszél. Ezzel azonban a történetnek még nincs vége, ugyanis 2008-ban azt a hibát követte el Vizi E. Szilveszter, hogy interjút adott az MTI-nek a Biblia évével kapcsolatban. Ez a merészség pedig az Ateista és Agnosztikus Klub névtelenségbe burkolózó tagjait háborította fel, akik siettek leszögezni, hogy a Biblia csupán mitológiagyűjtemény, fontos, de vitatható forrás, és aggodalomra ad okot, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöke egy inkább kulturális kérdéshez szól hozzá. Ezért aztán az aláírás nélküli nyilatkozat fogalmazói fel is kérik Vizi E. Szilvesztert, hogy mondjon le. Vagy a hitéről, vagy akadémiai elnöki székéről.
Kis ország vagyunk, nekünk csak névtelen nyilatkozatokra telik. De aligha lenne jobb a helyzetünk, ha az ehhez hasonló támadásokat tekintélyesebb emberek követnék el, mint arra másutt bőven akad példa.
Bonhams
Megvan a világ legdrágább Mazdája, egy filmsztár
