Jelenleg ugyanis Írország lesz az egyetlen olyan uniós tagállam, amely referendumot hirdet az EU intézményrendszerének megreformálására alkotott, decemberben az uniós vezetők által ratifikált reformszerződésről. Az ír alkotmány kötelezi a miniszterelnököt a népszavazás kiírására, meglévő nemzetközi szerződések módosításáról a népnek kell döntenie.
Ismeretes, módosítások helyett egy, az elavult szerződéseket felváltó, teljesen új európai uniós alkotmány létrehozását álmodták még évekkel ezelőtt a brüsszeli döntéshozók, ennek kidolgozására a volt francia elnök, Valéry Giscard d’Estaing által vezetett Európai Konvenciót bízták meg. 2004-ben az unió állam- és kormányfői alá is írták az európai alkotmányról szóló szerződést, a következő évben azonban olyan problémával szembesültek, amire nem számítottak: a nép szavára. Miután 2004 végétől kezdődően 2005 májusáig a 25-ből tizennyolc tagállam parlamentje akadályokba ütközés nélkül ratifikálhatta az alkotmányt (Litvánia után Magyarország volt a második; Spanyolországban és Luxemburgban úgynevezett konzultatív referendumot tartottak), a dokumentum tartalma miatt kevésbé, az uniós bővítés és a bevándorlók beözönlése miatt annál inkább aggódó francia lakosság népszavazáson 55-45 százalékos arányban elutasította azt. Amikor a hollandok néhány nappal később hasonló módon cselekedtek, az EU vezetői számára nyilvánvalóvá vált, hogy az áhított alkotmányból nem lesz semmi, hiszen addig a pontig még ki sem hirdették a referendum időpontját Nagy-Britanniában vagy Lengyelországban, ahol az akkori felmérések szerint a szerződést elutasítók aránya volt magasabb.
Bár a lisszaboni szerződés és az elvetett alkotmány tartalma 96 százalékban megegyezik (a két, több száz oldalas dokumentum összevetése után az Open Europe brit kutatóintézet szakemberei jutottak erre a megállapításra), azokban az országokban sem rendeznek népszavazást, amelyekben annak kiírása korábban követelmény volt. Nagy-Britanniában a múlt héten vetette el a referendum ötletét a parlament alsóháza, annak ellenére, hogy az alkotmány kérdésében még népszavazást ígért Tony Blair volt kormányfő, s egy nemrég nyilvánosságra hozott felmérés szerint a brit szavazók 85 százaléka tartotta volna kívánatosnak a voksolást. (Kilencven százalékuk elutasítaná a reformszerződést.) Blairhez hasonlóan José Sócrates portugál miniszterelnök is referendumot ígért az alkotmányról, de januárban bejelentette, a parlament dönt a kérdésben. Többek között Dániában, Hollandiában és Csehországban is felmerült a népszavazás kihirdetésének gondolata, de az ötletet végül mindenhol elvetették. Az indok pedig a következő volt: a lisszaboni szerződés „nem alkotmány”.
Az uniós tagállamok kormányainak szándéka nyilvánvaló: nem akarják kiközösítve érezni magukat az EU-n belül, ha szavazópolgáraik az uniós vezetők akarata ellen cselekednek. A magyar kabinet és az Országgyűlés mihamarabb ennek elkerülésére törekedett, Magyarország parlamentje legelsőként ratifikálta az új szerződést, csupán három nappal azután, hogy azt a portugál fővárosban megtették az uniós tagországok állam- és kormányfői. A magyar képviselők úgy fogadták el a dokumentumot, hogy többségüknek fogalmuk sem volt a szerződés tartalmáról, ami annak is köszönhető, hogy a több száz oldalas anyagot néhány nappal a szavazás előtt kapták meg. Hazánk után a szerződést ratifikálta a belga parlament felsőháza, a francia parlament, a máltai képviselőház, a brit alsóház, illetve Románia és Szlovénia parlamentjei. A képviselőházak közül feltehetőleg csak a lengyel szejm okozhat gondot Brüsszelnek, hiszen a volt kormányfő, Jaroslaw Kaczynski Jog és Igazságosság (PiS) pártja a szerződés ellen szavaz a parlamentben, ha a törvényhozók nem fogadják el beterjesztett módosító javaslatukat. E szerint olyan preambulumot kell csatolni a ratifikációs törvényhez, amely leszögezi, hogy a lengyel alkotmány elsőbbséget élvez az európai szerződéssel szemben. Mivel háromötödös többség kell a szerződés jóváhagyásához, a PiS 166 képviselője megakadályozhatja a ratifikálást.
Amennyiben a lengyel akadály elhárul, Európa Írországra szegezheti tekintetét, hiszen az írek kezébe kerül az alkotmányt felváltó lisszaboni szerződés sorsa. Mivel a szigetországban 2001-ben népszavazáson egyszer már elutasították a nizzai szerződést, az EU döntéshozói most mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez ne ismétlődjön meg. Áprilisban Dublinba utazik például az európai reformokat támogató Angela Merkel német kancellár, hogy a szerződés elfogadására buzdítsa a választókat. „Jó szónok, jól kommunikál. Az emberek hallgatnak majd rá” – közölte az ír külügyminiszter, Dermot Ahern. Dublinba hívták a reformszerződés ötletével előálló Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnököt is, de a látogatás meghiúsulni látszik, mivel – egy uniós diplomata szavai szerint – a vallásos, katolikus országban valószínűleg nem veszik majd komolyan a szókimondó Sarkozyt, akinek két válás van a háta mögött. Ahern bevallotta, a kabinetnek bizonyítékai vannak arra nézve, hogy számos Írországon kívüli, elsősorban brit politikai párt pénzeli a „nem” mellett kampányoló csoportokat.
origo.hu
Utasokkal a fedélzetén gyulladt ki egy busz
