A Déli Áramlat megfojthatja a Nabuccót

Nem kiegészítője, hanem vetélytársa egymásnak a Nabucco és a Déli Áramlat – állítja az amerikai szenátus külügyi bizottsága számára készített szakértői jelentés, amely szerint a távoltartási kísérletek ellenére Moszkva ráteheti a kezét a Nabuccóból származó gázra az osztrák OMV révén.

Eltűnik a süllyesztőben a Nabucco, ha időben megépül a Déli Áramlat – ez az egyik rezignált következtetése a washingtoni Hudson Intézet szakértői jelentésének, amely az európai vélekedésekkel ellentétben cáfolja, hogy a két gázvezeték kiegészítené egymást. A szenátus külügyi bizottsága előtti meghallgatáson a jelentés szerzője, Zeyno Baran szerint az energiát geopolitikai fegyverré avató Gazprom orosz gázóriás 2007 júniusában azért vetette fel az évi harmincmilliárd köbméternyi gázt szállító Déli Áramlat ötletét, hogy rajta tartsa a kezét a kaszpi régióból Európa felé tartó gázon. E stratégia jegyében kétoldalú szerződésekkel igyekszik magához láncolni Azerbajdzsánt, Türkmenisztánt és Kazahsztánt. „Minden a sorrenden múlik” – visszhangozza férjét, Matthew Bryza Közép-Ázsiáért felelős amerikai külügyi államtitkárt a szakértő, ugyanis a magánpénzből – becslések szerint 12,3 milliárd dollárból – készülő Nabuccótól elriasztja a befektetőket az európai igényeket rövid és középtávon kielégítő orosz gázvezeték, s nem mellesleg azok a kremli ihletésű híresztelések, hogy az azeri, a türkmén és a kazah gázból amúgy sem futná az európai gázszomj csillapítására.
Azerbajdzsán, Türkmenisztán és Kazahsztán „a soknál is több” gázt juttatna a Nabuccóba és más, washingtoni égisz alatt létesített gázvezetékekbe, véli a jelentés készítője, aki szerint az Egyesült Államok drága időt pazarol azzal, hogy az emberi jogi helyzet miatt szünetelteti a Türkmenisztánnal fenntartott kapcsolatokat. „Washington tüntető távolságtartása még következetlen is – tesz Baran egy kemény oldalvágást –, hiszen pillanatnyi érdeke szerint aggályok nélkül dugja homokba a fejét Szaúd-Arábia nem túl fényes demokratikus teljesítménye elől, ráadásul Moszkva vagy Peking kénye-kedvének szolgáltatja ki a 25-30 trillió köbméternyi gáz felett uralkodó Türkmenisztánt.”
Körültekintően kell egyensúlyoznia a Nyugatnak a két nagy tranzitországgal, Ukrajnával és Törökországgal kapcsolatban is. A 2006-ban a gázárral már megzsarolt Kijev még kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül. A Déli Áramlat ugyanis megfosztaná Ukrajnát attól a kevés Moszkvával szembeni befolyásától is, ami abból fakad, hogy ő továbbítja az Európa felé tartó orosz gáz 80 százalékát – figyelmeztet a jelentés. Törökország másrészt egyszer már megjárta a Kreml ígéretével, amikor Oroszország sugallatára a Kaukázuson keresztül érkező türkmén gázt szállító transzkaszpi vonal helyett a Kék Áramlat gázvezetéket választotta. Ez nemcsak azért intő jel, mert a transzkaszpi gázvezeték mögül szinte azonnal kihátráltak a befektetők – precedensül, hogy mi történhet a Nabuccóval –, hanem azért is, mert kétharmadára növelte az ország függőségét Oroszországtól. Ha viszont Ankara számára az derül ki, hogy a Nyugat csak hitegeti – például távolba tűnő EU-csatlakozással –, és csak tran-
zitországként számít rá, rábólinthat a további orosz ajánlatokra, amilyen az egyelőre jegelt Kék Áramlat II. ötlete.
