A Fidesz felkészült a válságkezelésre

Magyarország gazdasági válságkezelő programjának következetes és kiszámítható politikán kell nyugodnia, amelynek alapja az elveszett hitelesség visszaszerzése – véli Szapáry György, a jegybank volt alelnöke, akit Orbán Viktor nemrég a külföldi befektetői körökkel és a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel való kapcsolattartásra kért fel. Szapáry szerint a Fidesz gazdaságpolitikai programja készen áll, s előre hozott választások esetén már egy kidolgozott stratégia mentén lehetne haladni.

Mennyiben tartja megalapozottnak azt, hogy előre hozott választások esetén ön – több más független szakértővel és akadémikussal együtt – tagja lehetne a ciklus első részében tevékenykedő szakértői, válságkezelő kormánynak?
– Jószolgálati feladatot vállaltam egy nemes cél érdekében: hazánk felzárkózásának elősegítésében. Közel húsz éve ezt próbálom szolgálni különböző közszolgálati funkcióimban, többek között, amikor az MNB alelnöke voltam több mint tíz évig. Egyszerű találgatásnak tartom egy új kormányba történő esetleges meghívásomat. Tanítok a Közép-európai Egyetemen, konzulens vagyok az Európai Bizottságnál, s az OTP Bank igazgatóságába is beválasztottak.
– Még mindig sok a tisztázatlan kérdés a Fidesz gazdaságpolitikai programját illetően. Az egymással párhuzamosan dolgozó munkacsoportok között önnek pontosan mi a feladata?
– A Fidesz vezetője arra kért fel, hogy az ellenzék gazdaságpolitikai elképzeléseit a nemzetközi pénzügyi intézmények előtt képviseljem, így ha a Fidesz kerülne kormányra, rendelkezhessen a pénzügyi és gazdasági intézmények részéről a megfelelő elismeréssel és támogatással. Tartom a kapcsolatot a legfontosabb nemzetközi pénzügyi intézményekkel, befektetőkkel, s ismertetem, hogy milyen gazdaságpolitikában gondolkodik a Fidesz. Több mint két évtizeden keresztül a Nemzetközi Valutaalapnál dolgoztam, s később a jegybank alelnökeként a külkapcsolatokért is felelős voltam. A felkérést annak a jegyében vállaltam el, hogy a gazdasági felzárkózásunk célját szolgálhassam az időközben kialakított kapcsolatrendszerem segítségével.
– Mennyire tartja kiforrottnak a Fidesz gazdasági programját? Rivalizálnak vagy együttműködnek egymással a párthoz közel álló gazdasági műhelyek?
– Tudomásom szerint több mint tíz munkacsoport tevékenykedik, igen komoly munkát végezve. Minden munkacsoportot egy személy vezet, s egy-egy feladatra koncentrál, de vannak egyéb gazdaságpolitikai műhelyek is. Komoly felkészülés folyik. Úgy látom, ha előre hozott választásokra kerül sor, s a jelenlegi ellenzék kormányozna, akkor van egy kidolgozott, átgondolt program, amely mentén el lehet indulni, s hosszú távú stratégiát követve végighaladni.
– Az egyik legfontosabb kérdés, hogy fel lehet-e oldani azt az ellentmondást, miszerint a befektetők hazánkba vonzása jórészt a szociális kiadások megregulázása árán lehetséges?
– Nem látok ellentétet, s nem szeretem azt a kifejezést, hogy a szociális kiadásokat meg kell regulázni. A változtatásoknak azt kell szolgálniuk, hogy a gazdaság egy fenntartható, erős növekedési pályára kerüljön, ami végül is minden állampolgár számára többet teremt. Ez több területen is reformot igényel: a szociális téren elsősorban a munkára való ösztönzést jelenti, amely közép- és hosszú távon öszszességében egybeesik a befektetők érdekeivel. Ám a befektetőknek és a vállalkozóknak ugyanilyen fontos tényező a bürokrácia, a túlszabályozás csökkentése, a korrupció visszaszorítása és a gazdaságpolitika hitelességének visszaállítása. Mind a hazai, mind a külföldi befektetők, sőt minden választópolgár kiszámíthatóságot vár el a kormánytól, az utóbbi évek tapasztalatai alapján ugyanis a teljes bizonytalanság jellemzi a helyzetüket. Nem látják előre, mi valósulhat meg az ígéretekből, s milyen irányt vehet a gyakran változó gazdaságpolitika. Az, hogy csak kisebbségi kormány van, tovább ront a helyzeten.
