„Ami biztosan kijelenthető, az az, hogy a bevándorlás már most is példátlan és előre nem látott módon változtatta meg Európa demográfiai szerkezetét” – fogalmazott lapunknak Nicolas Monti, az OID társalapítója.
Az immár három éve működő francia OID agytröszt célja, hogy objektív adatokkal és jogi javaslatokkal segítse az észszerű bevándorláspolitika és a hatékony határellenőrzés kialakítását Franciaországban és Európában.
Monti, aki a Mathias Corvinus Collegium (MCC) által szervezett MCC Feszten adott interjút lapunknak, arról beszélt, hogy a demográfiai változás különösen Nyugat-Európában látványos.
Ha megnézzük például a 2023-as születési adatokat, akkor először fordult elő, hogy Franciaországban az újszülöttek több mint 30 százalékának legalább az egyik szülője az Európai Unión kívül született. Ez egy drámai, példátlan változás.
Mint mondta, ez a változás a kultúrától az oktatáson át a gazdaságig minden társadalmi területre hatással van, de különösen szembetűnő a vallási térkép átalakulása.
Franciaországban ma Európa legnagyobb muszlim közössége él, és ez teljes egészében a bevándorlás következménye, hiszen az iszlám nem őshonos vallás Franciaországban
– magyarázta.
Szerinte a bevándorlók nagy száma, a migráció jellege és a politikai válaszok hiánya okozza a krízist. Kifejtette:
Olyan paradox helyzetben vagyunk, hogy a francia lakosság soha nem volt ennyire elutasító a tömeges bevándorlással szemben, és mégis, soha nem érkezett ennyi bevándorló Franciaországba, mint az elmúlt években.
Példaként említette, hogy az első tartózkodási engedélyek és a menedékkérelmek száma is megháromszorozódott az elmúlt évtizedekben.
A bevándorlók jellemzően nem európai országokból, különösen Afrikából érkeznek, és nehezen illeszkednek be a munkaerőpiacra. „Az elmúlt öt évben érkezett, munkaképes korú, nem európai bevándorlók mindössze 43 százalékának van munkája – ez majdnem 30 százalékponttal kevesebb, mint a francia átlag.”
Hozzátette: a problémák nem szűnnek meg a második generációval sem.
Az integrációs nehézségek – például a foglalkoztatás vagy a kulturális beilleszkedés terén – nem tűnnek el egyik generációról a másikra. Ezek megmaradnak, és súlyosak maradnak.
Szerinte az uniós migrációs politika jelenleg zsákutcában van. Egyrészt szigorú uniós szabályok kötik a tagállamok kezét – például a visszatoloncolás vagy az adminisztratív őrizet kérdésében –, másrészt hiányzik a tagállamok közötti együttműködés. Példaként említette Spanyolországot, amely „az egyik legnyitottabb migrációs politikát folytató nyugat-európai ország”, és amnesztiát tervez adni közel egymillió bevándorlónak.
Mivel Spanyolország a schengeni övezet része, ezek az emberek utána szabadon mozoghatnak és letelepedhetnek bármely másik schengeni országban – akkor is, ha azok nem támogatják ezt a fajta amnesztiát
– fogalmazott.
