Benzingőzös szürke ég

A budapestiek nem tudják, hogy sírjanak vagy nevessenek, amikor a zöldek riadójeleire a főváros sokadszorra ugyanazzal próbálkozik: rémhírterjesztéssel vádolja meg a környezetvédőket, és tagadja a város fullasztó levegőjének veszélyeit. Nyilatkozatok és ellennyilatkozatok követik egymást évek óta, a döntéshozók pedig bűvészkednek a számadatokkal

Egy tüdőrákos ember a betegsége utolsó stádiumában már hiába ragaszt a testére morfiumos tapaszokat, a hányáscsökkentőktől állandó gyomorfájdalmai vannak, és sokszor be is lázasodik. Folyadékot azonban egy idő után már egyre kevésbé mer magához venni, mert retteg az inkontinencia következményeitől. Az áttétes tüdőrákosok kórtermében megszokott jelenségnek számít a nedves ágynemű hideg tapintása és a halálos csend. A csontkarjukban infúziót viselő szobatársak ugyanis nem sokat beszélgetnek, hiszen a jelen elviselhetetlen, ha pedig a múlt kerül szóba, mindig zokogni kezd valaki.
Az elmúlt huszonöt évben százezrek végezték így, valamelyik elfekvőben Budapesten, de rohamosan nő a fővárosban az egyéb légúti megbetegedésekben, például az asztmában szenvedők száma is. A fulladásos rohamokkal járó kór és az allergia nemcsak a felnőttek, hanem fővárosi kisgyermekek körében is tarol. A felmérések egyértelműen igazolják, hogy ezeknek a megbetegedéseknek az egyik fő okozója a fővárosi levegőszennyezés. Pontosan fogalmazott László János, a Magyar Kerékpáros Klub elnöke, amikor a környezetvédők százait megmozgató Stop-szmog tüntetésen kijelentette: a gyermekeivel már nem sétálhat végig a Nagykörúton, mert félő, hogy rámenne a család egészsége.
A budapestiek nem tudják, hogy sírjanak, vagy nevessenek, amikor a zöldek riadójeleire a főváros sokadszorra ugyanazzal próbálkozik: rémhírterjesztéssel vádolja meg a környezetvédőket, és tagadja a város fullasztó levegőjének veszélyeit. Nyilatkozatok és ellennyilatkozatok követik egymást évek óta, a döntéshozók pedig bűvészkednek a számadatokkal, miközben nyomokban lehet csak találkozni tisztességes tájékoztatással, Budapest vezetői pedig nem teljesítik törvényi kötelezettségeit. Azt ugyanis senki sem meri tagadni, hogy a főváros levegőjének szennyezettsége a mérgező anyagokat is tartalmazó szálló porból évek óta meghaladja az egészségügyi szempontból megengedhetőt. Európa nyugati felén ez megrettenti a városvezetőket. Amikor például a budapestihez hasonló átlagot mértek ebből az anyagból Belgiumban a levegőben, forgalomcsillapítási intézkedéseket jelentettek be a legszennyezettebb régióban. Zürichben mindennap szmogriadót rendelnének el, ha a svájci város levegője olyan szennyezett lenne, mint Budapesté. Az EU azonban megengedő és türelmes. Három év haladékot adott hazánknak és több más államnak a határértékek betartására. A közösség tehát, amelynek többek között a környezetünk védelmének határozott képviselete miatt váltunk tagjává, cserbenhagyott bennünket a következő három évre, és megmentette azokat, akiktől az egészségünk érdekében azonnali cselekvés lenne várható.
Nem csoda, hogy a Budakesziről Budapestre bejáró Demszky Gábor főpolgármester által vezetett önkormányzat sem siet a cselekvéssel. A négyes metró nevében föltúrt gödrökben fényesre suvickolt védősisakban pózoló szabad demokrata városvezető többnyire csak nyilatkozatokat ad a sajtónak arról, hogy mit tesznek Budapest levegőjének megtisztításáért, de valójában nem sok minden történik. Pontosabban, amit a főváros ad az egyik kezével, azt elveszi a másikkal; gyakorlatilag egy helyben topogunk, miközben lassan szó szerint belefulladunk a hazugságokba és a teljesítetlen ígéretekbe. A teherautósokat például arra utasítják, hogy pénzt fizessenek Budapest egyes régióiban a behajtásért, a közösségi közlekedés lakossági költségeit viszont megfizethetetlenné emelik. Miközben a BKV-jegyek ára reálértéken számolva 187 százalékkal emelkedett, a tanulóbérleteké pedig csaknem a háromszorosára az elmúlt 18 évben, a buszjáratokat rendszeresen csonkítják és megszüntetik.
