Beregsurány temploma

Nyolcszázan éltek még harminc éve, ma negyedével kevesebben laknak a Budapesttől 340 kilométerre lévő Beregsurányban. Ez a népfogyás általános az Alföld északkeleti részein, de hovatovább az egész vidéki Magyarországon. Munkalehetőség, megélhetés, iskola, XXI. századi színvonalú orvosi ellátás és közlekedés híján mi tartaná helyben a falusi embereket a temetőn kívül?
Nyíregyházától még egy bő óra autózás a 41-es főúton, amire megérkezünk az ukrán határ előtti utolsó településig. Inkább csak a krónikákból tudható, mintsem a beregsurányiak emlékezetéből, hogy 1945 nyarán a szovjet hatóság a Tiszáig megszállta a csonka Bereg megye községeit, s a magyar falvak néptanácsai úgymond kérelmezték az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasághoz történő csatlakozásukat. Jobb, ha kedvelt korszakunknál, az Árpádok idejénél maradunk…
1279-ben Suran néven szerepelt első ízben okiratban a tiszaháti falu mint örökös nélkül meghalt ember birtoka, amelyet V. István király adott a Káta nemzetségbeli Gabrianus fia Tamásnak. Ezt az adományt erősítette meg akkor IV. (Kun) László, majd 1280-tól két évtizedig pereskedtek a Káta ivadékok és a szomszédos Gut-Keled nemzetségbeli leszármazottak, Várdai Aladár és fiai a Márok és Egyházassurány közötti földekért, míg végre 1299-ben sikerült megegyezniük. (Két esztendőre rá III. András királylyal kihalt az Árpád-ház.)
„Ighazos Suran” első temploma nyom nélkül eltűnt, talán fából vagy paticsból készült, mint a beregi erdővidék sok más településén. A falu közepén tágas térségen álló kőtemplom a XIV. század derekán épült, az Anjouk korára jellemző gótikus stílusban. Hoszszúkás alaprajzú, keletelt tengelyű épület, a hajónál alig keskenyebb, fél nyolcszöggel záródó szentéllyel. Ritkán látható ilyen tisztán, hogy egyetlen nekirugaszkodásra, terv szerint készült el valamely középkori templomunk: a lábazati párkány faragott profilú, pontosan egymáshoz illeszkedő eredeti kőelemei az épület teljes hoszszában, vízszintesen végigfutnak. A hajót síkmennyezet fedi, a régi oltártér kétosztású, hétfiókos, csúcsíves, keresztboltozatos, amelynek faragott kőbordái gyámkövek nélkül futnak föl a sarkokból. A szentély déli oldalában papi ülőfülke látható, vele szemközt négyszögű falüreget mélyítettek az oltáriszentség tárolására.
A beregsurányi templom eredetileg torony nélkül épült, bejárata a nyugati oldalon nyílott. Finom pálcatagozatú bélletes díszkapuja a formás, kései torony átjárója mögött látható, a fölötte volt tölcséres, kőrácsos körablakot az 1893 és 1898 közötti építkezéskor áthelyezték a hajó déli falába. Egységes szerkezete, alaprajza és míves részletei – a szomszédos beregdaróci rokon képű, azonos korú templommal együtt – a közeli királyi város, Beregszász hatásáról árulkodnak. Református egyház lévén (1696 óta) a belső berendezést a XVIII. század elején átalakították. A diadalív fölött olvasható felirat tanúsága szerint a kőműves-, asztalos- és festőmunkákat 1715-ben végezte be a surányi reformált egyházközség; a meszelt tégla szószék fölötti, remek, faragott hangvető 1784-ből, egy szép fa halotti emléktábla – epitáfium – 1807-ből való.
Szintén megtekintésre érdemes a távoli Beregsurányban a Bay család XVIII. századi barokk kastélya, valamint az 1800-as évek közepén Ybl Miklós terve szerint épült romantikus úri lak. Báró Uray Gyula tulajdona volt, jelenleg polgármesteri hivatal.