A demokrácia halála

Tõkéczki László
2008. 07. 04. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A politika a bizalmon alapuló mechanikus – tehát a minőséget nem érzékelő – társadalmi-politikai többség uralmáról szól. Ha ez – ezért vagy azért – megszűnik, akkor a demokrácia szabályai szerint változnia kell a hatalomgyakorlók körének. Egy ilyen helyzetben nincs helye semmiféle mérlegelésnek, hiszen akkor kétségbe vonjuk a számszerű többség jogát, vagyis a demokrácia lényegét.
Az ember időnként belenéz a koalíciós értelmiségi megmondók műsoraiba, s elcsodálkozik. E guruk kádárista elvtársként viselkednek. Vagyis érzékelik a helyzet drámaiságát, de továbbra is vezetni akarnak, mert a hatalom és a pénz csak az övék lehet. Mint eddigi szánalmas történetük során mindig, vannak ötleteik a világ bajainak orvoslására – függetlenül attól, hogy az éppen aktuális bajokat ők okozták. Az ugyanis lehetetlen (mert „nincs alternatíva” sohasem), hogy ne az ő zsebük, az ő érdekük szerint alakuljon a magyarság sorsa. Ilyen egyszerű az ő fejükben minden. Ennek summája pedig egyszerű: csak Orbán Viktor vissza ne jöjjön.
Egyre több „mértékadó” fórum és ember mondja ki így a magyar helyzet számukra való lényegét. Bölcselkednek, egérutat keresnek, miközben azért megnevezik a számukra rossz helyzet szociálliberális felelőseit. S igazolják a mai ellenzék minden kritikáját. De ez őket nem zavarja, hiszen számukra egy a fontos: valaki vigye el a balhét, s ők akkor maradhassanak megmondó és minősítő pozícióikban. A kommunizmus magyarországi megjelenése, 1918 óta ezek a figurák nem változtak – mindig értelmiségi helytartók ők, akik honfitársaik kontójára vállalják az „emberiség” felelősségre nem vonható szószólóinak zsírosan fizetett állásait.
Mert hiszen mit tudnak ők ma honfitársaiknak mondani? Mint mindig, azt, hogy áldozatokat kell vállalni a későbbi jóért. Miközben ők már benn ülnek a jóban. Ennek egy feltétele van: követni a kijelölt éppen aktuális megváltó politikai irányt. A Fidesz azért az abszolút gonosz, mert nem az ő érdekeiket nézi.
A magát szürkeállománynak hívő társaságnak egyébként csak egy baja van. Nem érdekli az, hogy mi lesz a honfitársaival. Ők elvoltak s elvannak azzal, hogy szinkronban vannak „a nyugattal”. Tudományban, művészetben és politikában kapcsolati tőkék révén ők képviselik azt, hogy mi a korszerű. Hogy mi a honfitársaik érdeke? Nos, az nem érdekelte és nem is érdekli őket. Ha a világtrend a kommunizmus, akkor ők azzal trafikálnak; ha a korlátlan szabadpiac az, akkor ők azzal értenek egyet. Mutassanak nekik egy erőt, amely fizetőképes, s amelyet ők nem képesek támogatni…
A balliberális guruknak persze nincs reflexiójuk. Ezzel árulják el mindig, hogy nem értelmiségiek, hanem szellemi javakkal házaló üzletemberek. Ezeknek az oly nagy hangon dicsért demokrácia is csak olyan árucikk, amelyet ők tudnak leginkább eladni – szerintük. A demokrácia persze – ha komolyan vesszük – olyan áru, amelyet nem volna szabad a többi áruval egyenlősíteni. Egyszerűen azért, mert emberek sorsát dönti el. A „liberálisok” azonban sohasem voltak demokraták: ők mindig az általuk megjelölt elit képviselői voltak. Ám amíg a régi liberálisok a legszélsőbb individualizmusuk mellett is szolgálni akartak (egy nemzetet), a mai „liberálisok” már csak magukat akarják szolgálni.
Valójában a demokráciában a „liberalizmusnak” nincs, illetve nagyon kevés keresnivalója van. Ahogyan nyugaton mondják: a liberális pártok a jól keresők pár százalékos pártját jelentik. Nálunk azonban a kommunizmus miatt a média kedvelt szabadossági irányzatát jelenti ez az irány. Vagyis számukra a demokrácia nem más, mint a gyenge ítélőképességűek félrevezetésének szabadsága. Azoknak a megvezetése, akik a liberális emberkép – alapvetően optimista, de hamis tételezése szerint – szabadok, s követik a trendit. Az ilyen emberek ugyan minden választás után rájöhetnének, hogy nem az ő játszmájuk zajlik, de – megszokásból? – töretlenül kedvelik idoljaikat; azt a hízelkedést, hogy ők a korszerűség.
A mai neoliberális kurzus azonban már jelentős részüknél is kiüti a biztosítékot – jó materialistákhoz illően mindig a fizetőpultoknál. Ott egyre kevesebbért egyre több pénzt kell fizetni. Kádár János idején megfizethető volt az, amit egy igénytelen atyafi igényelt. A demokráciában ellenben szabadon lehet nélkülözni, miközben jól fizetett „szakemberek” elmélkednek arról, hogy a minimálbér is túl nagy teher a globalista tőkének. De a kádárista nyugdíjasok jelentős része még mindig a trükkös Gyurcsány után indul. Vagyis újra szocialista demokrácia van alternatívák nélkül – csak Orbán Viktor vissza ne jöjjön.
Ez a fajta demokrácia nem egyéb, mint az örök félrevezethetőségen alapuló médiadiktatúra jól fizetett változatlansága. Mit ne tudnának ők igazolni? Valójában azonban ők a demokrácia biztos halála.

A szerző történész, egyetemi docens

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.