Zöldzónák kialakításáról beszélnek, ahonnan a jövőben kitiltanák a környezetszennyező járműveket. A város körüli természetes zöldzónákat, az erdőket viszont eladhatóvá teszik, hogy kiárusításukkal növeljék a főváros feneketlen kútjába kerülő bevételeket, és csökkentsék a levegő tisztulásában elengedhetetlen szerepet játszó zöldterületeket. A minap a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium honlapján az idén már másodszor volt kénytelen közölni, hogy a levegő minősége Budapesten egészségtelen volt, és az Országos Meteorológiai Szolgálat előrejelzése alapján a helyzet nem változik. A szaktárca ezért figyelmeztette a szív- és érrendszeri betegségben szenvedőket, hogy ne tartózkodjanak a szabadban, és aki teheti, ne üljön gépkocsiba. Ahogy a minisztérium felhívását olvastam, eszembe jutottak a Budapesten élő szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedő nénikék és bácsikák. A szemem előtt láttam őket, ahogyan a számítógépük klaviatúráját kopogtatva rálelnek Fodor Gábor SZDSZ-es agytrösztjének figyelmeztetésére, és úgy döntenek, aznap nem viszik le a hajléktalanok kunyhóival teli parkba sétálni Dollit, a palotapincsit. Gyanítom azonban, hogy ezek az emberek inkább a televíziót nézik, hasonlóan csaknem kétmillió fővárosi polgártársukhoz. A televízióban viszont műanyag emberi agyakat súrol valaki egy mosogatókefével, és arra figyelmeztet, hogy nemmel kell szavazni a szocializmusról. A hírekben pedig arról lehet hallani, hogy az első emeletről lezuhant egy kisfiú, aki beverte a fejét, de már jobban van, egy távoli országban ugyanakkor a turistákat természeti katasztrófa fenyegeti.
Információk hangzanak el továbbá Norbiról és a Nagy fogyásról, Győzike új kutyáiról és a mellét felvarrató Anikóról is. Csak egy dologról nem szól senki: a főváros mocskossá vált levegőjéről, porba fulladt utcáiról, az egyre elviselhetetlenebb szmogról és az ezt alátámasztó adatokról. Ebben a súlyos helyzetben pedig a fővárosnak erkölcsi és törvényi kötelessége lenne az azonnali tájékoztatás és intézkedés. Az önkormányzati törvény szerint ugyanis a Fővárosi Közgyűlés látja el a levegőtisztasági feladatokat Budapesten, és ennek a testületnek azonnal cselekednie kell az egészségügyi határértékek meghaladásakor, nem csak a szmogriadót igénylő állapotok idején. Budapesten azonban a szálló porra még riasztási határérték sem létezik, a levegőtisztasági program pedig csak papíron készült el.
A Fővárosi Közgyűlés ugyan kötelezte Demszky Gábort, hogy 2006. szeptember 30-ig készítsen részletes tervet, amely tartalmazza a rövid, közép- és hosszú távú intézkedések határidőit, becsült költségeit és felelőseit, de ezt azóta sem írta meg senki. A főváros közleményei alapján jelenleg a nem létező elképzelések felülvizsgálata folyik. Eközben a főváros a környezetvédelmi tárcára mutogat, mondván, nem hozhat szigorúbb jogszabályokat, mint amilyeneket a kormány vagy a szaktárca a rendeleteiben előír, vagyis nem fújhat szmogriadót a magasabb szintű rendelkezések miatt. Ezzel meghazudtolják a környezetvédelmi törvényt, amely engedélyezi a fővárosnak, hogy a levegőtisztaság érdekében túllépje a miniszteri rendeletekben meghatározott kereteket, hogy igazolhassák a semmittevést. A főváros környezetének drasztikus lerombolását azért sem ismerhetik el, mert ehhez szét kellene oszlatni a Demszky Gábor 18 évi, gondoskodó főpolgármesteri kormányzásáról megfestett hamis ködképeket, és végre a tükörbe kellene nézni. Ott aztán a főpolgármester megláthatná a valóságot: egy tisztességtelenségben megőszült neoliberális áldemokrata kínvigyorban úszó arcát – a háttérben a benzingőztől bűzlő szürke éggel.