A Bestofgyurcsany.hu oldalon hallható, hogy a kormánypárti politikusok – élükön Gyurcsánnyal – mit hazudoztak össze a kampányban a tandíjról és a vizitdíjról. Ez az összeállítás azért különösen tanulságos, mert a hölgyek és urak a saját hangjukon hazudnak,
s ezt nem lehet kreációnak és konstrukciónak beállítani
Fletológiai prognózis. A kifejezés annyira megkapó, hogy még azon is túltettem magam, hogy a Népszavában leltem rá: lelkesen végigolvastam Ágh Attila politológus értekezését „a Gyurcsány-sztoriról”. Szerinte ugyanis amit az ellenzék és sajtója állít alkalmatlan és betegesen hazudozó miniszterelnökünkről, afféle mesterséges képződmény, tudatos és sikeres médiakonstrukció, s a zseniális és jó szándékú kormányfő méltatlanul tölti be „a pofozóbábu előkelő szerepét”. Ágh szerint „az ellenzék nemcsak Gyurcsány politikáját kritizálja, hanem főleg a személyét támadja, szinte ördögi vonásokkal ruházza fel”. A politológus „hazugságkampányról” és „őszödözésről” beszél, mintha a választók tudatos gyurcsányi megtévesztése nem szikár tény volna, hanem holmi vélemény. Ezt az általánosítást aztán a népszavazás témáira is vonatkoztatja.
Nem tudom, egy gyakorló politológusnak kell-e manapság az interneten is szörfölnie tájékozódásképpen, ha megfontolt elemzést s nem rögeszméket kíván elemzéseiben az olvasó elé tárni. Amennyiben a jeles tudós még nem barátkozott volna meg ezzel az újszerű információs forrással, szeretném felhívni rá a figyelmét: garantáltan tágítja az ember látóterét. A Bestofgyurcsany.hu oldalon és másutt például több mint százezren töltötték már le Tomanovics Gergely öt-hat perces összeállítását arról, hogy a kormánypárti politikusok – élükön Gyurcsánnyal – mit hazudoztak össze a kampányban a tandíjról és a vizitdíjról. Ez az összeállítás azért különösen tanulságos, mert a hölgyek és urak a saját hangjukon hazudnak, s ezt nem lehet kreációnak és konstrukciónak beállítani – feltéve, ha a politológus nem hazudós. Azért lejegyeztem: legyen meg e forrásmunka a Népszavának nyomtatásban is.
Orbán Viktor beszéde a két választási forduló között: „Fennáll a veszélye annak, hogy be fogják vezetni az egyetemeken és a főiskolákon a tandíjat.” Majd: „Tisztelt hölgyeim és uraim, fizetőssé fogják tenni a magyar egészségügyet.” Gyurcsány a tévévitában: „Elnök úr, ezt a nagyon buta és igaztalan kampányt, legyen olyan kedves, vonja vissza. Ön úriember. (…) Az elnök úr démonokkal küszködik.” Az SZDSZ a Kossuth rádióban 2006. április 7-én hasonlóképpen nyilatkozik. „Ezzel Orbán Viktor két valótlan tényt is sugall. Egyrészt, hogy a jelenlegi kormánykoalíció pártjai fizetőssé akarják tenni az egészségügyet; másrészt, hogy a kormány privatizálni akarja a kórházakat.” S már jön is Hiller István tévényilatkozata: „Szerkesztő úr, akkor én most a szemébe nézek, és a szemébe mondom: nem akarjuk a kórházakat eladni.” Mire Rábai Balázs a Híradóban: „Kórházak gyönyörű panorámával eladók. Az Egészségügyi Minisztérium több országos intézmény épületét is értékesítené.” Riporternő hangja az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetről: „A 140 éves épület után állítólag több befektető is érdeklődik. A főépületből szálloda lenne.” Megint Hiller: „Azt gondolom, hogy világos, egyszerűen bővített, érthető, egyenes mondatok ezek. Nem akarjuk a kórházakat eladni. Világosan és egyértelműen szeretném elmondani: nem lesz drágább az egészségügy, nem fogjuk eladni a kórházakat. Ilyen terv, ilyen elképzelés nem is fordult meg a fejünkben.” (Honnan olyan ismerős ez a hang? Lassan mondták azt is, hogy nem lesz gázáremelés…) 2006. április 4-én az MSZP-honlapon: „A Fidesz riogat, az MSZP békét akar. A szocialisták jobb, de nem fizetős egészségügyet akarnak – jelentette ki Mezőkövesden az MSZP elnöke.” 