Feladta a belga kormányfő

A fizikailag is láthatóan meggyengült Yves Leterme belga miniszterelnök hétfőn, éjfél előtt fél órával benyújtotta lemondását II. Albertnek. A királynak három lehetősége volt: elfogadja a lemondást, visszautasítja azt vagy időt kér. Tegnap hajnali négy óra körül a harmadik lehetőség mellett döntött.

Az eredeti tervek szerint a meglehetősen kétbalkezes miniszterelnöknek – aki egy alkalommal a Marseillaise-t kezdte énekelni akkor, amikor egy újságíró arra kérte, énekelje el a belga himnuszt – tegnap délután három órakor kellett volna a képviselőházban, majd a szenátusban ismertetnie három részből álló kormányzati munkáját. Az egyébként egyensúlyban lévő költségvetést, a több évre szóló szociális és adóprogramot, valamint a legkényesebb részt, az intézményi reformokat, amelyek nagyobb önállóságot biztosítottak volna a több mint tízmillió lakosú ország hatvan százalékát kitevő flamandoknak. Leterme kereszténydemokrata CDV pártjának azonban a miniszterelnöke által javasolt reformok nem voltak elég radikálisak, és ez okozta azt, hogy bedobta a törülközőt. A CDV és a flamand függetlenséget pártoló NVA közölte, hogy az ország egyetlen kétnyelvű, Brüsszel– Hal–Vilvorde körzete azonnali szétszakítását követeli. A körzetben a francia kisebbségnek külön jogosultságai vannak. A francia nyelvű pártok viszont közölték, hogy a körzet szétszakítása elképzelhetetlen a főváros megnagyobbítása nélkül azon flamand helységekkel, ahol a franciák vannak többségben. Ennek lenyelésére viszont a nagy flamand pártok nem mutatnak hajlandóságot, mert ha e területen képlékenynek mutatkoznának, hatalmasat buknának a 2009. június 14-i tartományi választásokon.
Az így kialakult általános helyzetet azonban az NVA-n és a nacionalistának nevezett Flamand Érdek pártján kívül egyetlen párt sem élvezi, ugyanis ez azt jelenti, hogy fel kellene oszlatni a parlamentet és már szeptemberre kiírni a törvényhozási választásokat. Hogy a belga pártok kinek kampányolnának augusztusban, amikor az ország félig üres, persze nem tudja senki, és így sokan kételkednek a szeptemberi választásokban. Belgiumban tehát lassan állandósul a teljes zűrzavar.
Az országban megindult a politikai totó. Arra is van esély, mondják, hogy a király a gondolkodási idő lejártával Leterme-et megpróbálja maradásra bírni. II. Albert közben lázas tárgyalásokat folytatott elsősorban az intézményi reformok kidolgozásáért felelős miniszterekkel. A francia anyanyelvű liberálisok vezetője, Didier Reynders miniszterelnök-helyettes és pénzügyminiszter pedig közölte a sajtóval, hogy a – pusztán négy hónapja hivatalában lévő – miniszterelnök már a lemondása előtt tudatta vele szándékát. Reynders sajnálatát fejezte ki, hogy az összes elvégzett szocioökonómiai munka most veszendőbe megy. A vallon és flamand lapok szinte egyöntetűen az előre hozott választásokat tartanák a legrosszabb kimenetelnek, de hogy mit tartogat a jövő, azt Belgiumban senki sem tudja.

Eltűnik Belgium? Az 1830 óta független ország nem most először él át válságos időket. 1987-ben a krízis egy vallon területen lévő flamand enklávé miatt tört ki. De a flamandokat és a vallonokat elválasztó árok még soha nem volt olyan mély, mint most. A következő lépcső az lehet, hogy a Belga Királyságot konföderációvá alakítják úgy, hogy az alkotó részei közötti kapcsolatok lazák lesznek. Az egyik legizgalmasabb kérdés persze a főváros, Brüsszel helyzete lesz.