Waczak-kormány

2008. 02. 20. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ezt a fafejtaktikát Veres
János pénzügyminiszter fejlesztette igazán tökélyre, akinek nem tudnak olyan siralmas gazdasági
statisztikát mutatni, amiből ne a kabinet igazát olvasná ki, s nincs az a korrupciós bizonyíték, amiben ne a gaz ellenzék ármánykodását látná


Élő ember nehezen értheti meg, mi abban a spiritusz, hogy a mai nómenklatúra akkor is füllent, amikor annak semmi értelme. Józan polgári ésszel azt mondanánk, addig van fantázia a hantázásban, amíg az emberek zöme vevő rá. Az MSZP–SZDSZ továbbra is köti az ebet a karóhoz. Van számukra egy rossz hírünk: odáig romlott a helyzetük szavahihetőségi fronton, hogy ha valami isteni sugallat hatására megpróbálkoznának az igazmondással, az emberek akkor se adnának hitelt a szavuknak. Gy. F. hiába próbálkozik olyan szirupos, könnyzacskókat megcélzó szövegekkel, hogy ki kell nyújtani az emberek felé a kezeket. A lakosság ezt úgy fordítja le, hogy a balliberálisok az ökölbe szorított kezüket akarják megint az orrunk alá nyomni. És nem is téved sokat a bölcs bizalmatlansággal védekező társadalom. Elég arra a hírre gondolni, hogy immáron az adószakértők és az ügyvédek felé is kinyújtotta az öklét a kabinet az APEH fenyegető vizsgálatainak formájában. Meglebegteti a koalíció, hogy törvénymódosítással okafogyottá tenné a népszavazást a vizitdíjról és a kórházi napidíjról – hiába. A kormány eljutott arra a szintre, hogy még a provokációi, a látszólag számára kedvező hírek is az ellenzéket támogatják. Például a Medián felmérése némi reménnyel tölthetné el a kormánypártiakat, hiszen az igenek elsöprő többsége mellett azért valamicskével többen szavaznának állítólag nemmel a népszavazáson, mint pár héttel ezelőtt. Csakhogy a kimutatás inkább a jobboldal malmára hajtja a vizet, hisz több választáson, szavazáson azon csúszott el a polgári oldal, hogy újra és újra idő előtt megette, hogy már meg van nyerve a küzdelem. Így hát nagyon helyes, ha a közvélemény-kutatók nem hagyják lankadni az ellenzék éberségét.
S hogy minden okozott szomorúság, embertelen megszorítás ellenére miért tudják mégis megnevettetni az agyonhajszolt, kizsarolt társadalmat? A komikum forrása azon a tájékon keresendő, ahol az angol humor klasszikusaié. A John Cleese nevével fémjelzett Waczak szálló-sorozatban a főhős hazugságai idézik elő az újabb és újabb humoros szituációkat. Ha például Mrs. Waczak elviharzik otthonról, mert azt hiszi, hogy férje elfelejtkezett a házassági évfordulójukról, Mr. Waczak inkább azt hazudja a meglepetésünnepségre érkező barátoknak, hogy a felesége gyengélkedik. Amikor pedig a vendégek kierőszakolják, hogy legalább a betegágynál köszönthessék, inkább beöltözteti a pincérnőt egy elsötétített szobában. Aztán mikor a nej nagy dérrel-dúrral visszaérkezik éppen az elképedt vendégsereg jelenlétében, Mr. Waczak úgy tesz, mintha egy vadidegen nő toppant volna be a hotelbe. Nyilvánvaló: ha a főszereplő nem próbálná minden erővel az egyik hazugságot egy másikkal semlegesíteni, nem bonyolódna bele a mind újabb képtelen, komikus helyzetekbe. Hát nem hasonlít az eljárás ahhoz, mint amikor a Fehér Házban még saját képviselőit is kordonnal zárta körbe az MSZP vezetése? Akár ki is függeszthették volna a táblát: zárt osztály.
