Szent László-templom Mezőkövesden

Mezőkövesd 1973-ban nyerte vissza városi rangját, amelyet első ízben még Hunyadi Mátyástól kapott. A borsodi településnek a reneszánsz uralkodó adományozott mezővárosi rangot szabad piactartási, címer- és pecséthasználati joggal 1464-ben. Oklevélben – Kuesd formában – először 1275-ben bukkan fel a hely neve az egri egyházmegye összeírásában, azonban lakatlan faluként. Dézsmája korábban az egri káptalant illette, vélhetően a tatárjáráskor pusztult el. 1323-ban a diósgyőri királyi vár birtokai közé tartozott, de egyházas helyként még az 1332 és 1337 közötti pápai tizedlistán sem szerepelt, tehát valamikor a XIV. század közepén indulhatott meg a fejlődése, a fellendülő kereskedelmi forgalomnak köszönhetően. A Budáról Kassa, Eperjes, Bártfa, illetve a Szepesség és Krakkó felé vezető országos főút mentén fekvő településről nem sok adat maradt fenn ebből az időből, azonban a legkésőbb az 1400-as évek elején felépült kövesdi plébániatemplom érett gótikus szentélye mutatja az Anjou- és Luxemburg-házi uralkodók korának konjunktúráját. A Mátyás trónra lépése előtti időkben a cseh husziták gyötörték a helységet, „Mezewkeuwesd” lakói emiatt egy ideig adókedvezményben részesültek: évi egyszeri, kétszáz aranyforintos kincstári átalányfizetéssel leróhatták közterheiket.
Mohács után megint nehéz világ jött Mezőkövesdre. 1544-ben már sarcolta a török, majd az 1552. évi hadjáratkor az egri vár ellen vonuló szultáni sereg felperzselte a várost. 1596-ban, a szomszédos Keresztesnél megvívott fontos ütközet után újra futnia kellett a kövesdi népnek, és még kilencven év múlva, a hódoltság végeztével is csak gyéren lakták a települést.
A városon keresztülhaladó régi, nyugat–keleti irányú országút mentén található Mezőkövesd plébániatemploma, a helység egyetlen (részben) középkori műemléke. Védőszentje Szent László király (búcsúja e hét végére esik). Többszöri pusztulása, majd újjáépítése ellenére szinte épségben maradt a nyolcszög három oldalával záródó, csúcsíves, bordás keresztboltozatú, kívül támpilléres szentélye. A XVIII. századi újjáépítéskor barokk stílusú hajót építettek, s új harangtornyot emeltek az öreg torony alapjára. Ebből az időből származik a szomszédos, kétszázötven éves plébániaház, amelynek vendégszobájában őrizték a magyar királyi koronát 1809-ben, a franciák nyugat-dunántúli támadásakor. A XIX. század végén I. Ferenc József császár is vendégeskedett egy hosszú hétig a tekintélyes barokk épületben.
Jelentősen átalakították, megnagyobbították a Szent László-templomot 1930-ban. A középkori szentélyből ekkor lett díszes mellékkápolna, amelynek a falképein szereplőket jellegzetes, matyó népviseletbe öltöztette a festő. Új, historizáló ízlésű, neobarokk üvegablakok és oltárok is készültek, de szerencsére a magyar szent királyokat ábrázoló pompás szobrok, emlékművek, valamint a gazdag, Mária Terézia korabeli külső épületplasztika túlélte a buzgó renoválást. A hatalmas harangtornyot azért kellett később (1960-ban) újjáépíteni, mert 1956-ban egy Budapest ellen vonuló szovjet páncélosalakulat rommá lőtte.
Mezőkövesd az úgynevezett Matyóföld központja. A Mátra és Bükk vidéki palócokéra emlékeztető népi kultúrájú, a hagyományaikhoz ragaszkodó, archaikus településrendű, erős családi kötődésű, öntudatos matyók neve talán egykori jótevőjük, Mátyás király nevéből származik. Ki tudja?