Tőkeharc

Miközben az Európai Unióban kezd kínossá válni, hogy a szlovák fél négyéves késéssel sem teljesíti a tokaji névhasználattal járó kötelezettségeit, újra fellángolt a vita, hogy Tokaj-Hegyaljának mekkora területe került át a szomszédos országhoz. Furcsa matematika ez. Trianont követően 178 hektár szőlő „ment át” a határ túloldalára, de abból idők múltával 330, majd 575 hektár lett, legújabban pedig 908 hektárhoz ragaszkodik a szlovák fél. Miközben a térképek szinte nem is jeleznek mai szlovák területet a borvidék valós részeként, ma már az egész Tokaj-Hegyalja húsz százalékáról folyik a vita.

Magyarországot döntően az óvó karként körülölelő Kárpátok vonulata ruházta fel azokkal a természeti adottságokkal, amelyek kiváló feltételeket kínálnak a szőlőtermesztéshez. Tokaj-Hegyalja egyedülálló klíma- és vulkáni talajadottságain alakult ki a világ talán leghíresebb speciális bora, a tokaji aszú. Íze, zamata, aromája sehol máshol nem állítható elő. A tokaji bornak dicső régmúltja van, többek között XIV. Lajos (a Napkirály), Cromwell, Nagy Péter cár is a tokaji borok szerelmesének vallotta magát. Nagy Katalin cárnő egy egész regimentet állomásoztatott Tokajban az orosz uralkodócsalád részére készített borok őrzésére. Ferenc József császár pedig minden évben tizenkét üveg tokajit küldött ajándékba Viktória királynő születésnapjára. De már százötven évvel ezelőtt sem ez a dicsfény jellemezte a tokaji iránti keresletet…
„Mivel a Magyarország és az örökös tartományok között 1848-ig fennállott vámok nyomasztásai, legújabban pedig az 1848-ik évi katastrophák után bekövetkezett közterhek megsúlyosodása folytán bal fordulatot vőn, s a hegyaljai jeles borok kelete megdöbbentőleg szállott alá” – a tokaj-hegyaljai bortermesztők Breczenheim Ferdinánd herceg felhívására, a hegyaljai érdekek előmozdítására bormívelő egyesületet hoztak létre. Mind a mai napig az 1867-ben általuk kiadott Hegyaljai albumban foglalták össze legprecízebben a borvidék területére vonatkozó összeírást, amelyből fent idéztünk. Megjegyzendő, hogy a magyar érdekek védelmében fellépő Breczenheim herceg régi német nemesi család sarja, aki 1803-ban a Boden-tó melletti birtokait elcserélte a volt Rákóczi-birtok egy részére, Abaújszántó, Sárospatak és Regéc térségére.
Miután Tokaj-Hegyalja területe szinte Trianon óta vita tárgya, kiindulásként nem árt felidézni, hogy 1867-ben hogyan ír a kérdésről a Hegyaljai album két neves szerzője, Szabó József akadémiai tag és Török István földbirtokos.
„A Hegyalja tulajdonképpen topographiai fogalom, azt az északról jövő s az Alföldnél rögtön végződő hegysornak lejtjét és alját jelenti, mely az annyira elhíresedett tokaji bort termi, de e század elején részesítés végett bizonyos, az aszúbortermeléshez kötött szabadalmakban országgyűlési küldöttség állapította meg annak határát, a Tokaj-Hegyaljához számítva a Hernád-völgy bal parti felsíkján fekvő Szántó mezővárostól Tokajon keresztül Pataknak tartó s Újhelyig húzódó hegysornak az Alföldre néző lejtjét, mi geographiai tekintetben is közel egy egészet tesz, de ezen kívül a nyugati végén Golop, a keletin Kis-Toronya csatoltatott még oda, miáltal a fogalom kissé mesterkéltté válik.”
A szerzők később ki is fejtik, hogy a régi latin közmondás szerint „incipit in Sátor, desinit in Sátor”, azaz Tokaj-Hegyalja az abaújszántói Sátor-hegy és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy között fekszik, míg az újonnan csatolt települések e hegyeken kívül esnek.
