A politikai kultúra megmentése

Kitüntetett figyelemmel kísérjük azokat az írásokat – így többek között dr. Gulyás Gergely jogász és Fricz Tamás politológus eszmecseréjét is –, amelyek a közelmúltban jelentek meg a Magyar Nemzet hasábjain, és az alkotmányreform (vagy új alkotmányozás) szükségességének egész kérdéskörét, avagy „kár a jogszabályokban keresni a hibát”, azaz „az alaptörvényt felelőssé tenni” problémakört boncolgatja. Dr. Komár Lajos (Magyar Nemzet, 2008. február 1.) közgazdászként határozottan azon az állásponton van, hogy „az a mód vált elavulttá, ahogy alkotmányunk megkerüli a képviseleti felelősséget. Az alkotmányjogászok feladata lenne, hogy megoldást kínáljanak arra, a népképviseletre alkalmatlanná vagy méltatlanná vált személyek miként távolíthatóak el a hatalomból”. Dr. Gulyás Gergely (Magyar Nemzet, 2008. január 22.) szerint „nem azért nem kell távozni a hatalomból, mert rossz az 1989-ben újraírt magyar alkotmány, hanem mert a diktatúrából itt maradt »demokraták” éles társadalmi tiltakozás nélkül felszámolták a politikai kultúrát”. Dr. Gulyás Gergely (Magyar Nemzet, 2008. február 1.) e gondolatot már az újabb vitairatának címében is szerepelteti, mintegy végső konklúzióként kiemelve, miszerint „a közjogi keretek átalakítása soha nem lesz képes szankcionálni a kormányzati gátlástalanságot, és megmenteni az áldozatul esett politikai kultúrát, ezt ugyanis csak a választópolgárok tehetik meg”.
Nem kívánunk a jogászi-aktuálpolitikai vitához hozzászólni, csak azt szeretnénk, ha a tisztelt választópolgár, a kedves olvasó a szakmai-elméleti vita nyomon kísérése mellett e témában néhány tényadatot is megismerne. A múlt évben társaságunk országos pályázatot hirdetett meg és konferenciát rendezett A kultúrpolitikus Klebelsberg politikai kultúrája – Politikai kultúra ma címmel. Négy kategóriában hirdettük meg a pályázatot: az elektronikus és nyomtatott sajtó munkatársai, a kommunikációval, politikával, társadalomtudománnyal foglalkozó felsőfokú tanintézetek hallgatói számára, valamint egyéb kategóriában, minden megkötés nélkül. A pályázati anyagot az újságíró-szervezet szakmai ajánlásával, a teljes nyilvánosság bevonásával hirdettük meg (többek között a Magyar Nemzet augusztus 18-i számában). Ám a főpolgármester-helyettesi, II. kerületi polgármesteri, valamint több értékes kitűzött díj ellenére csak az egyéb kategóriában születtek pályázati anyagok. Holott potenciális pályázóknak megkerestük a szóba jöhető szerkesztőségek, felsőoktatási tanszékek szinte mindegyikét, mert véleményünk szerint a sajtónak és a politikai pártoknak kiemelkedő felelőssége van és volt is egy ország politikai kultúrájának alakításában-alakulásában. A konferenciára minden parlamenti és parlamenten kívüli demokratikus párt kultúrával, oktatással foglalkozó felelős szakpolitikusát, országgyűlési képviselőjét meghívtuk.
Természetesen voltak, akik válaszra sem méltatták meghívásunkat, de a pártok többsége delegálta képviselőit a konferenciára, és azok fel is szólaltak, csak sajnos a feltett kérdésekre érdemben egyikük sem válaszolt – vagy nem akart, vagy nem tudott. Az egyéb kategóriában nagyon színvonalas és sikeres civil pályaművek születtek. Az olvasóra bízzuk annak eldöntését, hogy a meglehetősen szűk mozgástérrel rendelkező civilek elegendőek lesznek-e arra, hogy a sajtó és a politika áldozatául esett politikai kultúra dagonyázásban megrekedt szekerét kirángassák a sárból. Változatlanul felmerül két kérdés, amelyekre érdemi válasz, és tenni akarás politikustól, politológustól, alkotmányjogásztól és a sajtótól várható. A képviseleti felelősséget megkerülő alkotmány reformjában kinek mi a feladata? És kinek mi a teendője a politikai kultúra színvonalának emelésében? Mert e kettő egymástól elválaszthatatlan.
Dr. Erdősi Károly
ügyvezető elnök, Klebelsberg Kunó Emléktársaság