A Gyurcsány-féle Waczak-kormány a legnemesebb angol vígjátéki hagyományok útján halad. Ahogy Mr. Waczak pontot tehetett volna az ügy végére, ha már kezdetben beismeri a valós problémát, az MSZP–SZDSZ-kabinet is elejét vehetné a hazugságok osztódással való szaporodásának, ha nem akarna az egyik valótlanságból egy másik révén kikeveredni. De mániákusan ragaszkodnak saját verzióikhoz még akkor is, ha már mindenkiről ordít, hogy nem hisz nekik. Még a legelfogultabb Gyurcsány-fanok sem hiszik el például, hogy a kormányfő nem azért tartja évértékelő beszédét teljesen szokatlan módon Orbán Viktor után, hogy reagálni tudjon a Fidesz elnökének a szavaira. Ha elismerné, még díjaznák is az őszinteségét. Ő azonban ismét maga elé tolja a nem kevésbé vígjátéki figura kormányszóvivőt, hogy az hadováljon valamit. Ezzel csak erősíti a közembereknek azt a meggyőződését, hogy nem igazán alkalmas Gy. F. a betöltött posztra. Hisz milyen vezető az, aki önként átengedi a kezdeményezést a riválisnak? Még az az eretnekség is eszébe juthat így többeknek: olyan, mintha nem is ő lenne a végrehajtó hatalom első embere – hanem az a politikus, akinek a szoci bonviván lesi minden lépését és szavát. Ugyanilyen Waczak-módszert követnek a ma még hatalmon lévők azzal, hogy semmit nem hajlandók elismerni, még amit a tulajdon két szemünkkel látunk, azt sem. Ahogy John Cleese fapofával közölte, hogy nem a felesége, aki megjelent, hanem egy hasonmás nő, ugyanígy nemhogy nem hátrálnak ki semmilyen leleplezett hazugságból, de egyetlen millimétert sem képesek visszakozni. Minden racionális szempont ellenére. Ezt a fafejtaktikát Veres János pénzügyminiszter fejlesztette igazán tökélyre, akinek nem tudnak olyan siralmas gazdasági statisztikát mutatni, amiből ne a kabinet igazát olvasná ki, s nincs az a korrupciós bizonyíték, amiben ne a gaz ellenzék ármánykodását látná. Igen ám, csakhogy ami az angol vígjátékban felhőtlen móka, kacagás, az nálunk gyilkos fekete humor. A hazudozáshoz körömszakadtáig ragaszkodás, illetve a régi hazugságok újabbakkal tetézése figyelhető meg az egész kormányzati kommunikációban. Nincsen semmi ordítóan törvénytelen a dunántúli SZDSZ-es irányítású települések versenyen kívüli megjutalmazásában – a kormányszószegői poszt betöltői szerint. A megoldhatatlan gimnáziumi felvételi teszt botrányával sincsen semmi gond, csak a jobboldal gizdáskodik. Nem találják azokat a rendőröket, akik sörétes puskával lövöldöztek az emberek fejére, mint agyaggalambra a vurstliban, holott megvannak a felvételek, és lehet tudni, ki kapott fegyvert és töltényt. Azzal az átlátszó szöveggel fokozzák le a kritikus szocialista tagozatot, hogy átfedés van a profilok között. Az irreálisan távlati célokra való hivatkozással akadályozzák meg, hogy a mezőgazdasági bizottság tárgyalja Gyurcsány EU- és nemzetellenes felvetéseit. Az egészségügyi törvényjavaslatot átírják az SZDSZ-es tárcánál, meghamisítva a koalíciós egyezséget, és ezt a tárgyi bizonyítékok ellenére vállvetve tagadja az MSZP-frakcióvezető és az álliberális miniszter. Az Új Magyarország kormányzati pártpropaganda-brosúrából azt tudhatja meg a lakosság, hogy a nyugdíjak az eget ostromolják, viszont a közüzemi díjak valahol a pincében járnak, személyi jövedelemadóra pedig mindössze tizenhatezer forintot kell fizetnünk. Hosszan lehetne sorolni azokat a valótlanságokat, amelyekhez bulldogszívóssággal ragaszkodik a hatalom, a sztrájkoló vasutasok befeketítésétől a lakosság gyógyszerkiadásainak csökkenéséig.
A legújabb Waczak-érvelés előbb arról szólt, hogy a népszavazás milyen sokba kerül. Most viszont – hogy együtt lehetne megtartani március 9-én a referendumot az eddigi három kérdés mellett a több-biztosítós rendszert bevezetni szándékozó törvényről is – hirtelen nem akaródzik a kormánynak négymilliárd forintot megspórolni. Mint ahogy a Waczak szállóban, az életben is mindig van valamilyen eltitkolt racionális oka a hazugságsorozatnak. Gy. F. Őszödön arról beszélt: csak páran őrizték a titkot. Ennek a mibenlétéről máig csak valószínűség-számításaink lehetnek. Félő, hogy a legelemibb racionalitásnak is fittyet hányó döntések és magyarázkodások csak egy esetben logikusak. Ha már nem is pusztán a globalizációs elit kormányoz. Hanem az uzsoratőke. Vagyis a hitelezők mondják meg a választási győzelemért mindent előre elígérő, nyakig eladósodott kabinetnek, mit mikor adjon oda, kinek és mennyiért.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.