Napi sajtószemle

Herald Tribune
A globális amerikai lapban A két Izrael címen a ciszjordániai Hebronból keltezett véleménycikk így kezdődik: „Manapság Ciszjordánián és a Gázai övezeten átutazva az az érzésünk, mintha izraeli gyarmaton utaznánk”. A cikk ismert szerzője, Nicholas D. Kristof példákat idéz, milyen módon élnek e gyarmati területeken a palesztinok, mint azt, hogy a gyilkos melegben várakozó anyák az ellenőrzési pontokon szülik meg – sokszor holtan – gyermekeiket, mert a az izraeli katonák nem engedik át őket a kórházba. De a tragikus emberjogi helyzetet ugyanakkor izraeli emberjogi szervezetek segítségével is dokumentálják. Ez a másik Izrael. A cikk így fejeződik be: „Amikor az amerikai elnökjelöltek egymással versengenek, hogy melyikük nagyobb barátja Izraelnek, reméljük, hogy az általuk támogatott Izrael nem az elnyomó, amely engedi a telepeseknek a földlopást és nők bottal ütlegelését, hanem az, amely az igazság, a tisztesség és a előítélet nélküliség, valamint a béke Izraelje.”

Le Monde diplomatique
A világ legbefolyásosabb francia havilapja címoldalán hirdeti a világhírű New York-i történész, Tony Judt A túl sok soá megöli a soát címen megjelent írását. Ebben Judt a tőle megszokott módon tabukat tör. Azt a véleményét fejti ki, hogy míg a hatvanas évekig senki nem beszélt a holokausztról, ma kezd az embereknek elegük lenni annak állandó emlegetéséből. Közben felteszi a kérdést: „ha a náci népirtás páratlan rosszat testesít meg, miért mondogatják, hogy az bármikor megismétlődhet?” Lengyelországban és Romániában pedig azt kérdezik, hogy a Nyugat miért nem foglalkozik a nácizmus és a sztálinizmus több millió, nem zsidó áldozatával? Tanítási gyakorlatából pedig azt idézi fel: korábban diákjai soha nem tettek fel ahhoz hasonló kérdéseket, mint hogy „a náci népirtás nem szolgál ürügyként Izraelnek?”, és hogy „miért tilos egyes országokban a soá létezését tagadni, de más népirtásét nem?”. Judt azt is írja, az viszont valóban antiszemitizmust gerjeszt, ha Izraelnek a palesztinokkal szemben elkövetett jogsértéseit tabusítják. A holokauszt állandó ismétlésével most azt már banálissá teszik: amikor Judt meglátogatta a berlini holokausztmúzeumot, az odavitt kisiskolások bújócskát játszottak a kőtáblák között. Ha valaki a történelmet a politikai zsákmányszerzés céljából dolgozza meg, és azért, hogy a morális opportunizmus leckéit préseljék ki belőle, akkor ebből egyszerre rossz moralitást kapunk és rossz történelmet.
(A havilap holnap megjelenő magyar kiadásából – amelyből a Budapesten „kényesebb” témáknak ítélt cikkek rendre hiányoznak – Judt írása is kimarad. Kevei Zoltán felelős kiadó elismerte: Judté valóban fontos cikk. Ám a főszerkesztő, Papp Gábor úgy döntött, hogy kimarad a magyar változatból.)