A nemzeti közösségvállalásról és a megosztásról

Gyurcsány Ferencnek,
az MSZP elnök-miniszterelnökének
Szili Katalinnak,
az MSZP országgyűlési elnökének
Simon Gábornak,
az MSZP választmányi elnökének
Lendvai Ildikónak,
az MSZP országgyűlési frakcióvezetőjének

úsz évvel ezelőtt, 1988. június 27-én zajlott Budapesten az 1956-os forradalmat követő legnagyobb tömegtüntetés. Százezernyi magyar tiltakozott az erdélyi falurombolás ellen a nemzeti közösségvállalás jegyében. Most erre a történelmi alkalomra emlékezünk. Önök 1988-ban az MSZMP által irányított különböző pártállami testületekben politizáltak. Jelenleg az MSZP felső döntéshozóinak tisztét és felelősségét viselik. Ennek a folytonosságnak az alapján fordulunk Önökhöz. Semmit nem kérünk, és semmit nem ajánlunk. Az eltelt húsz évet tesszük mérlegre a nemzeti közösségvállalás és a megosztás szempontjából.
Húsz évvel ezelőtt a nemzeti közösség fenyegetettségének ismeretében, továbbá a tömegtüntetés hatására önök is a közösségvállaláshoz csatlakozhattak volna. Nem tették. A nemzeti megosztás oldalán maradtak – az 1956-os népi-nemzeti forradalom véres leverésével kezdődő megosztás oldalán. Majd 1989-ben is azt a folytonosságot választották. Az MSZMP akkor alakult MSZP-vé úgy, hogy az új párt első elnökének a régi párt utolsó elnökét tették meg, azt a Nyers Rezsőt, aki 1957–58-ban felső döntéshozóként megszavazta Nagy Imréék törvénytelen kivégzését. „Az MSZP az MSZMP reformtörekvései örökösének tekinti magát” – erősítette meg a jogi átalakulás napján. Ez a folytonosság a nemzet megosztásának folytonosságát is magában hordozta.
Tény, hogy az 1989-es alkotmánymódosítás a nemzeti közösségvállalásra új és teljes esélyt engedett. Az akkor induló nemzeti-polgári politikai és társadalmi szervezetek éltek is vele. Kormányra jutva az őket addig évtizedekig megbélyegző és kirekesztő politikai oldallal szemben nem tanúsítottak hasonló magatartást. De az MSZMP-MSZP felső döntéshozóinak politikai folytonossága ezt nem viszonozta, a nemzeti megosztást nem zárta le. Nyers Rezső után az 1956-os forradalom megtorlásának fegyveres résztvevőjét, Horn Gyulát választották pártelnökké, és 1994-től miniszterelnökké. Horn Gyula az 1995. januári pártértekezleten a folytonosság stratégiáját hirdette meg az új körülmények közepette: „Baloldali érdemű tőkésosztályt kell létrehozni.” Ezzel a piacgazdaságra rátérő Magyarország meghatározó tulajdonosi és munkaadói rétegét az egyik politikai oldalhoz kötötte, minden mást eleve kizárva onnan. A nemzeti megosztás régi folytonosságával tehát nem szakított, nem szakítottak.
Önök sem addig, sem később nem vetettek véget a nemzeti megosztás folytonosságának. Holott 1995 után 2004-ben megint nyílott alkalom a nemzeti közösségvállalásra. A kettős állampolgárság hagyományos európai jogintézményének hazai bevezetéséről tartottak akkor népszavazást. Magyarország 2005-ös európai uniós csatlakozására készülve az önkéntes kettős állampolgárság az elszakított nemzetrészek magyarságának jelentett volna alanyi jogon védelmet – hazai teherviselés nélkül. És az MSZP akkori és mai miniszterelnöke, mai elnöke magas döntéshozói tisztében hogyan bánt azzal az eséllyel? Az esélyt viszszautasította, a kezdeményezőket megbélyegezte és politikai ellenségnek minősítette. Gyurcsány Ferenc 2004 novemberében nyilatkozott erről: „A kettős állampolgárság ügyében azé a múlni nem akaró lelkiismeret-furdalásos és kényszeres rosszérzésé a főszerep, amely a nemzeti megvertség érzéséből, a határon túli magyarság iránti felelősségérzetből és bűntudatból táplálkozik, és azt sugallja, hogy írjuk felül a történelmet. (…) A jobboldalon ma egy nacionalista, klerikális, gazdasági-szociális populizmusba hajló képződmény áll. (…) Le kell verni a jobboldalt.”
Leverni a másik politikai oldalt? Leverni, ahogyan a politikai folytonosságban 1957–58-ban tették, de még 1988-ban is, Nagy Imréék törvénytelen kivégzésének évfordulóján Budapesten, amikor Gyurcsány Ferenc felső döntéshozói tisztet töltött be a kommunista ifjúsági szervezet élén? Bizony, az a 2004-es állásfoglalás a nemzeti megosztás szélsőséges példáját jelentette. A megosztás folytonossága így változatlanul él és hat.
Most, 2008-ban Magyarországot általános válság fenyegeti. Ezt az általános válságot nem az ország, nem a nép, nem a nemzet gerjesztette. A korábban négy évig, újabban hat éve kormányzó MSZP a nemzeti közösségvállalással szemben külső érdekek elsőbbségét erőltette és erőlteti – ezzel okozott válságot.
Márciusban az eddigi legszélesebb népszavazáson három és fél millió magyar döntött a nemzeti közösség önvédelméről, a külső érdekek elsőbbségét képviselő kormányzás ellen. Érteni lehetett és kellett volna belőle. Az MSZP azonban továbbra is csak saját uralmának biztosítékaival törődik, nem hajlandó lezárni a nemzeti megosztás folytonosságát. Ha az 1988. június 27-i tömegtüntetés 1956-ot követően először figyelmeztetett a nemzeti közösségvállalás szükségességére, akkor a huszadik évforduló az ország és a nemzet mai állapotában immár az utolsó figyelmeztetésnek számít. Ami a tömegtüntetést illeti, a márciusi népszavazás ebben megtette a dolgát.
Mi, a nemzeti összetartozást vállaló Erdélyi Szövetség alapítói, részt vettünk az 1988. június 27-i tömegtüntetésen. Szervezetünk akkor éppen ennek az akaratnak és felelősségnek a szellemében alakult. A huszadik évfordulón ezekre hivatkozva kívánjuk szembesíteni önöket a nemzeti megosztás következményével és felelősségével.

Fejér Dénes, Fekete Pál, Görög Imre,
Pongrácz Árpádné, Székelyhidi Ágoston