Utolsó pillanatig húzták az időt a cukorgyártók a termelőkkel való egyezkedés során, emiatt a termeltetési szerződést – a korábbi évekkel ellentétben – az idén nem sikerült nyélbe ütni. Pedig a termelőknek lassan már el kellene kezdeniük a vetést, ám a huzakodást megelégelve sokan más termény mellett döntöttek. Ezzel viszont a cukorgyártók saját kardjukba dőltek, mivel az uniós cukorreform előírásai alapján az általuk lekért cukorkvóta után mindenképpen be kell fizetniük a tonnánkénti 113 eurót a szerkezetátalakítási alapba. Vagyis az idén még feltétlenül le kellene gyártaniuk a vállalt menynyiségeket, különben óriási veszteségeket könyvelhetnek el. Mindazonáltal a gazdálkodók hiába kezdeményeztek az idei termelésről tárgyalásokat már tavaly júliusban, a cukorgyártók megalázóan alacsony árajánlattal álltak elő, s nem igazán voltak hajlandók elmozdulni e szintről – tájékoztatta lapunkat Kelemen István, a Cukorrépa-termesztők Országos Szövetségének főtitkára. Elmondása szerint a termelők a biztonságos, hosszú távú termelés érdekében öt évre szóló megállapodást szerettek volna tető alá hozni, amelyben az idei évre tonnánként 38 eurós nettó átvételi árat szabtak volna meg, ami a következő években inflációt követő mértékben emelkedett volna. Ehhez képest a gyártók az utolsó pillanatig ennél 3-5 euróval alacsonyabb árat ajánlottak, s elutasították az öt évre szóló szerződés aláírását. Pedig – világított rá Kelemen István – a hosszú távú szerződés megkötése volna az egyedüli garancia arra, hogy a termelők nem járnak pórul azután, hogy végigszenvednek még egy évet, hiszen amennyiben a gyártók mégis úgy döntenek, hogy jövőre nem folytatják tevékenységüket, akkor a termelőknek még a most megkapható uniós kártalanítás sem járna. Az a tény, hogy a cukorgyártók még azt a kockázatot is vállalták, hogy a hosszú távra szóló szerződést akkor sem írják alá, ha az idén komoly veszteségeket könyvelnek el, arra enged következtetni: maguk sem döntötték el a gyárak fenntartásának vagy bezárásának kérdését.
Szerencs polgármestere tegnap meg is kongatta a vészharangot, rávilágítva, hogy amennyiben napokon belül nem születnek meg a termeltetési szerződések, előfordulhat, hogy közel két évszázad után megszűnhet a cukorgyártás hazánkban, így a 120 éves szerencsi gyárat is bezárják. Rónavölgyi Endréné szerint napokon belül eldől, hogy megmarad-e a gazdáknak is hosszú távon kiszámítható jövedelemforrást jelentő ágazat az országban, vagy eltűnik az egész iparág.
Mára a gyártók is belátták, hogy az áralku során mekkora hibát követtek el, s immár a gazdák által már tavaly októberben felajánlott átvételi árakat ajánlják a termelőknek. A Magyar Cukor minőségtől függően tonnánként 38-38,5 eurót adna, a Mátra Cukor pedig ennél megközelítőleg egy euróval kevesebbet. A Magyar Cukor immár újsághirdetésekben is toborozza a beszállítókat, igyekezve menteni a menthetőt. Bár a Mátra Cukor hajlandó lett volna az ötéves szerződés aláírására is, ám a termelőknek járó garanciákat nem kívánta belefoglalni, a Magyar Cukor pedig egyáltalán nem ajánlott hosszabb távú megállapodást. Vagyis a mostani árajánlat már megközelíti a termelők elképzelését, ám a hosszú távú garanciák továbbra is hiányoznak – világított rá Kelemen István.
Az időhúzást és a hercehurcát megelégelve sok termelő már lemondott arról, hogy az idén is cukorrépát vessen, s inkább a biztos piaccal rendelkező kukorica és búza mellett döntött – tette hozzá a szakember. A korábbi években az ágazati megállapodást a szövetségnek sikerült tető alá hoznia. Az idén a gyártók által az utolsó pillanatban felajánlott árakról már csak egyenként dönthetnek a termelők.
Nyolc dolog, aminek soha nem szabad a mosogatóban végeznie
