Míg a lengyel társadalom többsége – egy felmérés szerint 82 százaléka – egyértelműen helyeselte Donald Tusk moszkvai látogatását, a szakértők ennél jóval visszafogottabban értékeltek.
Az orosz kérdésekben gyakran megnyilatkozó publicista, Krystyna Kurczab-Redlich például a csúcs időzítését kifogásolja, mondván, már a látogatás ténye Moszkva pozícióit erősíti a február 18-án az Európai Unió Oroszországgal foglalkozó ülésén. Mint a szakértő fogalmaz, Varsó véleménye sokat számít majd e megbeszélésen, s Tusk egyébként is többször felvetette már az orosz–EU tárgyalások elé emelt lengyel vétó feloldását. Lengyelország volt minszki nagykövete, a Szabadság és Demokrácia Alapítvány alelnöke, Marek Bucko sem beszél áttörésről, csupán a kapcsolatok javítására tett virtuális kísérletről, amelyet a felek elsősorban belpolitikai célokra használhatnak fel. Erre rímel Jaroslaw Kaczynski exkormányfő véleménye, aki a mai lengyel külpolitika átgondolatlanságát látja a vizitben.
Másképp vélekedik minderről a lengyel kormányfő, aki egy őt „a mi varsói emberünknek” tituláló orosz internetes újság címére reflektálva úgy fogalmazott, hogy Putyin személyében ő is megtalálta Lengyelország emberét Moszkvában. E kölcsönös gesztuspolitizálás a tárgyalásokon is érződött, ahol például Tusk kijelentette, Varsó kész tárgyalni arról, hogy Oroszország megfigyelői tevékenységet folytathasson, illetve orosz szakértők látogatásokat tehessenek az amerikai rakétáknak helyet adó támaszpontokon. Tusk – aki március 10-én George W. Bushsal tárgyal – utalt továbbá arra is, hogy az orosz fél kitart az Északi Áramlat gázvezeték építése mellett, de biztosították arról, hogy Varsónak nem lesz oka aggódni a gázszállítások stabilitása miatt.
Az Egyesült Államok új módszerrel küzd a jemeni húszik ellen
