Turai János lapunknak elmesélte, milyen megpróbáltatásokkal kellett szembenéznie, hogy a váci zsinagógát ne rombolják le, majd sikerüljön felemelnie egy olyan színvonalra, hogy az egész ország a csodájára járjon. Hitéleti alkalmak, középiskolás vetélkedők, hangversenyek – üde kis kulturális színfolt Vác életében a helyi zsidó hitközség zsinagógája. Eleganciájának, romantikus építészeti stílusának köszönhetően nemcsak a helyiek körében közkedvelt, de a Duna menti város egyik legfőbb turisztikai látványosságát is jelenti. Sokan nem tudják azonban, milyen hosszú út vezetett a Váci Zsidó Hitközség életében oda, hogy a zsinagóga ilyen jelentős szerepet töltsön be a város kulturális életében.
Turai János, a hitközség elnöke a lapunknak adott interjúban felidézte, az épületet heves viták és konfliktusok sorozata árán tudta megmenteni a ledózerolástól. A gyülekezetet is ő szervezte újjá a rendszerváltás után, ugyanis azt a holokauszt teljesen szétcibálta, és a hitközség tagságának körülbelül 95 százaléka az auschwitzi koncentrációs táborban lelte halálát.
Újjáépítés
De hogy is lett egy omladozó épületből a váci kulturális élet egyik központja? Turai János elmondta, az újjáépítés első lépéseként mindent megtett azért, hogy a szocializmus alatt privatizált területeket a kárpótlási rendszerben visszaszerezze. – Ez a munka olyannyira sikeres volt, hogy arra még én sem számítottam: a nagy hitközségek közül Miskolccal voltam holtversenyben, nagyon sok pénz érkezhetett volna Vácra. Hiába volt ez a sok munka, a visszaigényelt összegnek végül a nyolcvan százaléka a nagy központban kötött ki – magyarázta.
A legnagyobb kihívás a zsinagóga visszaszerzése volt. – Nem igényelhettem vissza, mert hajdan a kommunista zsidók eladták az önkormányzatnak 1962-ben. Az önkormányzat kijelentette: a zsinagóga tabu, mert a rossz állapota miatt le lesz bontva és mást fognak építeni a helyére – idézte fel. Ebbe nem tudott belenyugodni, „nem tudtam volna magamnak megbocsátani, ha nem tudom megmenteni”. Minden olyan fórumon megfordult, ahol esélyt látott arra, hogy ügyében meghallgassák, végül a köztársasági elnöknél kötött ki, aki felkarolta ügyét, s megvétózta a lebontási határozatot.
„A zsinagógát pedig úgy sikerült megmentenem, hogy saját költségen megvásároltam”
– idézte fel, majd megjegyezte: ehhez két miskolci ingatlanját is el kellett adnia. Az épületet a telekkel együtt vásárolta meg, amelynek szomszédjában már létrehoztak egy óvodát is. – Felszólítottak, hogy a zsinagógával csináljak valamit, mert a romos állapota az óvodát is veszélyezteti, ellenkező esetben hatósági kényszerbontást rendelnek el a saját költségemen – jegyezte meg. Ezzel megkapta az első löketet a zsinagóga felújításának elkezdéséhez.
A vételár több mint ötszörösét költötte az omladozó falak szakszerű lehálózására. Azonban mivel a Mazsihiszt mint főegyházat illette a megszerzett források döntő része, önállóan már nem tudta tovább finanszírozni a projektet. Külső forrásokra volt szüksége, ebben kezdetben a váci önkormányzat és a korábban említett zsidó szervezet tudott segíteni minimálisan. Később létrehozott egy alapítványt, amely által már több helyi vállalkozó is tudott neki segíteni, így végül az épületet sikerült olyan szintre felújítani, hogy semmiképp ne veszélyeztesse az óvodásokat.
Kitartó munka eredménye
A munka ezzel nem állt meg, 1995 áprilisában a zsinagóga történetében mérföldkőhöz érkezett: megalakította a holokauszt idején megszüntetett Váci Zsidó Hitközséget. Ugyan a Mazsihisz korabeli vezetősége először nem akarta a hitközséget befogadni a romos épülettel a tagjai sorába, de később sikerült a közgyűlést meggyőzni korábbi véleményének megváltoztatására.
Ezután pályázatokkal próbálta a felújítást folytatni több-kevesebb sikerrel, de aztán az épület története 1998-ban döntő fordulóponthoz érkezett: megalakult az első Orbán-kormány, amely a műemlékvédelmi hatóságon keresztül kinyilvánította az épület eredeti állapotában való felújításának szükségszerűségét, az azt követő felújítások vezetésére pedig személyes megbízást kapott, mint a hitközség megválasztott elnöke.
– A zsinagóga felújítási projektje 2000. január 1-jén el is kezdődött, amelyen Harrach Péter és Rétvári Bence országgyűlési képviselők közvetlen figyelme is sokat segített – idézte fel. Ezután évekig ugyan apránként, de folyamatosan újult meg az épület: pályázatok, helyi vállalkozók, hol pedig az önkormányzat segítségével.
Az önkormányzattal 2019-ig kiegyensúlyozott volt a kapcsolat: ha a szükség úgy hozta, megsegítette őket a városvezetés, ő pedig a zsinagóga telkének negyedrészét a szomszédos önkormányzati óvodának ajándékozta, ráadásul egy egyezség is született közöttük az épület további fejlesztéséről.