– Egy új kabinet hivatalba lépésével felvetődik az államadósság átrendezésének, esetleges átütemezésének kérdése is, amely eddig tabu- témának számított. Az államkötvények hozamai ugyanis hónapok óta meredeken emelkednek, a kockázatkerülés pedig még feljebb srófolta a régióban amúgy is a legmagasabbnak számító magyar kamatfelárakat, s mindez az állam kamatkiadásainak megnövekedésével járt.
– Hiteles gazdaságpolitikával elérhető, hogy az állam alacsonyabb kamatokkal egyre hosszabb futamidejű kölcsönöket vehessen fel. Ez az államadósság egészséges átstrukturálását jelentené, ami annak terheit csökkenti.
– Nem túl optimista ez a várakozás?
– Ha van egy olyan kormány, amely következetes és kiszámítható gazdaságpolitikával csökkenti az államháztartás hiányát, s ezáltal kevesebb hitel igénybevételére szorul, és leszorítja az állami elosztás mértékét, akkor mindez reálisan elérhető cél. Az állampapír-piaci befektetők ugyanis azt veszik figyelembe, hogy egy kabinet valóban azt teszi-e, amit a programjában meghirdetett, s képes-e felgyorsítani a gazdasági növekedés jelenleg gyakorlatilag stagnáló ütemét. A következő kormánynak egyszerre kell csökkentenie az inflációt, a költségvetési hiányt, s az államadósságot, és ezzel párhuzamosan beindítani az elkerülhetetlen reformokat.
– Ön szerint milyen jellegű átalakításokra van szükség, hogy az említett problémákat szinte válságkezelő módszerekkel hatékonyan orvosolni lehessen? Lehetséges ma az állam valós gazdasági helyzetével szembesíteni a lakosságot?
– Bízom benne, hogy ha egy politikai erő a kampány idején úgy képes megszerezni a választók bizalmát, hogy kiszámítható és hosszú távon is tartható gazdaságpolitikában, s nem a költségvetési kiadások felelőtlen növelésében gondolkodik, akkor a józanul gondolkodóktól támogatottságot szerezhet. Végső soron minden gazdasági szereplő a kiszámíthatóságot és az átlátható működést szeretné elérni.
A legfontosabb reformok között a pazarlás felszámolását és a korrupció visszaszorítását említeném, de elengedhetetlenül szükséges az oktatás hozzáigazítása a gazdaság igényeihez. Lényeges az adó- és járulékcsökkentés is, amely a foglalkoztatottság növekedésének beindításához alapvető fontosságú, ám tartósan nem kivitelezhető az állami kiadások lefaragása nélkül.
– A befektetési alapkezelők adatai szerint csak májusban több mint 60 milliárd forintot vontak ki a hazai alapokból. Mennyi időt vehet igénybe a hitelvesztés megállítása, a bizalom helyreállítása és a válság kezelésének megkezdése?
– A bizonytalanság többek között abból is fakad, hogy kisebbségi kormányunk van, s nem tudni, hogy mire képes. Ez bármely országban így lenne. Hazánk számára ugyanakkor a nemzetközi befektetői környezet is kedvezőtlenebbé vált: a kockázati étvágy lecsökkenésével a tőke egyre inkább kerüli az olyan sebezhető gazdaságú országokat, mint Magyarország. Ám a közbizalom visszaszerzésével viszonylag hamar növekedési pályára állítható a gazdaság.