Egyéves az átverőshow. Egy éve annak, hogy az egészségügyben zajló átverőshow elindult, egy éve kell Gyurcsány Ferenc hazugságainak árát az embereknek megfizetniük, egy évvel ezelőtt vezette be a kormány a vizitdíjat és a kórházi napidíjat – kezdte tegnapi sajtótájékoztatóját Pesti Imre. A Fidesz egészségügyi szakpolitikusa arról is szólt, hogy az idén 30 milliárd forintot vont el a kormány az egészségügyből, tehát ennyivel kevesebbet költöttek az egészségre, mint a megelőző években. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kormány a két díj bevezetésétől 30 milliárd többletjövedelmet várt, ezt azonban hamarosan 23 milliárdra mérsékelte, majd végül mindösszesen 13 milliárd realizálódott a korábbi 30 milliárdból, s ebből összesen 6 milliárd marad a háziorvosoknál. Ez a 6 milliárd forint a közel 1700 milliárdos egészségügyi költségvetésnek csupán fél százalékát teszi ki, s ebből bőven jutna 6 milliárd forint a háziorvosoknak – de akár még 12 is – azért, hogy ki tudják váltani a kórházi napidíjat és a vizitdíjat – szögezte le a képviselő.
December 25-én történt, hogy az egyébként naponta tucatnyi gyógyszert szedő, szív-, cukor-, vesebeteg és magas vérnyomással küszködő, 66 éves hódmezővásárhelyi id. Vad Sándor rosszul lett, elzsibbadt az arca és szédült. Családja a tünetek miatt agyvérzésre gyanakodott, s ki akarták hívni az orvosi ügyeletet. Ám a feleségnek értésére adták, nem küldenek mentőt, vigyék be az ügyeletre a bácsit. Ebben autóval egyik menye és fia segédkezett. A feleség otthon maradt, szerencsére, mert kisvártatva megérkezett lakásukra az orvos. A pácienst már nem találta, visszament az ügyeletre, ott megvizsgálta, és Szegedről kért mentőt, ami egy óra múlva érkezett meg. A mentősök a volt II-es kórház ügyeletére szállították a beteget, és megállapították, arcideggyulladása van. Ezzel azonban még nem ért véget a történet, sőt igazából ekkor kezdődött. A bácsi fiának azt mondták, nyugodtan menjen haza, édesapját majd átszállítják mentővel a fül-orr-gégészeti klinikára, és erre lehet, hogy sokat kell várni.
Alig lépett be Vásárhelyen a lakásba, csörgött a telefon: küldjön autót, a családnak kell megoldani a fuvarozást. Megtörtént. Ifj. Vad Sándor ült kocsiba, és vitte át édesapját a kettes kórházból a klinikára, ahol ismét megvizsgálták, majd beutalták – a szentesi kórházba. Ide is a család vitte el a beteget.
Szentesen újabb meglepetés várt a családra. Azt mondták, nem tudnak mit kezdeni a szegedi beutalóval, ezzel nem fogadhatják, nekik a szentesi sürgősségi beutalója kell, mindez december 25-én, este 9 órakor. Végül azt is beszerezték a helyi ügyeleten, ahol a negyedik orvos is megvizsgálta a beteget, akit így fél 10-re felvettek az osztályra. Itt öt napig ápolták.
A beteg nevelt fia elmondta, nem is az orvosokkal, a mentősökkel van bajunk – rendesek, megértők voltak –, hanem a rendszerrel. – Ennek tényleg így kell működnie – tette fel a kérdést Balázs Mihály.
Torkos Attila, az akkor ügyeletes szegedi szakorvos a Délmagyarország című napilapnak elmondta: azért nem Szegeden látták el a férfit, mert az ÁNTSZ által előírt területi ellátási kötelezettség miatt a hódmezővásárhelyiek fül-orr-gégészeti ellátása Szenteshez tartozik.