A tisztán magyar borvidék az 1920-as trianoni szerződéssel három kis települést veszített el. Kistoronya és Szőlőske, valamint részben Sátoraljaújhely határa Csehszlovákiához került. Az azóta is tartó viták egyik sarokköve a szőlőterületek, a későbbi szlovák borvidék nagysága lett.
A korábbi rendszerben Szlovákia csak belföldön forgalmazhatta a tokaji borokat, s Magyarország az ezen fölüli mennyiséget megvásárolta dollárért. A KGST-piacok összeomlását követően újból fellángolt a vita, de 1993-ban az Európai Unióval olyan szerződést kötöttünk, amelynek értelmében Magyarország számára védett a tokaji név s az ebből származtatott minden forma. Ebben az időben Magyarországon kívül Olaszországban tocai friuliano, Franciaországban tokay pinot gris néven forgalmaztak borokat; ők tizennégy év haladékot kaptak arra, hogy fokozatosan elhagyják ezt a jelölést. Közben megkezdődtek a uniós csatlakozási tárgyalások is, s a szlovákok arra való hivatkozással, hogy Hegyalja átnyúlik országuk területére, kérték a névhasználati jogot.
Magyarország egy ideig csak abban az esetben volt hajlandó tárgyalni erről a kérdésről, ha a szőlő, amelyből a bor készül, az 1908-as magyar bortörvényben nevesített, ma Szlovákiához tartozó települések mintegy százhetvennyolc hektáros körzetében terem. Kistoronya szőlői a 380 méteres Simoni-hegy, Szőlőske ültetvényei pedig a 270 méter magas Bocz-hegy déli lejtőin találhatók. A szlovák szakemberek kezdettől hét településről beszéltek. A magyar fél legfeljebb 500 hektárral számolt, a szlovákok 900 hektárt szerettek volna. Németh Imre akkori mezőgazdasági miniszter 2004-ben úgy állapodott meg szlovák kollégájával, hogy hazánk az odaát nyilvántartott 908-ból 565,2 hektárt ismer el a tokaji borvidék részeként Szlovákiában. Nemrég a szlovák fél újra azzal állt elő, hogy a szlovák tokaji borvidék legyen 908 hektár. Vita van a technológiáról s a szlovák oldalon termett bor minőségéről is.
– Amit én kóstoltam, az hígabb, karcosabb, gyengébb minőségű tokaji bor volt, de nem tartom mértékadónak, hiszen egy-két termelő borát kóstoltam meg – válaszolja a szlovák tokaji kellemét firtató kérdésemre Mészáros László, a Disznókő Rt. vezérigazgatója, aki a Tokaji Nagy Borok Egyesületének elnökeként élharcosa a világörökségi területen épülő szerencsi szalmaégető erőmű elleni tiltakozásnak. A Disznókő birtoka, amelyet az 1772. évi szőlőkataszteri besorolás szerint első osztályú területté nyilvánítottak, 150 hektáron terül el a borvidék déli részén. A múltban a terület a Rákóczi-családé volt, majd a XVIII. századtól több nevezetes nemesi család tulajdonolta: a Lónyay, Szirmay, Andrássy, Almássy család, Vay báró, József főherceg. A Disznókő birtokon 1992 óta újjáéledt a tokaji borok egykori fényes múltja. Az új tulajdonos, a francia AXA-Millésimes olyan kiemelkedő château-k birtokosa, mint a Bordeaux-i Château Pichon-Longueville, a Château Suduiraut és a Quinta do Noval. Magasabb árfekvésű boraik, köztük a tokaji, Nyugat-Európa mellett az Egyesült Államokba és Ázsiába is eljutnak.
– Teljes abszurdum, hogy százhetven hektárból majdnem ezerhektáros terület lenne! Mivel északi dűlőkről van szó, ahol kisebb a jó termőhelyek aránya, mint itt, nem véletlenül volt Trianon előtt csak ekkora a terület. A tokaji borvidék területe így csaknem húsz százalékkal nőne, ez pedig beláthatatlan következményekkel járhat.
A szakember elképesztőnek tartja a szlovák követelést, ugyanakkor Hegyalja egyéb sürgető problémáira is felhívja a figyelmet.
