Oroszország nyit Timosenko felé?

A két ország közötti feszült viszonyhoz képest optimista hangulatban zajlott Vlagyimir Putyin orosz és Julija Timosenko ukrán kormányfő hét végi moszkvai találkozója. Mindez aggodalommal töltheti el Viktor Juscsenko ukrán elnököt, aki előbb mindent megtett azért, hogy „narancsos” vetélytársa ne találkozhasson Putyinnal, majd láthatóan akadályozni próbálta a megbeszélések sikerét is.

Timosenko hivatalosan abban jelölte meg moszkvai vizitjének a célját, hogy a gazdasági együttműködés kérdéseiről egyeztessen orosz kollégájával, kijevi elemzők szerint azonban messze nem erről van szó. Emlékeztetnek arra, hogy Juscsenko a télen mindent megtett annak érdekében, hogy Timosenko ne találkozhasson az akkor még elnök Putyinnal. Elsősorban azért, mert nem kívánta hajdani szoros szövetségesének átengedni az ellenőrzést a gázimport felett. Miután az orosz exelnök kormányfő lett, a találkozót megakadályozni nem lehetett, a külügyeket felügyelő Juscsenko azonban az út előtt mindent megtett a tárgyalások hangulatának megmérgezésére. Emberei például arra próbálták a napokban rászorítani a kormányt, hogy nehezítse az orosz fekete-tengeri flotta mozgását, egyik tanácsadója pedig felvetette a Krím autonómiájának megszüntetését. E Moszkva számára érzékeny kérdések forszírozása mellett az elnök nem segítette kormányfőjét azzal sem, hogy az elutazás előtt meglehetősen rövid határidőt szabott a gázár-megállapodásra.
Egyes vélemények szerint azonban Timosenko nem csupán a gázügyek miatt utazott Moszkvába. Az utóbbi időben egyre több hír röppen fel a kormány közeli távozásáról, s Viktor Nebozsenko politológus például úgy véli, Putyin adott esetben hatással lehet a bizalmatlansági indítványt beterjesztő Régiók Pártjára. S hogy miért segítené a Gázladyt a Kreml? Például azért, mert Janukovicsék a NATO-tagság ügyében mintha közeledtek volna Juscsenkóék pozíciójához, míg Julija Timosenko érezhetően egyre inkább passzív álláspontra helyezkedett a kérdésben. Nem érdektelen momentum az sem, hogy a kormányfőnek komoly esélye van arra, hogy Ukrajna következő elnöke legyen, így az Oroszország számára fontos szevasztopoli flottabázisról szóló szerződés vitájában döntő szava lesz. S ne feledjük el, már hónapok óta beszélnek a kulisszák mögött arról, hogy Timosenko a lojális gázárért cserébe esetleg megfontolná a krími bázis szerződésének 2017 utáni meghosszabbítását.
A tárgyalások utáni sajtótájékoztatón elhangzottak azt tükrözik, hogy Putyin lát perspektívát Timosenkóban, ezért a kölcsönös bizalomral, s nem a nézetkülönbségekre helyezte a hangsúlyt. Ismételten aláhúzta ugyan, hogy a NATO bővítése kontraproduktív, s ez esetben Ukrajnát számos hátrány is érné, így például Oroszország felmondaná a hadiipari együttműködést. Az orosz fenyegetésre Timosenko meglehetősen visszafogottan reagált, megemlítve azt a moszkvai fülekben jól csengő álláspontot, hogy a tagságról csak népszavazás dönthet. A burkolt elnöki utasítás ellenére az ukrán kormányfő óvott a feszültség gerjesztésétől, korainak nevezve a szevasztopoli kérdés felvetését, mondván, 2017 még messze van, s Kijev teljesíti szerződésben vállalt kötelezettségeit. Cserébe a Gazprommal ellentétben Putyin nem fenyegetett a 400 dolláros gázár lehetőségével, s megdicsérve a Timosenko-kormány konstruktív hozzáállását az adósságok kifizetéséhez csak anynyit említett, hogy a tárgyalások folyamatban vannak.