Zongorista védjegy nélkül

Több mint ezer melódiát népszerűsített, repertoárjával új romantikus stílust teremtett, 267 arany- és 70 platinalemeze ismert, és nevével értékesítették szerte a világon a legtöbb lemezt: több mint 80 milliót. A szerény, csendes művész, aki igazán csak a színpadon érzi biztosan magát, mindössze barátoknak idézi mosolyogva egy német újságíró szavait: „Clayderman többet tett a zongora népszerűsítéséért, mint Beethoven óta bárki.” A népszerű zongorista a Budapesti Operabál díszvendége lesz.

Eredetileg Philippe Pagés-nak hívták. Miért változtatta meg a nevét?
– 1976-ban éppen volt egy divathullám, amikor sok művész vett fel a sajátjánál jobban csengő nevet. A Clayderman mégsem fantázianév, hanem egyik nagyapám valós neve. Producerem és barátom, Olivier Toussaint véleménye szerint a Clayderman elegánsabban mutat a plakáton. A Richard már szinte magától adódott.
– Mit jelent önnek a zene, milyen szerepet kap az életében?
– Zenészcsaládba hozott a gólya, lehettem-e volna más?
– Mi az ars poeticája?
– Körülírnám. Zenei gyökereim a klasszikus műfajból eredtek. Amikor tanulni kezdtem a zenét, klasszikus kompozíciókat gyakoroltam. De mindig is vágytam valami eredetire, amit más nem művel, vagy legalábbis nem sokan. Imádom Chopint, Debussyt és sok más zeneszerzőt, főképp a romantikusokat. Hosszú lenne mindet felsorolni. Nemcsak szeretem őket, de inspirálnak is, hogy más úton közelítsek hozzájuk, eljátszadozzam velük, miközben szórakozom és a publikumot is szórakoztatom.
– Hogyan következett be e fordulat?
– 1976-ban telefonhívást kaptam a neves francia lemezgyártótól, a Toussaint–Senneville cégtől. Zongoristát kerestek egy elegáns ballada előadásához. Paul de Senneville szerzeményéhez, amelyet kislánya születése ihletett. Húsz jelentkező közül rám esett a választás. Olivier Toussaint tízezer lemez eladását remélte. Senki sem gondolta, hogy világsiker következik: 38 országban 22 millió eladott CD.
– Egyéni zongorastílust teremtett, és világsztárrá vált. Hogyan nevezné sajátos stílusát?
– Én talán még soha nem gondoltam ilyen kereskedelmi védjegy megfogalmazására, annál sokkal emocionálisabb ember és természetesebb művész vagyok. Egyszerűen jól érzem magam, ha kellemes órákat szerezhetek a publikumnak. Mindegy, hogy saját zenészeimmel játszom vagy nagyzenekarral. Szívesen keverem a különféle tempót, ritmust és stílust egymással, úgy érzem, mindenkihez szólok. Jó néhány szót is szólni a hallgatósághoz, felkonferálni egy számot, tapsra ösztönözni.
– Mennyi időt tölt naponta zongorázással?
– Átlagosan két órát gyakorolok, ha azonban éppen új lemezen dolgozom, sokkal többet. Kínosan precíz vagyok; egy koncert technikai erősítésével, a hangszer ápolásával kapcsolatban magammal, de mással szemben is abszolút elvárásaim vannak. Valamikor három zongora volt a lakásomban. Ma csupán egy van a szalonban, de minden szobában áll egy elektromos zongora. Hangerősségük szabályozható, ha éjszaka dolgozni szeretnék, nem zavarok senkit.
– Rengeteg művésszel találkozott hosszú pályafutása során. Melyik találkozás jelentett maradandó élményt?
– Egy néhány évvel ezelőtt született barátság Paul McCartney-val. Közös tévéshow-ban léptünk fel. Olyan kedves és humoros, azonnal összebarátkoztunk.
Mit üzen az operabál vendégeinek a „Ballade pour Adeline” dallamaival?
– Ami a zenében írva van és a szívem is motiválja: békét, boldogságot, jó szórakozást kívánok!