2006. március 16-én az Info Rádióban: „A kormány fizetőssé akarja tenni az egészségügyet – jelentette ki a Fidesz alelnöke. Kökény Mihály népegészségügyi kormánymegbízott szerint azonban sem a kabinet, sem az MSZP nem tervez ilyesmit.” Ezt a saját hangján is nyomatékosítja: „Még egyszer megerősítem, hogy sem a kormány, sem a szocialista párt programjában a fizetős szolgáltatások bevezetése nem szerepel.” A Duna TV híradója: „A koalíciós pártok megállapodtak az egészségügy reformjáról, jelentette be Gyurcsány Ferenc kijelölt miniszterelnök. Elmondta: a legsürgetőbb, az ágazat egészét érintő változásokat 2007 decemberéig végre is hajtják. Biztosan egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy ezután sem kell fizetni a receptekért és az orvosi vizitért.” Orbán Gyurcsányhoz a tévévitán: „Ami az egészségügy fizetőssé tételét illeti, hát én épp az ön nyilatkozatában olvastam azt egy folyóiratban: napirendre kell venni a gyógyszerfelírási és a látogatási, vizitdíjat.” Mire Fletó: „Azért akkor beszéljünk a dologról még egyértelműbben és sokadszor. Magyarországon az egészségügy-biztosítás úgy működik, mint eddig: befizetjük a társadalombiztosításba, és amit kaptunk, mandulaműtétől szülésig, tüdőröntgentől a kéz begipszeléséig, azt a biztosító fizeti ki. Oktalan riogatni, igaztalan riogatni. Nem elegáns, nem úriemberhez méltó, és nem konzervatív párthoz méltó. Cáfolom, tagadom, egyértelműen mondom.” Akkor még Rácz Jenő is más húrokat pengetett a Kossuthon. „Nem szerepel a kormányprogramban a receptírási és a vizitdíj bevezetése, mondta az egészségügyi miniszter, aki bejelentette: ötszázmilliárd forintos fejlesztési keret van az egészségügy átalakítására.” Utódja, a szép emlékű Molnár Lajos a TV2-nek: „Az egész rendszer egészében kell egy új vízió; egy új rendszert kell megcsinálni.” A csatorna lefordítja: „Úgy tudjuk, a kormányzat átszervezi az egészségpénztárat, de vizitdíj nincs a kormányprogramban.” Az RTL Klub kisvártatva úgy tudósít az egyik kórházból, hogy ott „tavaly februártól szeptemberig összesen 57 millió forint gyűlt össze a vizitdíjból és a kórházi napidíjból. Ennek jó részét arra költötték, hogy beszedjék a vizitdíjat, azaz a gépekre és az alkalmazottakra.”
Vágás. Rábai, a tévévita moderátora: „A vita az oktatásüggyel folytatódik.” Népszabadság, 2006. február 20.: „A pártok nemet mondanak a tandíjra. Egyik párt sem vezetne be tandíjat a felsőoktatásban. Sándor Klára, az SZDSZ ügyvivője azt hangsúlyozta, hogy az új felsőoktatási törvény tizenkét féléves ingyenes képzést tesz lehetővé mindenki számára.” A Duna TV szerint pedig „Magyar Bálint oktatási miniszter továbbra is hangsúlyozza: a kormány nem tervezi a tandíj bevezetését a felsőoktatásban”. Gyurcsány Orbánhoz a tévévitán: „Nem akarhat igaztalan módon nyerni…” Ismét a Duna TV: „A kormány nem vezeti be a tandíjat – jelentette ki a Fiatal Baloldal elnökhelyettese.” Ugyanott, egy másik bemondónő: „Már biztos, hogy lesz tandíj. Azok, akik idén kezdik meg felsőfokú tanulmányaikat, még nem fizetik meg; azok viszont igen, akik 2007-ben lesznek az intézmények hallgatói.” Slusszpoénként pedig újfent Gyurcsány az Info Rádióban: „Szerintem brutális őszinteség jellemzi azt, amit csinálunk. Brutális őszinteség. Olyanfajta őszinteség és egyértelműség, amely – hogy mondjam – több mint politikai bátorságot kíván. Személyes kurázsit. És ez megvan bennünk. Ezt látják.”
Igen, pontosan. Ez több mint politikai bátorság, de nem brutális őszinteség (akármit jelentsen is ez): ez szervezett politikai hazudozás. Gyurcsány, Hiller, Kökény, Sándor Klára és Magyar Bálint mind-mind notórius hazugok. És e gyorstalpaló után, amikor már nem lehet alulinformáltságra hivatkozni, Ágh Attila is az, ha mentegeti őket.