– Rendtartás szabályozza, hogy egy hektárról menynyi szőlő szüretelhető, illetve abból mennyi különféle minőségű bor készíthető el. Még magyar területen sem tudunk rendet tenni! Hegyalján vannak olyan vállalkozások, amelyek kizárólag a mennyiségi termelésben érdekeltek, a minőség nem fontos számukra. Ezek a vállalkozások sajnos letörik az árakat, ugyanakkor már nem követhető annak a bornak a forrása, amelyet megjelentetnek a nagy szupermarketekben – szögezi le cseppet sem optimistán.
Az öt-hatszáz forintért kínált háromputtonyos aszút hozza fel példaként, amely, ha valaki tisztességesen dolgozik, ennyiért nem állítható elő. A tokaj-hegyaljai minőségi termelők sokat szenvednek ettől a helyzettől, s úgy érzik, hogy a kifogásolható minőségű tételeknek a kiszűrésében nem partner az Országos Borminősítő Intézet (OBI). Elhatározásuk: közös nyilatkozatban hívják fel a miniszter figyelmét, hogy az OBI nem kellő hatékonysággal látja el ellenőrzési feladatát.
Szorgalmazni fogják, hogy borvidéki kutatóintézetet hozzanak létre a térségben, s a jövőben az adja majd a minősítést. Sok vita árán a különleges borok érzékszervi bírálata már Tokaj-Hegyaljára került, a laboros minősítést is itt kellene végezni hatósági munkaként. Mészáros kijelentése, amely szerint „sokszor ellenőriznek, de elvárnánk, hogy szigorúak legyenek”, még sokáig visszhangzik a fülemben.
– Az Európai Unió a csatlakozási előtárgyalások során kérte, hogy a két ország tisztázza a Hegyalja területére vonatkozó vitát. Bár 2004-ben az 1908-as, Trianont megelőző s a borvidék behatárolását is rögzítő utolsó bortörvényre hivatkozva óriási kompromisszumkészséget tanúsítva megegyeztünk, Szlovákia már jóval nagyobb területet gondol a magáénak potenciális lehetőségként – eleveníti fel a nemrég megújult vita alapját Marczinkó Ferenc, a Tokaj-hegyaljai borvidék hegyközségi tanácsának elnöke. Marczinkó a Tokaj Kereskedőház Zrt. műszaki és termelési igazgatója, és hegyközségi elnökként tagja a kormányközi tárgyalódelegációnak is.
Szlovákia az 1960-as évektől kezdve kiterjesztette hegyaljai területét egy másik hegyvonulat részére is. Magyarországon Hegyalja más borvidékektől elkülönül, így ahol a környékén szőlő van, az a tokaji borvidékhez tartozik. Szlovákiában viszont a tokaji területtel határos két másik borvidék is: a mihalovcei (nagymihályi) és a királyhelmeci. Az unió nyomására, hogy mielőbb egyezzünk meg, 565,2 hektárról született megállapodás, mondván, hogy Szlovákia lehatárolja ezt a területét, s cserében elfogadja a magyar szabályozást. Szlovákia így megelőlegezett bizalommal kapott névhasználati lehetőséget az EU-tól, de a feltételeket a mai napig sem teljesítette. És nem történt meg a terület lehatárolása sem.
– Hogyan lett a trianoni 178 hektárból 565,2, s hogyan vetődhet fel most egy 908 hektáros követelés? – kérdezem a hegyközségi tanács elöljárójától.
– Szlovákia az ötvenes évek végén községenként, dűlők szerint meghatározta, hogy mely területeken lehet tokaji minőségű borokat előállítani, s erre szerintük egy 908 hektáros terület alkalmas. A 2004-es megállapodást megelőző tárgyalásokon ragaszkodtak ehhez a területnagysághoz, hiszen termelőik generációi kilencven éve abban a tudatban élnek és gazdálkodnak, hogy földjeik, szőlőik Tokaj-Hegyalján vannak. A viták során azt mondtuk: bár 178 hektárt csatoltak el tőlünk, és ez három falut jelent, a terület változását is beszámolva feltérképezzük a három település körüli szőlőterületek nagyságát. Helyszíni szemléink és számításaink szerint 330 hektár jött ki alkalmas területként, mire azt mondták, vannak még kiváló dűlőik, amelyeket szeretnének beemelni. A soha véget nem érő, késhegyig menő viták eredményeként így lett a terület nagysága kompromisszumként 565,2 hektár, amelyet az unió előtt szentesítettünk – magyarázza a hegyközség vezetője.