A megállapodás szerint a projekt megvalósítása három szakaszból állt volna: az elsőt az önkormányzat, a hátralévő részt pedig egy helyi, segítő szándékú vállalkozó és a Mazsihisz finanszírozta volna.
Baloldali fordulat
Mindeközben az épület már rendszeresen adott otthont konferenciáknak, hitéleti alkalmaknak, kulturális rendezvényeknek. A harmonikus együttműködés azonban csak az azévi önkormányzati választásokig tartott: a váci városvezetés lecserélődött, nyert a helyi „szivárványkoalíció” Matkovich Ilona Zsuzsanna vezetésével. Turai János felidézte: köszöntőlevelet írt az új polgármesternek, amelyben az előző városvezetéssel megállapodott fejlesztés folytatásáról érdeklődött, valamint a zsinagóga melletti óvodán végzett közös munkálatok elkezdéséről, amelynek köszönhetően a kisgyermekeknek duplájára nőtt volna a kültéri mozgáslehetőségük. Hiába segítette azonban az óvodások helyzetét korábban,
hiába tett több gesztust is korábban a város felé, a polgármester csaknem fél évig válaszra sem méltatta.
Keresztülhúzták mindkét fejlesztési megállapodást, amelyekről az előző városvezetéssel egyezség született. A hitközség életében az igazi hideg zuhany azonban csak ezután következett: beszakadt a zsinagóga mennyezete. Úgy tűnt, minden addigi munka kárbavész, az épület három évig szinte teljesen tető nélkül maradt, több mint 15-20 milliós kár keletkezett. „A teljes megsemmisüléstől a térség országgyűlési képviselője, Rétvári Bence mentette meg az épületet, közbenjárásának köszönhetően a magyar kormány és a Mazsihisz segítségével az épület teljesen új tetőt kapott!” – idézte fel hálásan Turai János.
Felütötte fejét az antiszemitizmus
Mindeközben ha a jelenlegi városvezetéstől a rideg, már-már ellenséges hozzáállás nem lett volna elég, amióta hatalomra kerültek, a hitközség sorra kapja az antiszemita támadásokat. A szivárványkoalíció részeként szélsőjobboldali képviselők is bekerültek a városvezetésbe, akik a legkevésbé sem tekintenek megbecsüléssel a hitközségre. Turai János és a Váci Zsidó Hitközség
sorban kapta a névtelen halálos fenyegetésről szóló leveleket, amelyek ellen hiába indult rendőri nyomozás,
még mostanság is rendre előfordulnak. A hitközség elnöke szerint mindezek fényében különösen visszás, amikor a városvezetés próbálja azt bizonygatni a nyilvánosság előtt, hogy távol áll tőlük az antiszemitizmus. Példaként egy kiállítást említett meg, amit a polgármester rendezett a váci zsidóság múltjáról.
Beszédes, hogy a Mazsihisz az évben leköszönt elnöke – aki nem a Turai János által érzett szimpátiájáról volt híres – ott volt a megemlékezésen, ugyanakkor Vác egyetlen zsidó hitközségének elnökéhez – a postai bélyegző szerint – csak három nappal a rendezvény után adták fel a meghívót. Mint mondta, azon felül, hogy ez méltatlan volt, fokozódott is vele szemben az ellenséges hangnem: az elnök kíséreteként érkezett rabbi nyíltan megkérdőjelezte Turai János elnöki legitimitását, és nyíltan agitált ellene.
Eredménytelen támadások
Hiába azonban a baloldali ellenszél és az antiszemita támadások, a Váci Zsidó Hitközségben virágzik az élet. A zsinagógában tartott rendezvényeken rendszerint telt ház van, nem jártak sikerrel az önkormányzat lejáratási kísérletei.
Szerencsére amilyen rideg a kapcsolatviszony a helyi szivárványkoalícióval, annyira jó a váci egyházak mindegyikével, kiváltképpen a katolikus egyházzal, személy szerint is Marton Zsolt megyés püspökkel. – Ennek oka egyéni érzelmekhez vezethető vissza, a holokauszt idején katolikus apácák mentették meg az életünket édesanyámmal – idézte fel Turai János, majd hangsúlyozta: közösségileg példaértékű a kapcsolatunk. Mint mondta, a holokauszt idején
Vácon közel száz lengyel árva zsidó gyereket mentett meg a katolikus egyház és a zsidó hitközség közösen.
– Innen származtatjuk kapcsolatainkat, ez az alap, amire biztosan építhetünk ma is – emelte ki.
Ugyanilyen jó a kapcsolat Rétvári Bencével és a Pest vármegyei főispánnal, Tarnai Richárddal is. – Amikor beadjuk a kérvényeinket valamilyen projekt támogatására, már 3-4 napra rá megkapjuk az engedélyt. Kiküldik a referenst, azok megnézik, jogos-e a kérelmünk, aztán már kezdődhet is a munka – ecsetelte.
Turai János felhívta a figyelmünket arra is, még február elején Raoul Wallenberg utódai címmel – Rétvári Bence országgyűlési képviselő védnöksége mellett – tanulmányi versenyt hirdetett középiskolás és az általános iskola 8. osztályába járó diákoknak, ahova több mint harminc fiatal pályázott. Ennek díjátadója május 14-én lesz, majd egy újabb rendezvény várható május 22-én, amikor hagyományos holokausztmegemlékezést fognak tartani. Ezen részt vesz majd Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára, de meghívták Maya Kadosht, Izrael magyarországi nagykövetét is.
