Eldoret város különösen sokat szenvedett a december 27-i elnökválasztás óta, százak haltak meg, még többen elmenekültek a nyugat-kenyai településről. Január 29-én a rendőrség szerint legkevesebb harmincan égtek el elevenen, amikor ismeretlenek rájuk gyújtották a menedéknek hitt templomot. Az Eldoretból származó, jelenleg Budapesten tartózkodó Martha több ismerőse is megsérült az etnikai villongások során, mint meséli, barátai elképesztő borzalmakról számoltak be telefonon távozása után. A nandi törzsbe tartozó fiatalasszony nem vállalja valódi nevét, mivel azt állítja, Kenya diktatúrává vált, s ha a hatalom netán tudomást szerezne arról, hogy végtelen csalódottságáról beszámolt egy külföldi újságírónak, hazájába visszatérve veszély leselkedhetne rá. Azt mondja, azoknak a főként – Kenya legnépesebb csoportjának számító – kikuju törzsből származó embereknek, akik bent rekedtek a templomban, semmi esélyük sem volt az életben maradásra, hiszen aki menekülni akart, azt kint kaszabolták le bozótvágó késekkel.
Pedig, teszi hozzá, még két hónappal ezelőtt is büszkék voltak arra, hogy országuk szépen fejlődik, virágzik a turizmus, sikerült jelentősen visszaszorítani a bűnözést. Ráadásul Szenegál után Kenya volt a második fekete-afrikai ország, ahol áldozatok nélkül sikerült bevezetni a demokráciát, de mindez a múlté. Az asszony politikai menekültnek mondja magát, magyar férje révén nagy nehézségek árán sikerült egyéves itt-tartózkodásra jogosító vízumot szereznie. Ám előbb-utóbb haza kell térnie, hiszen családtagjai, barátai mellett korábban jól menő éttermét is maga mögött hagyta, amikor elmenekült. A véres események a hatalom erőszakos reakciója miatt is megdöbbentették Marthát, még jobban sokkolta azonban, hogy eddig békésen egymás mellett élő emberek is egymásnak estek csak azért, mert a szomszéd éppen egy másik törzsből származik. Az etnikai villongások persze nem új keletűek a hagyományosan a kalendzsin törzs uralta térségben: 1992 és 1997 között is több száz, főleg kikuju lakos halt itt meg a harcokban. Az asszony azonban azt állítja, hiába a sokszínűség, neki számtalan jó ismerőse akad más törzsekben is, és soha semmilyen problémájuk nem volt egymással.
A Mwai Kibaki elnök és fő kihívója, Raila Odinga rivalizálása nyomán újból kirobbant viszály végét egyelőre senki sem látja, bár a térséget jól ismerő megfigyelők szerint körvonalazódik valamilyen egyezség a felek között, nem kizárt a nagykoalíciós megállapodás sem. A békítő szándékkal Nairobiban tárgyaló korábbi ENSZ-főtitkár, a ghánai származású Kofi Annan egyelőre nem árult el részleteket, azt azonban tudatta, szerinte az ország helyzete túlságosan is ingatag ahhoz, hogy átgondolatlanul megismételt választást írjanak ki.
Mivel a közlekedés a zavargások miatt túlságosan veszélyessé vált, sok szállítmányozó nem indította el autóit, így Kenya több települése hetek óta nem kapott élelmiszer-szállítmányt. Segélyszervezetek munkatársai arról adtak hírt, hogy nyugaton az élelmiszerüzletek nagy részében már csak konzerveket lehet kapni, s a gyógyszerellátmányok is elakadtak. Az üzemanyag ára drasztikusan megemelkedett, mivel a nagy óceánparti kikötővárosból, Mombasából sem tudnak elindulni az ország belseje felé a tartálykocsik. Mindeddig a szomszédos Uganda Kenyából szerezte be benzin- és gázolajkészletének nagy részét, ám a zűrzavar hatására néhány nap alatt egy dollárról ötre emelkedett a hajtóanyagok literenkénti ára.
Az ugandai ellenzék ráadásul „vérszemet” is kapott, egyik vezetője, Betti Kamia a BBC beszámolója szerint a minap arra buzdította híveit, hogy kövessék a kenyai példát, s harccal szabadítsák ki magukat a szerintük diktatórikus módon kormányzó Joveri Museveni elnök „karmai közül”. Utóbbi válasza sem váratott sokat magára, Museveni tizenhét oldalas nyílt levelet jelentetett meg a Sunday Vision című helyi lapban, kilátásba helyezve, hogy az ellenzék szószólójának a bíróság előtt kell majd felelnie az erőszak szításáért. Szavait alátámasztandó a rendőrség hétfőn őrizetbe is vette a harcias politikus asszonyt. Való igaz, nem ez a leginkább megfelelő időpont demokrácialeckék adására, hiszen az erőszak nem mindig ismer államhatárokat, a jelenleg békés Uganda helyzete pedig korántsem stabil. Igaz, Tanzánia egyelőre nyert a történteken, sok turista ugyanis átpártolt Kenya déli szomszédjához, ráadásul Uganda is azt tervezi, hogy ezentúl Dar es-Salaamon keresztül intézi olajügyeit.
A mozgolódók számára mindazonáltal tanulságosak lehetnek az ENSZ humanitárius ügyekben illetékes főtitkárhelyettesének szavai, aki ijesztő adatokkal tért vissza kelet-afrikai körútjáról. Mint John Holmes közölte, immár hatszázezren menekültek el otthonukból Kenyában az elnökválasztás után kirobbant súlyos zavargások elől, amelyek eddig ezer ember életét követelték. Mint elhangzott, mintegy háromszázezren húzták meg magukat menekülttáborokban, és rajtuk kívül még ugyanennyien vannak, akik nem táborba mentek, hanem ismerőseiknél kerestek menedéket. Mivel azonban templomokban, kis falvak sárkunyhóiban is sokan megbújtak, pontos adatokkal aligha lehet szolgálni arról, hány ember életét bolygatták meg a történtek. Félő, hogy a menekülttáborokban tapasztalható embertelen körülmények és az esetleg a fejüket felütő betegségek újabb áldozatokat követelnek majd. „Tragikus helyzettel állunk szemben egy olyan országban, amely hagyományosan a béke és a jólét szigetének számított a világ e nagyon bonyolult szegletében” – mondta némi túlzással Holmes, aki szerint Kenya sok mélyen gyökerező problémával küszködik, amelyek orvoslásához azonnal hozzá kell látni a válság rendeződése után.
Más kérdés – tehetjük hozzá –, hogy Kenya minden bizonnyal a nyugati érdekeltségek és nem a humanitárius válság miatt került a figyelem középpontjába, máskülönben nehezen lenne megmagyarázható, hogy például a még súlyosabb gondokkal küzdő Kongó helyzetével miért nem foglalkozik továbbra sem szinte senki.
Nem csak a kánikulának, a napsütésnek is búcsút inthetünk
