Újra több részre szakadt Magyarország

Miközben a Központi Statisztikai Hivatal legutóbb rekordszintű, 8,1 százalékos munkanélküliségi rátáról számolt be, a nyugat-magyarországi cégeknek egyre inkább gondot okoz a képzett munkaerő hiánya. Szakértők szerint az ellentmondásnak több oka van:   gondot okoz a munkaerőpiactól elrugaszkodott oktatás, a megfelelő lakáspolitika hiánya, illetve a lakosság mentalitása is.

Egyre nagyobb gondokat okoz Magyarország nyugati felében a szakképzett munkaerő hiánya, ám közben az ország keleti és északi felén tombol a munkanélküliség. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) adatai szerint tíz éve nem látott szintre, 468 ezer főre nőtt a regisztrált álláskeresők száma, és a héten a Központi Statisztikai Hivatal is csúcsszintű, 8,1 százalékos munkanélküliségi rátáról számolt be. Mindeközben az ÁFSZ a közép- és nyugat-magyarországi régióban immár több mint tízezer tartósan betöltetlen munkahelyet tart nyilván. Szakmunkáshiány tekintetében a legerőteljesebben az építőipari ágazat érintett, de a kereskedelem, a vendéglátás és a vas- és fémipari ágazat is a szakképzett munkaerő hiányától szenved.
Kérdés, hogy ebben a helyzetben segíthet-e az országon belüli migráció, vagy hogy be tudunk-e vonni megfelelő számú külföldi munkaerőt a nyugat-magyarországi munkaerőpiacra. Úgy tűnik, a külföldiek idecsábítása egyre irreálisabb elképzelés, mivel hazánk vonzereje folyamatosan csökken. Az ÁFSZ adatai szerint tavaly január és szeptember között alig valamivel több mint negyvenezer munkavállalási engedélyt adtak ki külföldieknek, ami mintegy tizenöt százalékkal volt kevesebb, mint egy évvel korábban. Ráadásul – mondta Fröhlich Péter a P&Bert Management Consulting Group ügyvezető igazgatója – a nyugat-európai piacokon jellemzően ugyanazon szakmákban van hiány, mint hazánkban, ezért a nagyobb fizetés reményében gyakran a hazaiak is inkább ott vállalnak munkát.
Gulyás László, a Szegedi Tudományegyetem docense, munkaerő-piaci szakértő szerint az ország gazdasági fejlettségének különbségei jönnek ki a munkaerő-piaci számokban is. Mint mondta, logikus módon ha az ország gazdasági termelés terén több részre szakad, akkor ezt a munkaerőpiac is követi. Mindkét szakértő egyetértett abban, hogy az elmaradottabb térségben élők akkor kaphatnak esélyt az elhelyezkedésre, ha ösztönöznék a vidéki beruházásokat, emellett fejleszteni kellene a közlekedési infrastruktúrát – megfelelő járatsűrűségű busz- vagy vonatközlekedéssel –, és növelni a munkaerő versenyképességét, kiemelten a szak- és nyelvoktatást. Gulyás László szerint a magyar munkaerő két ok miatt nem mobil. Egyrészt a gyakori költözködésnek nincsenek meg a hagyományai, másrészt a lakhatási és az utazási gondok is sokszor bizonyulnak megoldhatatlannak. Példaként említette, hogy ma az emberek többsége 20–30 éves futamidőre vásárol lakást, és ezzel gyakorlatilag röghöz kötik magát.
– Emellett – tette hozzá – a lakások árkülönbsége sem teszi lehetővé, hogy valaki keletről egyszerűen nyugatra költözzön. Fröhlich Péter szerint a munkaerőhiánnyal küzdő cégek szempontjából a leggyorsabb megoldás mindenképp a külföldi munkaerő alkalmazása lenne, de hosszú távon mégiscsak a magyar munkavállalókat kellene előnyben részesíteni. Véleménye szerint e téren a legfontosabb megoldandó feladat a hazai munkaerő után fizetendő magas járulékok csökkentése, illetve megfelelő munkaerő-piaci programokkal az inaktív munkanélküliek újbóli bevonása lenne a munkaerőpiacra.