A szlovákoknak már négy éve létre kellett volna hozniuk egy, a hazainak megfelelő szakmai szervezetet azonos feladatkörökkel és jogosultsággal. Nemrég megalakították a Tokaj Szövetséget, de az abba való belépést nem tették kötelezővé, s a szervezet felügyeleti jogköröket sem kapott. Ez lenne az alapja annak, hogy ugyanolyan termelési előírások és minőségi követelmények szerint állíthassák elő a szlovák tokajit, mint a magyart, a területi lehatárolást követően pedig egységes borvidéket hozhatnának létre.
– Kis területi kiigazítást tudunk elképzelni. Cserébe egységes borvidékre van szükség egységes szakmai előírásokkal, ellenőrzéssel, minősítéssel, amikor a hegybíró személyesen ellenőriz, s a szabályzat megmondja, hogy ennyi aszúszemből ennyi aszúbort lehet készíteni. Szlovákiában ez most nem így van, hanem úgy, mint nálunk harminc évvel ezelőtt: a központi ellenőrzési hivatal embere megjelenik a régióban, igazolásokat osztogat és pecsételget – mondja Marczinkó Ferenc.
Jelenleg sajnos elérhetetlen vágyálom: magyar kontroll alá venni a szlovák tokaji minőségét. A területi vita lezárása egyre égetőbb, mert az uniós előírások szerint 2010. december 31-ig le kell adni a zárt borvidékekre jellemző eredetmegjelölésű borok termékleírását. A zárt borvidék garantált borminőséget, egységes megjelenést jelentene, amely kiterjed még a palackok formájára és címkéjére is.
A Tokaj Kereskedőház Zrt. legnagyobb külföldi vásárlója ma is Oroszország és Lengyelország. Nem egészen sikerült betörniük a nyugat-európai piacra. Mondhatni, a magyar bormarketingnek nem édesgyermeke a tokaji, keveset költ a népszerűsítésére. A szlovákok viszont „istenként tekintenek a tokajira”, foggal-körömmel harcolnak érte.
A sátoraljaújhelyi Sátor-hegy nyúlványai még a határ előtt véget érnek, azon túl szántóföldeket látni. Kamionok vesztegelnek az okafogyottá vált határállomás épületénél, még egy közös kávét megihat itt a belorusz, orosz, ukrán s lengyel sofőr, aztán megy mindenki tovább úticélja felé. A szlovákok által nyilvántartott hét tokaj-hegyaljai község bejárása során sok település címerében tőkék felett hajlongó, fürtöket cipelő, kapát vállra vető alakokat látni. Az itt kezdődő domboldalak szőlőiben most bontják ki a télre betakart szőlőt. Csörgőn (Cerhov), amely nem volt Hegyalja része, óriási „V Tokajskej oblasti” felirat és fahordó fogad, több „Tokajská pivnica” borospince is hívogat. Egy feldolgozóüzemnél, amely egy kicsit a téeszvilág színvonalára emlékeztet, repedezett fali dombormű hirdeti: in vino veritas, azaz borban az igazság. Nehéz lenne megmondani, hol kezdődik és hol végződik a borvidék. Ahogy meg-megállok Kistoronya (Malá Trna) határában fényképeket készíteni, egy udvarból kikandikáló férfit veszek észre. Érdeklődve jön az utcára, bemutatkozik, Marczin Jánosnak hívják, bortermeléssel foglalkozik.
