Olvasóinktól

Borhy Tivadar (Eger): Horváth Ágnes miniszter asszonytól kérdem: hogyan fognak viszonyulni a profitérdekelt egészségpénztárak a nyugdíjasokhoz? Ők ugyanis csak kiadást jelentenek, mert nem befizetők. Mi történik, ha ezek a pénztárak netán nem tudnak profitot termelni, hiszen lassan több a nyugdíjas, mint a dolgozó? Csak nem tervezik, hogy a profit érdekében majd a nyugdíjasok is fizessenek egészségbiztosítási hozzájárulást? Azok a nyugdíjasok, akik egész életükben fizették a tb-járulékot?

Prof. Dr. Széll Kálmán (Szombathely): Mit is mondott Gyurcsány miniszterelnök az Orbán Viktor miniszterelnökkel folytatott 2006-os tévévitában? Valami ilyet: Maga úriember, csak nem akar igaztalan hírek terjesztésével választást nyerni? Az igaztalan országhoz vezet. Sürgősen vonja vissza állítását! A napokban viszont azt hallottam, hogy a magát államférfinak tartó miniszterelnök paprikajancsinak gúnyolta az igenek mellett érvelő ellenfelét. Így lesz az úriemberből paprikajancsi. Miközben 2006-ban az úriember igazat mondott, a mostani államférfi pedig tudatosan tagadta azt, amit aztán hatalomra jutva a választók megtévesztése árán mégis bevezetett.

Verbóy Károly (Budapest): A tudathasadást a Magyar Értelmező Kéziszótár úgy határozza meg, hogy az a lelki folyamatok összefüggésének elmebetegség okozta felbomlása. Valami ilyesféle játszódhat le az SZDSZ kampánystábjának tagjaiban. Erről tanúskodik az a népszavazás-ellenes kampányfilmjük és plakátjuk, amelyben egy kéz, olcsó pasztával, kefével emberi agyat sikál egy lavórban, „ezt nem akarjuk” felirat kíséretében. Túl a morbiditáson, az elmebaj abban rejlik, hogy azok kampányolnak az agymosás vádjával, akiknek a kezében van az írott és elektronikus sajtó több mint háromnegyed része a rendszer- (név-) változtatás óta. Ők érvelnek az agymosás vádjával, akiknek kiszolgálói közel húsz éve hamis magyarázatok, lejárató, gúnyolódó hangú rádió- és televízió- műsorok garmadáját zúdítják a lakosságra, ezzel „szórakoztatva” a többre érdemes nagyérdeműt. Persze tudjuk, már régóta az a taktikájuk, hogy azzal vádolják a másik oldalt, amit valójában ők követnek el.

Dr. Mohr Tamás (Segesd): A közelmúltban kaptam a Hartmann- cégtől egy 2008-as ajándék falinaptárat (2008. január végén). A kötszergyártó cég német székhelyű, de Magyarországon is régóta jelen van (a magyar Rico-céget vette meg tudomásom szerint). A naptárban Európa 12 olyan országának egy-egy neves városáról van szép fotó, amely országban a cég jelen van, a kép alatti kis fénykép az adott országbeli központjukat mutatja. A naptár feltehetőleg Magyarországon készült, magyar a nyelve. A 12 kép a 12 hónapot illusztrálja. Minden fénykép alatt ott a város neve magyarul: Brüszszel, Bécs, Párizs, Prága, Krakkó és nem Bruxelles, Wien, Paris, Praha, Krakow. Moszkva és Shanghai magyar átírása nagyjából elfogadott. Tessin, Piran, Berlin és Giza magyarul is ugyanaz, mint a saját országában. Egyetlen város szerepel csak nem a magyar névvel, hanem az adott ország szerinti nevével: Hunedoara! Miért pont egy egykori magyar város nevét nem lehet magyarul leírni? Kik azok, akik a kiadványt megrendelték, tervezték, lektorálták, ki az közülük, aki magyar (vagy csak magyarországi) ember létére nem hallott Vajdahunyadról? Vagy ez megint a bűnös nemzeti attitűd, hogy igaz, elvették tőlünk Vajdahunyadot (is), de még mi szégyelljük magunkat, nehogy a románok megsértődjenek? Az, hogy Bécset mondunk és írunk, nem tudom, okozott-e valaha is az osztrákoknak problémát, holott éppen most, Hunyadi Mátyás koronázásának jubileumán érzékeny lehetne Ausztria, hisz Wient Mátyás az országhoz csatolta!