Turai János lapunknak elmesélte, milyen megpróbáltatásokkal kellett szembenéznie, hogy a váci zsinagógát ne rombolják le, majd sikerüljön felemelnie egy olyan színvonalra, hogy az egész ország a csodájára járjon. Hitéleti alkalmak, középiskolás vetélkedők, hangversenyek – üde kis kulturális színfolt Vác életében a helyi zsidó hitközség zsinagógája. Eleganciájának, romantikus építészeti stílusának köszönhetően nemcsak a helyiek körében közkedvelt, de a Duna menti város egyik legfőbb turisztikai látványosságát is jelenti. Sokan nem tudják azonban, milyen hosszú út vezetett a Váci Zsidó Hitközség életében oda, hogy a zsinagóga ilyen jelentős szerepet töltsön be a város kulturális életében.
Turai János, a hitközség elnöke a lapunknak adott interjúban felidézte, az épületet heves viták és konfliktusok sorozata árán tudta megmenteni a ledózerolástól. A gyülekezetet is ő szervezte újjá a rendszerváltás után, ugyanis azt a holokauszt teljesen szétcibálta, és a hitközség tagságának körülbelül 95 százaléka az auschwitzi koncentrációs táborban lelte halálát.
Újjáépítés
De hogy is lett egy omladozó épületből a váci kulturális élet egyik központja? Turai János elmondta, az újjáépítés első lépéseként mindent megtett azért, hogy a szocializmus alatt privatizált területeket a kárpótlási rendszerben visszaszerezze. – Ez a munka olyannyira sikeres volt, hogy arra még én sem számítottam: a nagy hitközségek közül Miskolccal voltam holtversenyben, nagyon sok pénz érkezhetett volna Vácra. Hiába volt ez a sok munka, a visszaigényelt összegnek végül a nyolcvan százaléka a nagy központban kötött ki – magyarázta.
A legnagyobb kihívás a zsinagóga visszaszerzése volt. – Nem igényelhettem vissza, mert hajdan a kommunista zsidók eladták az önkormányzatnak 1962-ben. Az önkormányzat kijelentette: a zsinagóga tabu, mert a rossz állapota miatt le lesz bontva és mást fognak építeni a helyére – idézte fel. Ebbe nem tudott belenyugodni, „nem tudtam volna magamnak megbocsátani, ha nem tudom megmenteni”. Minden olyan fórumon megfordult, ahol esélyt látott arra, hogy ügyében meghallgassák, végül a köztársasági elnöknél kötött ki, aki felkarolta ügyét, s megvétózta a lebontási határozatot.
„A zsinagógát pedig úgy sikerült megmentenem, hogy saját költségen megvásároltam”
– idézte fel, majd megjegyezte: ehhez két miskolci ingatlanját is el kellett adnia. Az épületet a telekkel együtt vásárolta meg, amelynek szomszédjában már létrehoztak egy óvodát is. – Felszólítottak, hogy a zsinagógával csináljak valamit, mert a romos állapota az óvodát is veszélyezteti, ellenkező esetben hatósági kényszerbontást rendelnek el a saját költségemen – jegyezte meg. Ezzel megkapta az első löketet a zsinagóga felújításának elkezdéséhez.