– Ismert a vita, nagyon foglalkoztatja a politikusokat és a helybelieket. A miniszter asszony találkozott a térség polgármestereivel, borászaival és gazdáival, mint amilyen én is vagyok, hiszen van egy fél hektár szőlőm a Taj-hegyen. Felvetődött, hogy a 2004-ben megállapított 560 hektár helyett 900 hektárnyi területet kérünk – mondja készségesen. Aztán keresni kezdi a szavakat, gondolkodóba esik. De mégis kiböki: – Megmondom, hogy min folyik a cirkusz. Például most Kistoronyán vagyunk, ez a település el van ismerve önök által is mint Tokaj-Hegyalja része. Innen csupán egy kilométerre található a Fekete-hegy, ami Csörgőhöz tartozik, de az már nincs elismerve. Nehéz ezt egy magam korúval elhitetni, hogy miért van így.
A szőlőhegyek oldalában indulok tovább. Annak idején egy „alkotó” pártember betonsilókat helyezett a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy panorámájába. Takarmánytárolónak épült egy tehenészet számára. Sohasem üzemelt. Az ólakat már elbontották, a silók itt maradtak örökre.
Egy másik településen, Szlovákújhelyen (Slovenské Nové Mesto) a szlovák tokaji szakboltjában ismerik a területi vita részleteit, de itt már egy olyan Szlovák borok és ételek című könyvet is a kezembe adnak, amely kilenc szlovákiai települést sorol Hegyalja területéhez.
– A parlamentben nagy az ellentét a szlovák és a magyar képviselők között, ezért van virágágyás a település közepén futó határon, hogy autóval ne lehessen közlekedni, holott a szlovákok minden szolgáltatásért, a fodrásztól a cipészig, Sátoraljaújhelyre mennek át. Ilyen vita ez a hegyaljai is, mivel a nagypolitika beleszól, a megegyezés rendre elmarad – mondja az eladó.
Közben egy vasalt öltönyös szlovák férfi járt az üzletben. A késői szedésű, finom borok árát sokallja, ötliteres „kiszerelésű” termelői bort viszont nem akar venni. A száz legjobb szlovák bor című könyvet lapozom, több mint tíz a szlovák Tokaj-Hegyaljáról került ki. Van, aki a jó minőségre törekszik. Az Ostrozovic nevű forgalmazó például Magyarországon forgalmazott palackokba tölti a borát, s díjakat nyert a tokajival nemzetközi versenyeken. Most aranyérmet és champion elismerést nyert a tokaj cuvée-vel Moldovában. A száradt szőlőfürtöket is préselik, ebből készítenek szalmabort, s azzal is aranyérmet nyertek Csehországban.
Olyan magyar borászoknak és befektetőknek kell birtokot vásárolniuk Tokaj-Hegyalja szlovák oldalán, akiknek érdekük lesz a minőségi borok termelése – fogalmazódik meg bennem, mire megtudom, hogy Hegedűs Zoltán személyében magyar tulajdonosa van a Szőlőskén (Vinicky) épülő borüzemnek.
Hegedűs közismerten Tokaj-Hegyalja szerelmese, mellesleg 1995-ig, majd 1999-től 2002-ig vezérigazgatója volt a Tokaj Kereskedőház Rt.-nek. Szőlőskén, a Bodrog partján találkozom vele. Mutatja a hegy oldalában látható, négy kilométer hosszan elnyúló, 44 hektáros, egykor az Andrássy család birtokában állt grófi területet, amelyet egy szlovákiai magyar befektetőtárssal közösen műveltet. Majd a borüzem most épülő központi épületéhez megyünk. Borüzem, borkombinát, feldolgozó? Inkább kulturális, szőlészeti, turisztikai központ, amelynek teraszáról a Tokaji-hegyet látjuk. Többmilliárdos beruházás az Európai Unió támogatásával. Hegedűs először arról beszél, hogy tapasztalata szerint a mezőgazdasági támogatások Szlovákiában sokkal jobban hozzáférhetők, mint Magyarországon.
– Ráadásul itt meg lehetett győzni a szakembereket a szőlősorok telepítési irányáról, arról, hogy a törvényben előírt 50 helyett 90 centiméter mély forgatásra van szükség. Törvény nem kötelez rá minket, de a szakmai szempontjainkat megértették, amelyek olyan szigorúak, mint Magyarországon. Cél a biodinamikus termelés és gravitációs feldolgozás a legkorszerűbb olasz gépekkel. Hektáronként hatvanmázsás terhelést kap egy ültetvény. A szőlő az épületkomplexum legmagasabb pontján kerül be, majd saját súlyánál fogva kerül az egyre lejjebb található feldolgozó fázisokba – sorolja. Kerülik a szivattyúk használatát, amely töri a gyümölcsöt.