A Déli Áramlat másfelől a Nabuccóéval nagyrészt megegyező nyomvonala miatt is kihívásokat támaszt. A gázvezeték Bulgáriában válna szét egy nyugati és egy északi ágra. Az előbbi Görögországot szelné át Olaszország felé, az utóbbi Szerbián és Magyarországon keresztül érne el Ausztriába, a baumgarteni tároló- és elosztóközpontba. „Baumgarten döntő jelentőséggel bír az orosz számításokban, hiszen Bulgárián, Románián és Magyarországon keresztül a Nabucco szállította gáz is ide érkezne” – emlékeztet a szakértő, aki szerint figyelmeztető jel, hogy az OMV januárban eladta a Gazpromnak a tároló ötvenszázalékos tulajdonjogát. Ez Moszkva számára a gyakorlatban nagyságrendekkel több befolyást jelent. Ausztriát azután környékezte meg a Kreml, hogy a magyar kormány – részben a határozott washingtoni tiltakozás miatt – elutasította az erre vonatkozó orosz ajánlatot. Baran aggasztónak tartja azt is, hogy az OMV bekebelezné a magyar Molt. „Érdekfeszítő, hogy a Déli Áramlat tervében érintett országok váltig azt hangoztatják, az csak kiegészítője, és nem vetélytársa lenne a Nabuccónak” – kommentálja Baran az ezzel kapcsolatos politikusi megnyilvánulásokat.
A török származású szakértő felidézi, hogy a 2007 szeptemberében a kaszpi régióból Európa felé tartó gázvezetékek koordinátorává kinevezett Jozias Van Aartsen korábbi holland külügyminiszter egyszer sem utazott el Azerbajdzsánba vagy Türkmenisztánba, s amióta Hága polgármesterének választották, részmunkaidőben foglalkozik az energiadiverzifikációval, ami legalábbis megkérdőjelezi az EU elkötelezettségét a Nabucco iránt. A nemtörődöm Európa könnyedén a belső vetélkedés áldozata lehet, különösen, ha beigazolódik az előrejelzés, miszerint 2010-re Oroszország már nem tudja teljesíteni szerződésben foglalt gázszállítási kötelezettségeit, ami után egyre lohadó adakozó kedvéért indul versenyfutás az EU-tagállamok között. Az „oszd meg és uralkodj” politikáját csúcsra járató orosz stratégiát egyébként kitűnően jellemzi, hogy a Déli Áramlatot felügyelő konzorcium elnöki tisztét Romano Prodi volt olasz miniszterelnöknek ajánlották fel, aki – az Északi Áramlat felett őrködő Gerhard Schröder német exkancellárral ellentétben – egyelőre nem fogadta el a posztot.
„Hogy elkerülje a fenti forgatókönyvet, az Egyesült Államoknak elnöki szinten is támogatnia kell a Kaszpi-tenger és Európa közti gázfolyosót” – javasolja a szakértő, aki szerint Washington gyámolítása nélkül meddő kísérlet marad, hogy az EU Moszkvát megkerülve közvetlenül a Kaszpi-országoktól szerezze meg a gázt. A Fehér Ház persze aligha lenne hajlandó hála nélkül szőni az Európát néhány éven belül keresztül-kasul átszelő gázvezetékek pókhálóját, s amerikai cégek csak a konkrét haszon reményében szállnának be az építésbe. Ékesszólóan jelzi ezt a Fehér Áramlat gázvezeték felértékelődő szerepe is, amely a kaszpi régióból Grúzia fekete-tengeri partvidékére szállítaná a gázt, s Románián vagy Ukrajnán keresztül kapcsolódna a meglévő európai infrastruktúrához. Mi más, mint az amerikai Kereskedelmi és Fejlesztési Ügynökség vizsgálja a Fehér Áramlat kereskedelmi jövedelmezőségét.