Megbabázott feleség

Érdekes alakja volt a XVIII. század végének Kubinyi Sándor (1751–1799) táblabíró, ügyvéd, mérnök, amatőr műfordító, szépíró. Karrierjét meglehetősen korán kettétörték „népbarát”, pacifista nézetei. Már fiatalon megyei szolgálatot vállalt Árva és Liptó vármegyében, főjegyző lett. Negyvenöt éves volt, amikor nevezetes, magyar nyelven elmondott beszéde a megye határait is túllépő közfeltűnést keltett. 1796-ban a franciákkal kiújult fegyveres harc keserítette Ferenc császár életét, Bonaparte tábornok egyre-másra mért csapásokat az uralkodó csapataira. A háború vagy béke tárgyában készített királyi leiratot az országgyűlés megnyitása előtt egy hónappal meg is tárgyalták a vármegyék, Árva és Liptóban a békepártiak vezérszónoka épp Kubinyi Sándor lett, aki a háborúval járó újabb megszorítások ellen lépett fel – nagy meglepetésre – magyar nyelvű szónoklatában. Éppen e különösség lett Kubinyi veszte: sokan forradalminak vélték a beszédet, némelyek pedig azzal vádolták meg, hogy titkos társaságoknak tagja, netán szabadkőműves. Martinovics lefejezése után egy évvel ez a vád egyáltalán nem volt ártatlan, s meg is lett a következménye: Kubinyi a következő tisztújításon megbukott, s a politikától megcsömörlötten viszszavonult birtokára, ahol elég fiatalon, negyvennyolc évesen meg is halt.
Enchiridion lexici juris incliti Regni Hungariae című munkáját már a közügyektől való visszavonulása után jelentette meg 1798-ban Pozsonyban, Weber Simon Péter betűivel. Nem volt ez valami haszontalan munka, a szerző halála után még több kiadást is megért. De Kubinyi Sándor más munkákat is készített, próbálkozott a szépirodalommal, s ha a hirtelen halál nem avatkozik közbe, ma nyomtatásban olvashatnánk Fenelon- és Marmontel-fordításait, hiszen már előrehaladott tárgyalásokat folytatott egy eperjesi könyvkiadóval ezek megjelentetésére.
Máshogy történt, irodalmi babérokat nem szerzett Kubinyi Sándor, de e kivonatos jogi munka is ismertté tette nevét. Akik gyorsan kívántak némi jogi tudnivalóhoz jutni, tájékozódni, s nem volt szükségük alaposabb ismeretekre, megvették Kubinyi Sándor Enchiridionját. Így tett Tallián Boldizsár is a XIX. század elején. Kisnemesként valószínűleg ő maga is jogi végzettségű ember volt, és vélhetőleg Taliándörögdön vagy valahol a környéken élhetett. Dörögd nevéhez a XVIII. században társult a Talián név, vizeki Tallián Ferenc lovassági ezredestől, aki donációba kapta e falut és környékét. Hogy Tallián Boldizsár, Kubinyi Sándor jogi munkájának tulajdonosa milyen kapcsolatban állott a Dörögdöt megszerzett őssel, pontosan nem sikerült kikutatnom. Tény, hogy Boldizsár néven élt ekkoriban egy somogyi alispán, csakhogy annak nem volt Antal nevű gyermeke, és a Balatonnak nem északi, hanem déli partján – vagy ahhoz meglehetősen közel – élt.
Mindenesetre a mi könyvünk hajdani tulajdonosa, Tallián Boldizsár és felesége valahol az ősi birtok, Taliándörögd környékén lakhatott, hiszen fiukat a közeli Aszófőn keresztelték meg. Ezt jegyezte be könyve szennylapjára: „Martius 14ikén fertály tizenkettőre estve meg babázott az kedves feleségem leánykát. Koma asszony Odor Istvánné a második Sándor Andrásné az 1831. esztendőben Oroszlány jegyben.” Két évvel később ismét tollat ragadott, hogy az örvendetes további gyarapodás adatait is megőrizze a családnak: „Aprillis 20án ismét meg babázott, vajodott elötte valo estve, ’s meg született éppen kis fiam Antal Aszofün keresztelte Meszáros Domonkos. Kereszt annya Molnár Ferentzné. Bika jegybe este két fertály hatra 1833.”
A tulajdonosi bejegyzésen kívül – Balthasaris Tallián – ennyi kézírás található az egész könyvben, melyet egyébként nem sokat forgathattak, hiszen lapjai feltűnően tiszták, érintetlenek. A jelek szerint Tallián Boldizsár voltaképpen csak arra használta könyvét, hogy bejegyezze két gyermeke születésének adatait. A nagy öröm és a felesége iránti szeretete azonban e rövid sorokból is kiolvasható, a száznyolcvanhét éves idill átsugárzik a sárgult lapokon.