Megnézzük az otthonról számítógépről is irányítható érlelőtartálysort is. Kétségtelen, ők itt Szlovákiában, de talán még Magyarországon is kilógnak a sorból.
A ház alatt éppen az ötszáz méteres pincét fúrják, ahol ezerkétszáz hektoliter bort tudnak majd elhelyezni. Bizonyos szakaszokat érintetlenül hagynak a geológusok számára. Ugyanis 200 millió éves kövek között, vulkáni tufás talajban járunk, s ez a terület Európa legnagyobb obszidián (lávaüveg)-lelőhelye.
Hegedűs Zoltán udvariasan hárítja el azt a megállapításomat, hogy a két ország borvidéki vitájában ő lehet a megegyezés kulcsa, hiszen mind a szlovák, mind a magyar kormány felkérte, hogy legyen tagja a két ország közötti tárcaközi szakmai bizottságnak. Szerinte a borjog-harmonizáció viszonylag jól halad, a hasonló szervezeti egység létrehozásában nehéz a közelítés: de a szlovák Tokaj Szövetség belső szabályozói már művelési technológiákat és minőséget is garantálnak, s szabályozzák a felhasználást. Természetesen visszatérünk az alapproblémához, a területi kérdéshez is. Azt mondja: a borok minőségével kapcsolatos viták lezárására a szlovák oldali termelők számára is megoldás lenne egy magyarországi, hegyaljai közös borminősítő intézet létrehozása, és ha egy bor az anonim vizsgálatoknál nem felel meg a minőségnek, akkor ne lehessen tokaji bor.
Megtudom, hogy Trianon előtt eltérő nyilvántartási rendszerek jellemezték az önkormányzatokat. A filoxérajárványt követően újratelepítési hullám kezdődött, s az 1912–1914-es nyilvántartás szerint a szőlőterület nagysága szlovák oldalon nagyobb volt, mint az 1908-as felmérésnél. Így némileg érthető, hogy a szlovákok nem tudnak megbirkózni a lehatárolással, s azt sem szabad elfelejteni, hogy a kistermelők csaknem fele magyar. Rugalmas szakmai döntésre van szükség talaj- és mikroklíma-vizsgálatokkal.
– Ha nem közelednek az álláspontok, történelmi lehetőséget szalasztunk el. Szakadást követően ezzel a két régióval senki nem járna jól. Mindenki azt bizonygatná, hogy magyar vagy szlovák tokajit termel-e, s ezt a vitát nem nem érti meg egy kínai vagy japán. Ráadásul a jogtalan tokaji névhasználat megint felmerül, az olaszok most önkormányzati törvénybe rejtik a friuli tokaji nevet. Ezenfelül is kemény feladat visszaszerezni a régi piacokat, újra megtalálni a tokaji identitását. A szlovákok jól megvannak, stabil a belföldi piacuk, és cseh megrendelőik vannak, míg a magyar tokaji értékesítési problémákkal küzd – világosít fel a szakember.
Legutóbb, április 15-én Pozsonyban találkoztak az agrárminiszterek, de nem sikerült megegyezniük a területi kérdésben. Már szlovák és magyar oldalon is kint szorgoskodnak az emberek a tőkék között. A Belga zenekar dala jut eszembe: „Tokajon a 100 pontos Áts Karcsi a király.” Nos, a Royal Tokaji borászat főborásza attól király, hogy az amerikai Wine & Spirits bormagazin történetében először az ő borának, az 1999-ben palackozott Royal tokaji eszenciának adott száz pontot. A mérce felső szintje igen magasan van, az alsó viszont Tokaj-Hegyalja egészét nézve igen alacsonyra került. Megegyezés híján, ha a magyar fél nem elégedett a szlovák tokaji minőségével, jogi procedúrát kezdhet az Európai Unióban, de könnyen lehet, hogy az legalább húsz évig fog tartani. És ezenkívül előbb vagy utóbb a saját házunk táján is rendet kellene tenni.