Semmittevésből a tevékeny munkába

Rendkívül jó kezdeményezésnek tűnik a monoki polgármester népszavazást kezdeményező aláírás-gyűjtési terve a szegény réteg segélyezési rendszerének átalakításáról. A politikusok régóta próbálkoznak mindenféle megoldásokkal: például a családi adózás rendszerével, ami adókedvezményt biztosítana a nagy létszámú és dolgos családoknak. De nyomban megszólalt a „neves” szociológus, mégpedig a társadalom alapvető érdekeivel ellentétesen, ami pedig az „aki nem dolgozik, az ne is egyék” réges-régi szólásában fejeződik ki. Azt mondta a „munkáért segélyt” elvről, hogy „ez egy borzasztó kicsi dolog, amiből nem kéne ügyet csinálni”. Egy SZDSZ-es szociálpolitikus pedig „merészen” kimondta a monoki felvetésről: „erkölcsileg, politikailag a rasszizmus tiszta megnyilvánulásának tekinti” azt.
A fejlemények egyre nyilvánvalóbban mutatják, hogy a mélyszegénység egyre drámaibb történésekhez vezet, akár az éhséglázadás rémét is felvillantva. Nem beszélve az immár rendszeres köztörvényes bűnözésről, amely nemcsak a magán- és köztulajdont, a művészeti és kultúrértéket teszi tönkre, hanem vétlen emberek testi épségét, sőt életét is veszélyezteti. Nem szabad cinkosan hallgatni és szemet hunyni, s bagatellizálni az akár iskolákban, orvosi rendelőkben megnyilvánuló féktelen rendbontások sorát sem.
Már a kormány munkaügyi szaktárcája is észrevette: a munkanélküliek fele alapiskolai végzettségű, ezért a legális munkát és az iskoláztatást kell ösztönözni. Érje meg jobban dolgozni, mint szociális segélyen élni. Monokon „merész” határozatot hoztak: a szülő nem kap kiegészítő szociális támogatást, ha gyermeke a jogszerű iskolai felszólítás ellenére nem jár iskolába. S nem kapnak rendszeres szociális segélyt azok a munkaképes munkanélküliek sem, akik ellenértékként nem végeznek közcélú munkát. Minden józan gondolkodású embernek támogatnia kell ezt a lépést, mert ennek általánossá tételével a semmittevő léhaságból a tevékeny munka körébe lehet bejutni. A balliberális oldal igencsak „bajban” van: szabad-e a józan észre hallgatnia, vagy nemzetellenes célokat kell követnie? A Népszabadság ez év elején még üdvözölte a monoki polgármester koncepcióját a feltételekhez kötött segélyezésről, hiszen a világon sokfelé (így Amerikában is) van ilyesféle szabályozás. Aztán egy hónapja már „törvénytelen kifosztásról” írt. A HVG pedig szinte mentegeti az iskolakerülést, megokolva azt a szerencsétlen családi körülményekkel, amelyek nem alkalmasak a tanulásra.
A szociális és munkaügyi tárca újdonsült miniszter asszonya a monoki önkormányzati rendeletet alkotmányos jogokat sértőnek tartja, s önkormányzati minisztertársához fordult a monoki rendelet jogszerűsége tárgyában. A fő hangadó ezekben az ügyekben kétségtelenül a kisebbségi országgyűlési biztos, aki máris vizsgálatot indított az ügyben. Kállai Ernő ombudsman „romaügyet” csinál a mélyszegénység problémájából. Holott a monoki kezdeményezésnek minden gáncsoskodás ellenére már mutatkoznak a pozitív eredményei: az érintett családok érzik, hogy az iskolába járatás a felemelkedésüket szolgálja, a közmunka pedig nem „büntetés”. A népszavazás bizonyíthatja: az ország közvéleményének többsége osztozik érzéseikben.
Farkas Zsolt
Budapest